2011. július 4., hétfő

Az Én Szarvasom

Gyermekkori emlékeim még elevenen élnek bennem, amikor a kis családom ősrégi Volkswagen mikrobuszába bepattantunk, és meg sem álltunk a Szarvasi Arborétumig. Ha Szarvas, akkor nekem mindig ez az első gondolatom, élményem. A hatalmas, gyönyörű őserdő. Akkoriban így hívtam.

No meg az a hatalmas zakó is emlékezetes marad, amit az önfeledt futásom közepette kellett átélnem az arborétum bejárata előtt. Egy kis horzsolással, egy-két lila folttal megúsztam az esést, és a gazdag, sokrétű növényvilág amúgy is feledtette velem a sérülések okozta fájdalmakat.

Bár nagyon régen jártam már Szarvason, arra azért emlékszem, hogy olyan, mint egy ékszeres doboz, nem csak az Arborétum adja a város vonzerejét. Rengeteg természeti, építészeti, gasztronómiai látnivaló várja az odalátogatókat.

Ennyi év távlatában nagyon nehéz feleleveníteni azokat az emlékeket, élményeket, amiket Szarvason szereztem. Ezért aztán inkább arról írok, hogy milyen tervekkel vágnék bele az egy hónapos munkába, ha én nyerném el az ország legjobb állását.

Először azt gondoltam, milyen kár, hogy ennyire régen jártam Szarvason, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha friss élmények élnének bennem erről a gyönyörű városról. Azután belegondoltam, hogy butaság az egész, hiszen ettől lesz az egész lehengerlő, újszerű, nagyszerű. Közel 15 év alatt sok minden változhatott az én Szarvasomon, és ezeket a változásokat egy hónapon keresztül tapasztalhatom, elemezhetem, és közben megoszthatom rengeteg olvasóval.

Van egy belgyógyász ismerősöm, aki évről évre visszatér Szarvasra. Az éves szabadságát itt tölti a családjával, azt gondolom, nem lehet véletlen. Minden alkalommal lelkesen tud mesélni az itt eltöltött napokról, úgy tűnik, igazi szerelmese ennek a városnak.

A turisztikai látványosságok, idegenforgalmi szempontból kulcsfontosságú helyek bemutatása az egyik fő célom. Egyrészt mert tudnia kell mindenkinek, hogy Magyarországnak igenis vannak értékei, melyek közül Szarvas kiemelkedő helyen szerepel. Mivel a száraz, tárgyilagos információkat bárhonnan beszerezhetjük, ezért egy sajátos szemszögből, kicsit viccesen, szórakoztatóan, mégis lényegre törően mutatnám be a város vonzerejét adó látványosságokat.

Ám amit ennél is fontosabbnak tartok, az a helyiek felkutatása. Próbálok kicsit az olvasó fejével gondolkodni… engem személy szerint nagyon érdekelne, hogy milyen lehet szarvasi lakosnak lenni. Hogyan élik mindennapjaikat, mire büszkék a saját városukkal kapcsolatban, mi az, amiről szívesen mesélnek, beszélnek.

A helyi lakosokba beleértem azokat a fiatalokat is, akik pl a Tessedik Sámuel Főiskola padjait koptatják. Meséljenek róla, milyen érzés főiskolásként élni Szarvason, milyen lehetőségek kínálkoznak a fiatalok számára, hova járnak szórakozni, kikapcsolódni.

Természetesen egy blog nem teljes fényképek, videók nélkül, ezért szeretnék minél több felvételt készíteni azokról a helyekről, ahová eljutok, illetve azokról az emberekről, akikkel sikerül megismerkednem ez alatt az egy hónap alatt.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy eljön az idő, amikor ennyire szeretnék elnyerni egy ellenőri állást. :) Igazi kaland lenne ez számomra, kihívás, és egy óriási, életre szóló élmény. Hiszek abban, hogy ha az ember erőlködés nélkül, az érzelmeire hagyatkozva egyszerűen leírja, ami megfogalmazódik benne, abból nagy valószínűséggel jó dolog kerekedik ki.

Segítsetek hát kikerekíteni az én Szarvasomat, felhízlalni „like”-okkal, hogy ne csak nekem legyen nagy kaland turisztikai élmény-ellenőrködni, hanem minden olvasó számára maradandó élményt jelentsen egy hónapon keresztül.

2010. november 23., kedd

Kicsit megkésve- Balaton bringa körtúra

Botrányosan ritkán sikerül idetévednem, ami egyfelől jó hír, mert arra utal, hogy elfoglalt vagyok, másfelől joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, hogy akkor mi a fenének működtetem még ezt a blogot? Kifogásgyártásban jó vagyok (bár szerintem mindenki ügyesen űzi ezt a sportot), ezért had osszam meg Veletek, hogy miért volt ennyire passzív a blogom, vagyis miért nem ápoltam intenzívebben. Tavasszal felmerült egy új weboldal ötlete, ami sajnos azóta is csak elméletben van készen. Eredetileg a nyárra elkészült volna, így már ott élhettem volna ki grafomán hajlamaimat. A weboldal még várat magára-még jó, hogy ennyire türelmes jószág vagyok- én viszont úgy döntöttem, hogy elkezdem pótolni a blogbéli hiányosságaimat.
Nos, igen sok minden történt nyár óta, próbálom sorban leírni az eseményeket, természetesen nem egy bejegyzésen belül.
Kezdem a Balaton körüli bringatúrával, ugyanis a tervezett nyári programokból ez az, ami megvalósult július 21- 25 között, és nagyon jól sikerült. Inkább a képek fognak mesélni, mert ahhoz már régen volt, hogy részletesen tudjak beszámolni az eseményekről. Nagy vonalakban leírom, hogy telt ez az 5 nap.
Korán reggel indultunk Újpestről, no nem kerékpárral:) Ennyire azért nem bevállalós a csapat. Egészen emberi időben értünk le a Balatonhoz, egészen pontosan Almádiba. Ott nem maradhatott el a welcome drink, welcome süti, welcome kávé. Tisztességesen megtankoltuk üzemanyag tartályainkat, és elindultunk a nagy körtúrára. Arra tisztán emlékszem, hogy embertelen hőség volt. Ezért nem is kellett sokat várni az első fröccs állomásra :) Pontosabban egy-egy hosszú lépéssel enyhítettünk szomjúságunkon, és szélsebesen haladtunk tovább a célállomás felé, Zánkára. Valamikor délután oda is értünk, elfoglaltuk a szállást. Kisebb kellemetlenségekben volt itt részünk, ami most már szóra sem érdemes, és hála égnek, nem ez maradt meg, mint meghatározó emlék. Ami számomra itt a legmegdöbbentőbb élmény volt, az a kicsinyeit "úsztató" vaddisznó anyuka látványa. Mindez az ifjúsági tábor kellős közepén. Később megtudtuk, hogy ezek a vaddisznók már csak a nevüket tekintve vadak. Teljesen megszelídítették a tábor lakói.
Másnap reggel útra keltünk, és haladtunk a következő állomásunk felé, Vonyarcvashegy irányába. Ezen a napon talán még melegebb volt, mint az előzőn, ami maga után vonta a hosszúlépések számának gyarapodását:) Jó lett volna nekünk az útszéli kút is, de ilyenből sajnos nem sok kínálkozott az út során. Az északi part sajátossága még, hogy nem sok szabadstrand található itt. Alig vártuk, hogy találjunk egy kis beugrót, és megmártózhassunk végre. Nem sokkal Vonyarcvashegy előtt rá is találtunk az életmentő fürdőzőhelyre, ahol kb úgy örültünk meg a lehetőségnek, mint a sivatagban eltévedt vándor az oázisnak. Ezután újult erővel vágtunk neki az aznapi utolsó szakasznak. Este utcafesztivál várt ránk- igen, még ehhez is volt erőnk:)- ahol nagyon jót mulattunk. Másnap végre elértünk a kanyarba, átértünk a déli partra, ahol sokkal több fürdőzési lehetőség várt ránk. Talán ez volt a leghosszabb szakasz, Balatonszemes volt az úticél. Itt este beültünk egy nagyon kellemes étterembe, és elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat. Elérkezett a 4. nap, amikor is elromlott az időjárás. A szél feltámadt, a hőmérséklet kicsit lecsökkent. Ez sem jelentett számunkra akadályt, elindultunk Szabadisóstó felé. Ezen a napon sokat időztünk kedvenc balatoni településemen, Zamárdiban. A rosszabb idő ellenére nagy élet várt minket a szabadstrandon. A MOGYI jóvoltából kipróbálhattunk mindenféle ügyességi játékot, illetve megkóstoltuk (nem is egyszer) szinte az összes fajta olajos magvat :) Kissé fáradtan, ám még mindig lelkesen elfoglaltuk utolsó szálláshelyünket, és egy hatalmas bulival lezártuk az idei körtúránkat. Az utolsó nap lett volna még egy szakasz, ám ezt több okból nem tudtuk teljesíteni, ami azóta is hiányérzetet okoz. Az egyik- talán legfőbb- ok az volt, hogy az idő még rosszabbra fordult. Nagyon lehűlt a levegő, illetve közel 100 km/órás szél kerekedett. Közrejátszott az is, hogy a csapat jelentős hányadának kellemetlen volt a MÁSNAP. :) Úgyhogy közösen döntöttünk arról, hogy az utolsó szakaszt kihagyjuk. A körülményeket tekintve nem kellett győzködni egymást. A sofőrök elmentek az autókért, mi pedig megkönnyebbülve szálltunk be, és tettük meg az utolsó szakaszt, immáron négy keréken.
A képek szerintem önmagukért beszélnek. Jövőre megismételjük, kiegészítve az utolsó 40 km-rel.

2010. június 16., szerda

Improvizációból jeles

Szuperjó hétvégét tudhatunk magunk mögött. Végül Horányba mentünk, mert ez tűnt a legkézenfekvőbb, és nem utolsó sorban legköltségkímélőbb megoldásnak. Péntek reggel indultunk bringával, és mivel a horányi rév nem járt, ezért körbe kellett tekernünk. Közben Lili- aki Lala- ismét biztosította számunkra az autós kíséretet. Kb két és fél óra kellett, hogy kiérjünk. Irtó nagy hőség volt, ezért az első állomásunk a szigeten a RETRO fagyizó volt. :) Ittunk jeges csokit, jeges kv-t, aztán gurultunk tovább a telekre. Nem kellett nagy takarítást végezni, ahogy terveztem, mert meglepetésünkre egész nagy rend és tisztaság várt minket. Paraszt tál volt a reggeli, ami magába foglalt nem kevés házi kolbászt, szalonnát, paradicsomot, paprikát, retket, uborkát és a kert végéből kihuzigált új hagymát. Ezután kicsit lazultunk a kertben, majd elkezdtük előkészíteni a vacsorát (fóliás "nyami" és grill csirkemell).
Természetesen az Activity party sem maradhatott el. Ismét születtek érdekes megoldások, nagyon sokat nevettünk. A szembe szomszéd öregasszony meglátogatott minket, hogy vegyük halkabbra a zenét, mert egész nap nem tud szellőztetni a melegtől, este meg a zenével szennyezzük a levegőt. Érdekes hozzáállás egy üdülő övezetben:) Mindenesetre kicsit halkabbra vettük, hogy ne legyen balhé. Önmagunkhoz képest egész korán lefeküdtünk aludni, biztos a két és fél órás bringa útnak köszönhetően. Másnap már 8 órakor fent voltunk, és tojásrántottával indítottuk a napot. Miután kicsit megemésztettük, elindultunk bicajjal a sziget másik oldalára, és betértünk egy szép fagyizóba. Itt is elidőztünk egy keveset, ezután visszaindultunk a bázisra, és nekiláttunk a lecsónak, mert a csapat fele már kezdett éhes lenni. Hiába, a jó levegő meghozza az ember étvágyát:) Este megint szólt a zene, mulatoztunk, zenei kvízeztünk és Activity-vel zártuk a napot.
Vasárnap reggel virsli volt a menü. Ezután megint bicajra pattantunk, és elkarikáztunk a pócsmegyeri tóra. Voltak, akik megmártóztak benne, sokunknak nem volt hozzá gusztusa. Itt majdnem sikerült elhagyni a pénztárcámat Nyónyika jóvoltából, ám hála égnek időben rákérdeztem, hogy megvan -e, és megvolt, a pénztáros fiú őrizgette nekünk. A bázison még sütögettünk egy utolsót, közben elfogyasztottuk a maradék sört, bort, úgyhogy jó hangulatban telt a záró nap. Valamikor este 7 felé indultunk haza, szerencsére már járt a komp, így nem kellett körbetekerni.
Remek hétvége volt szerintem, én legalábbis jól éreztem magamat:) Jövő hét végén folyt. köv. az aerobik táborral ;-)
Képeket máris töltögetem fel!

2010. június 7., hétfő

Vis maior

Lőttek a hétvégi programnak. Legalábbis Rudabányára nem tudunk menni, mert az egész környék vízben ázik. Nem túl jó hír ez nekünk, mert már mindent leszerveztünk, az előleget is elkezdtük beszedni.
Ezért úgy döntöttünk, hogy csak azért sem maradunk program nélkül a hétvégére :) Vagy Balcsi északi partot célozzuk meg, vagy kimegyünk Horányba kerti partyzni. Nagyon jó időt ígérnek erre a hétre (35 fokos kánikulát), úgyhogy mindenképpen olyan helyre megyünk, ahol tudunk hűsölni is:)
A képes beszámoló természetesen nem fog elmaradni.

2010. június 2., szerda

A jelszó: GUMICSIZMA

Hogy ne legyen uncsi a 7 órás barlangtúra, gumicsizmában és vízálló szerkóban fogunk csúszni-mászni. Erre azért van szükség, mert a sok csapadéknak köszönhetően van, ahol 30 cm-es víz vár majd minket. Ahol még magasabb lesz a víz szint, ott a csizma sem véd meg minket.
Virágmintás, divatos csizmát szerettünk volna beszerezni, de sajnos ez alkalmatlan a barlangi viszonyokhoz, ezért marad a fekete DUNLOP munkavédelmis szépség:) Nagyon jól fogunk kinézni. :-P Képeket majd teszek fel.

2010. május 26., szerda

Sűrű lesz az idei nyár...

Körvonalazódni látszik az idei nyár:)
Nem fogunk unatkozni most sem, bár tény,hogy a tavalyihoz hasonló távoli és újszerű kalandban nem lesz részünk. Nem is baj. Megvan ennek is a szépsége. :)
A legközelebbi úticél Rudabánya lesz június 10-től 13-ig. Tavaly decemberben volt szerencsénk eltölteni itt 3 napot, és nagyon nagyon jól éreztük magunkat. Töltök majd fel képeket. Nagyjából ugyanazzal a brigáddal megyünk most is. Tervezett programok: barlangtúra (csúszós-mászós, 7 órás :), Szlovákia, és természetesen a főhadiszállás környéke.
Június utolsó hétvégéjén kerül megrendezésre a horányi aerobik tábor. Szerintem hasonlóan kellemes élményekben lesz részünk, mint tavaly. :) Napi két-három edzés, este sütögetés, kerti party. Nem fogunk unatkozni, az már tisztán látszik.
Július 21-től 25-ig körbebicajozzuk a Balatont. A szállásokat már lefoglaltuk, nincs visszaút:) Almádiból fogunk indulni, azután következik Zánka, Vonyarcvashegy, Szemes, Siófok, és vissza Almádiba. Szép kis túrának nézünk elébe!

2010. április 19., hétfő

Hello Kedves Blog-om!:)

Borzasztó hűtlen voltam Hozzád az elmúlt jó pár hónapban.
De most tervezem, hogy ismét beszámolok mindenféle történésről, amit érdemesnek találok arra, hogy bekerüljön ide a bejegyzések közé.
Úgyhogy kedves rendszeres olvasók! Nyugodtan visszatérhettek, mert terveim szerint lesz mit olvasni megint :)
Hiába, a téli álom véget ért, kezdődhet a pörgés!!!