Kicsit megkésve- Balaton bringa körtúra

Botrányosan ritkán sikerül idetévednem, ami egyfelől jó hír, mert arra utal, hogy elfoglalt vagyok, másfelől joggal merülhet fel a kérdés bárkiben, hogy akkor mi a fenének működtetem még ezt a blogot? Kifogásgyártásban jó vagyok (bár szerintem mindenki ügyesen űzi ezt a sportot), ezért had osszam meg Veletek, hogy miért volt ennyire passzív a blogom, vagyis miért nem ápoltam intenzívebben. Tavasszal felmerült egy új weboldal ötlete, ami sajnos azóta is csak elméletben van készen. Eredetileg a nyárra elkészült volna, így már ott élhettem volna ki grafomán hajlamaimat. A weboldal még várat magára-még jó, hogy ennyire türelmes jószág vagyok- én viszont úgy döntöttem, hogy elkezdem pótolni a blogbéli hiányosságaimat.
Nos, igen sok minden történt nyár óta, próbálom sorban leírni az eseményeket, természetesen nem egy bejegyzésen belül.
Kezdem a Balaton körüli bringatúrával, ugyanis a tervezett nyári programokból ez az, ami megvalósult július 21- 25 között, és nagyon jól sikerült. Inkább a képek fognak mesélni, mert ahhoz már régen volt, hogy részletesen tudjak beszámolni az eseményekről. Nagy vonalakban leírom, hogy telt ez az 5 nap.
Korán reggel indultunk Újpestről, no nem kerékpárral:) Ennyire azért nem bevállalós a csapat. Egészen emberi időben értünk le a Balatonhoz, egészen pontosan Almádiba. Ott nem maradhatott el a welcome drink, welcome süti, welcome kávé. Tisztességesen megtankoltuk üzemanyag tartályainkat, és elindultunk a nagy körtúrára. Arra tisztán emlékszem, hogy embertelen hőség volt. Ezért nem is kellett sokat várni az első fröccs állomásra :) Pontosabban egy-egy hosszú lépéssel enyhítettünk szomjúságunkon, és szélsebesen haladtunk tovább a célállomás felé, Zánkára. Valamikor délután oda is értünk, elfoglaltuk a szállást. Kisebb kellemetlenségekben volt itt részünk, ami most már szóra sem érdemes, és hála égnek, nem ez maradt meg, mint meghatározó emlék. Ami számomra itt a legmegdöbbentőbb élmény volt, az a kicsinyeit "úsztató" vaddisznó anyuka látványa. Mindez az ifjúsági tábor kellős közepén. Később megtudtuk, hogy ezek a vaddisznók már csak a nevüket tekintve vadak. Teljesen megszelídítették a tábor lakói.
Másnap reggel útra keltünk, és haladtunk a következő állomásunk felé, Vonyarcvashegy irányába. Ezen a napon talán még melegebb volt, mint az előzőn, ami maga után vonta a hosszúlépések számának gyarapodását:) Jó lett volna nekünk az útszéli kút is, de ilyenből sajnos nem sok kínálkozott az út során. Az északi part sajátossága még, hogy nem sok szabadstrand található itt. Alig vártuk, hogy találjunk egy kis beugrót, és megmártózhassunk végre. Nem sokkal Vonyarcvashegy előtt rá is találtunk az életmentő fürdőzőhelyre, ahol kb úgy örültünk meg a lehetőségnek, mint a sivatagban eltévedt vándor az oázisnak. Ezután újult erővel vágtunk neki az aznapi utolsó szakasznak. Este utcafesztivál várt ránk- igen, még ehhez is volt erőnk:)- ahol nagyon jót mulattunk. Másnap végre elértünk a kanyarba, átértünk a déli partra, ahol sokkal több fürdőzési lehetőség várt ránk. Talán ez volt a leghosszabb szakasz, Balatonszemes volt az úticél. Itt este beültünk egy nagyon kellemes étterembe, és elfogyasztottuk jól megérdemelt vacsoránkat. Elérkezett a 4. nap, amikor is elromlott az időjárás. A szél feltámadt, a hőmérséklet kicsit lecsökkent. Ez sem jelentett számunkra akadályt, elindultunk Szabadisóstó felé. Ezen a napon sokat időztünk kedvenc balatoni településemen, Zamárdiban. A rosszabb idő ellenére nagy élet várt minket a szabadstrandon. A MOGYI jóvoltából kipróbálhattunk mindenféle ügyességi játékot, illetve megkóstoltuk (nem is egyszer) szinte az összes fajta olajos magvat :) Kissé fáradtan, ám még mindig lelkesen elfoglaltuk utolsó szálláshelyünket, és egy hatalmas bulival lezártuk az idei körtúránkat. Az utolsó nap lett volna még egy szakasz, ám ezt több okból nem tudtuk teljesíteni, ami azóta is hiányérzetet okoz. Az egyik- talán legfőbb- ok az volt, hogy az idő még rosszabbra fordult. Nagyon lehűlt a levegő, illetve közel 100 km/órás szél kerekedett. Közrejátszott az is, hogy a csapat jelentős hányadának kellemetlen volt a MÁSNAP. :) Úgyhogy közösen döntöttünk arról, hogy az utolsó szakaszt kihagyjuk. A körülményeket tekintve nem kellett győzködni egymást. A sofőrök elmentek az autókért, mi pedig megkönnyebbülve szálltunk be, és tettük meg az utolsó szakaszt, immáron négy keréken.
A képek szerintem önmagukért beszélnek. Jövőre megismételjük, kiegészítve az utolsó 40 km-rel.