Ismét itthon

Azt hiszem, már mindenki tudja, hogy megérkeztünk, a tervezettnél kicsit korábban.
Sajnos, munka szempontjából nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy kellett volna, ezért úgy döntöttünk, nem költjük szeptemberig a pénzünket, inkább hazarepülünk előbb. Mindenféle szempontból jobb döntés volt ez így. Egyrészt tényleg nem éltük fel a maradék vagyonunkat, másrészt már elég ideje laktunk Hajniéknál. Kezdett feszült lenni a viszony, ami abszolút érthető egy 7 hetes összezártságot követően.
Az egész egyébként roppant gyorsan zajlott. Felhívtam a légitársaságot, és megérdeklődtem, hogy mibe fájna egy átiratás, és ha nincs bankkártyám, akkor mi a módja az ügyintézésnek. Azt mondták, menjünk ki a reptérre, ott el tudjuk intézni. Így is történt, kb 2 perc alatt módosították a jegyünket.
Idehaza csak a szülők tudták, hogy előbb jövünk, mindenki más számára meglepetésnek szántuk:)
A maradék egy hétben még jártuk a várost, jöttünk-mentünk az öregékkel. A munka lehetőségről szóló bejegyzés azonban már kamu volt:) Ez volt a félrevezető hadművelet.
Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogyan tovább.
Nos, ezt a hét hetet valahogy ki kell pihenni:-P, ezért úgy néz ki, augusztus 29-től szeptember 3-ig Horvátországban fogunk tartózkodni.
Az aerobik óráimat szeptembertől fogom tudni visszavenni. Emellett további munkalehetőség után nézek. Majdnem elmentem már a héten dolgozni, csak amikor jobban beleástam magam a munkaszerződésbe, egyes pontjain elidőztem egy kicsit, és úgy döntöttem, inkább hanyagolnám ezt a munkát, még akkor is, ha részben edzősködni kellett volna. Talán az egyik legnyomósabb érv a bruttó 450 Ft-os órabér volt. Hallottatok már ilyet? Nem gondoltam volna, hogy ma Magyarországon létezik még ilyen fizetés, pláne nem a fitnesz szakmában. Ennél egyelőre a munkanélküli segélyem is több :-)
Aztán nem tetszett az sem, hogy részmunkaidős állásnak volt meghirdetve, ám a szerződésbe belefoglalták, hogy a munkáltató bármikor úgy dönthet, hogy a szabadnapokat összevontan, egybe adhatja ki. Magyarán ott tarthat akár 8-10 órát is mondjuk 3 héten át, és a hónap negyedik hetében megkaphatom a szabadnapjaimat. Külön hangsúlyoztam az állásinterjún, hogy én csak akkor tudom elvállalni ezt a munkát, ha összeegyeztethető az óráimmal. Aztán az is érdekes volt, hogy a szerződés összes pontja a munkavállaló kötelezettségeiről szólt. Egy árva szó nem esett a munkáltatóról. Korrekt, nem? Végülis így kell kinéznie egy két oldalú egyezségnek.
Szóval egyelőre itthon boldogulunk, aztán meglátjuk, mi lesz jövő tavasszal. Volna lehetőség ugyanis Svájcba menni. Ez viszont tuti, bejelentett meló (tehát nem úgy mennénk, hogy majd meglátjuk, hogy alakul), 1300 Euro-s fizetés, ami tiszta pénz, mert szállást, kaját biztosítanak. Annyi a gebasz vele számomra, hogy ismét nemn szakmába vágna. Egy hegyi panzióban kéne felszolgálni, szobalánykodni, vagy akár a konyhán dolgozni (ez utóbbi inkább Mónyi asztala). Az más kérdés, hogy itthon a büdös életbe nem fogok tudni ennyit félretenni. Ráadásul nem rabszolga munka, napi 9 óra, heti két szabadnappal.
No de ez még odébb van, addig még sok órát kell megtartanom :-)

Szerintem néha hallotok itt felőlünk.
Legfeljebb átírom a blog címet: "Élet a nagy kékségen innen":-)

Mindenütt jó...:-)

Hatalmas Üdvözlet Budapestről!:-)

Egyelőre annyit, hogy megérkeztünk kis hazánkba.:)
Kifejtem majd bővebben az utazási élményeket, és azt, hogy miért jöttünk előbb.
Sok mindenkivel már beszéltünk telón, úgyhogy nagy meglepetés nem ért most Titeket!:)

Pusszantás!

Sziasztok Kedves blog olvasók!

Ma sem keltünk fel hiába. Sőt, írhattam volna azt is, hogy ma sem keltünk fel korán hiába. Reggel 8 órakor felvettek minket grandpa-ék, és kigurultunk Long Island-re. Meséltek már nekünk valami szemétdombról, ami állítólag a szemük előtt épült meg hosszú évek során. Építési törmelékeket kell elképzelni, nem pedig kommunális hulladékot. Azonban a szemét domb tetején egy gyönyörű park van, tavakkal, kiépített utakkal, és edzőpályával. Nagyon szép hely. Tiszta időben Manhattant is lehet látni innen. Természetesen készítettünk pár képet. Az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzánk. Kicsit hűvös volt, és folyamatosan szemerkélt az eső. Ennek ellenére továbbmentünk a szemétdombról egy világító toronyhoz. Erről is készítettünk fotókat, tessék őket megnézni! A terv az volt, hogy strandolunk egyet, ám ilyen trágya időben elég furcsán nézett volna ki, ha lepiknikelünk a homokban:) Úgyhogy fogtuk magunkat, beültünk az autóba, és hazagurultunk. Bár így is elmenet a nap fele, valamikor délután fél2 felé értünk haza papiékhoz. Megettük Mónyi remekművét, az issssteni finom Hortobágyi palacsintát, utána megnéztünk egy igen régi Al Pacino filmet (Scarface). Összességében ma sem panaszkodhatunk, leszámítva azt az egy hiányosságot, hogy nem tudtunk megmártózni az óceánban. Na majd legközelebb.:)

Munkafronton még semmi komoly. Mostanság az alkalmi takarítások sem akarnak összejönni. Valamit nagyon bénán csinálhatunk :-P
Közben ugye várjuk Márta hívását, hogy mikor mehetünk ki a country-ba. Nem ártana, ha jelezne már valamit, mert lassan nem lesz értelme kimenni. Hamar itt van az a szeptember 10.

Mára ennyi! Még hallotok felőlünk!;-)

Pussszzzzzz

Julia-nak se híre se hamva :-)

Telnek, múlnak a napok sebesen. Nem akarom elkiabálni, mert már párszor volt rá precedens, de úgy néz ki, hogy egy hónapra ki tudunk menni a Country-ba dolgozni. Szeptember elejéig még kint lesznek a ***** családok, és úgy néz ki, van üresedés. Ám biztosra csak holnap, legkésőbb pénteken fogja tudni megmondani Márta, a közvetítő. Kicsit uncsi már ez az örökös várakozás, készenléti mód, de mi akartuk, hát viseljük a kellemetlenségeket is :) Közben meg jövünk megyünk nagypapiékkal, és vadásszuk Julia-t, aki valamiért nagyon rejtőzködik. Emiatt sem vagyunk elkeseredve, hisz augusztus végéig még itt lesz NY-ban.

Valamelyik nap kint voltunk a beach-en, azt hiszem vasárnap. Csudajót futottam a parton, utána megmártóztam az óceánban. Mónyi csak ez utóbbi tevékenységből vette ki a részét:) Egész kellemes a víz hőmérséklete. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy holnap is kinézünk az öregékkel:) Valami dombra is fel akarnak menni, mert azt mondják, onnan csodálatos a naplemente. Meglássuk:)

Mónyi szorgosan jár az iskolába. Már egyre bátrabb, egyre gyakrabban mer kommunikálni.

Nekem fitness vonalon semmi fejlemény. Tony, az indiai személyi edző eltűnt, pedig mondtam neki, jelentkezzen, amint aktuális lesz a DVD forgatás. Azt hiszem, ráköszönök majd a GYM-ben, ha látom, és megkérdezem, mire számíthatok.

Egyébként őrült meleg van, tudom otthon is. Lent a metro-ban konkrétan nincs oxigén. Még szerencse, hogy maguk a szerelvények légkondicionáltak. Ez különösen akkor jó, amikor rohanva éred el, és leizzadva, csurom vizes háttal beállsz a légkondi alá:) Lekopogom, eddig semmi bajunk nem lett ettől. Biztos azért, mert rendesen kajálunk. Zöldségeket, gyümölcsöket, rostban gazdag élelmiszereket fogyasztunk. Néha néha becsusszan egy-egy bagel. Ismeritek ezt a pékárut? Mutatok róla képet: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/wp-content/uploads/2008/02/bagelassortment.jpg&imgrefurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/ny-bagel-cafe-138&usg=__CvMqqaNlDpP8ybWrx2miJL79P_A=&h=281&w=300&sz=18&hl=hu&start=1&sig2=nwL-mJ4Wxaej1sil1QIZYA&um=1&tbnid=d9Mmoex_-7pHtM:&tbnh=109&tbnw=116&prev=/images%3Fq%3Dbagel%26hl%3Dhu%26rlz%3D1B3GGGL_huHU320HU320%26sa%3DN%26um%3D1&ei=Wsx5Soa2F82OlQfL4-yZBQ

Hú de jó rövid ez a link:-))) Szóval itt kint roppant népszerű eledelnek számít. Szinte mindenki ilyet eszik reggelire. Általában krémsajttal, vagy mogyoróvajjal kenik meg.
Megkóstoltuk végre a híres Dunkin' Donuts féle zsaru kaját is. Egyszerűbben: fánk:) Mónyinak annyira nem ízlett, én más fajtát választottam, mint ő, nekem bejött nagyon.

Szóval így telnek, múlnak itt a napok. Remélem, nem unjátok még a bejegyzéseket. Bár amint látjátok, mostanában nem írok olyan sűrűn. Pont azért, mert semmi olyan érdekes, és új nem történik velünk.

Pusszantás mindekinek!

Megvagyunk még, nem vesztünk el

Ne gondoljátok, hogy lankad a lelkesedés, csak annyi minden történik, és olyan gyorsan, hogy nem mindig van lehetőségünk azonnal bejegyezni a friss élményeket.
Valamikor a hét közepén hallottatok felőlünk utoljára.
Kezdem a legmeghatározóbb témakörrel: munkakeresés. Továbbra is kitartóan folyik, sajnos eddig még mindig jelentős eredmény nélkül. Kezdem elhinni, amit mindenki mondogat itt kint, hogy a nyár "very slow" meló szempontjából, ami annyit tesz, hogy uborkaszezon van, a feketén dolgoztató dúsgazdag zsidó családok még mindig kint vannak a country-ban. Nekem az edzői munka ugyebár már akkor ugrott, amikor kiderült, hogy munkavállalói papírok nélkül sehol nem fognak alkalmazni, és a papír intézése meg hosszú, és költséges procedúra.
Mindezektől függetlenül nem adjuk fel, továbbra is lessük a craigslistet, bazarynka.com-ot, hátha adódik valami munka. Egy-egy alkalmi takarítás bármikor becsúszhat, mint ahogy eddig be is csúszott párszor. Szóval nem kesergünk, és még mindig nem bántuk meg, hogy kijöttünk:) Valószínűleg nem is fogjuk. Néha már mondogatjuk, hogy jó lenne hazamenni, elég volt itt - pláne így, hogy munka nem igen akad-, de azt gondolom, szeptember 10-ig már fél lábon is kibírjuk.
Ma pl megint csodálatos helyre sikerült eljutnunk nagypapiék jóvoltából. Szerveztek nekünk egy kirándulást Pennsylvániába, ( ha már a munka nem jött itt össze) Bushkill Falls nevű vízeséshez. Fotókat oldalt találtok ismét. Lenyűgöző volt a hely, megint nem csalódtunk az öregékben :-)
A héten voltunk Hajniékkal bowlingozni és biliárdozni (erről is készült pár kép). Tökjól éreztük magunkat. Jó volt együtt lógni, mert Velük meg alig tudunk programot szervezni, annyit dolgoznak. Micsoda kontraszt, mi?:-P
Ezen kívül szerintem nem történt semmi említésre méltó. Illetve ma tettem egy felfedezést haza felé sétálva. Sokszor morgunk, hogy mennyire koszos, szemetes ez a város. Ma rájöttem, hogy miért. Egy db kuka nincs az utcán. Legalábbis azon a szakaszon biztosan nem, ahol mi lakunk. Így persze, hogy a papír kávés poharak, és egyéb hulladékok a telefonfülkékben, járdaszegélyeken, buszmegállókban kötnek ki. Az utcán rohangáló csótányokról, patkányokról meséltem már? Nos ha nem, nem is fogok. :-) Csak tudjátok, hogy ilyen is van itt. Kissé kiábrándító...No de minden városnak vannak előnyei, hátrányai egyaránt.

Azt hiszem, most zárom soraimat.
Aki nyaralni megy, annak nagyon kellemes nyaralást kívánunk, aki csak a hétvégét élvezi, annak további kellemes élvezkedést, aki pedig a ronda munkás hétköznap olvassa soraimat, annak kitartást kívánok a robotoláshoz!

Megyek, töltögetem fel az új képeket, ne felejtsétek meglesni őket!