Ismét itthon

Azt hiszem, már mindenki tudja, hogy megérkeztünk, a tervezettnél kicsit korábban.
Sajnos, munka szempontjából nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy kellett volna, ezért úgy döntöttünk, nem költjük szeptemberig a pénzünket, inkább hazarepülünk előbb. Mindenféle szempontból jobb döntés volt ez így. Egyrészt tényleg nem éltük fel a maradék vagyonunkat, másrészt már elég ideje laktunk Hajniéknál. Kezdett feszült lenni a viszony, ami abszolút érthető egy 7 hetes összezártságot követően.
Az egész egyébként roppant gyorsan zajlott. Felhívtam a légitársaságot, és megérdeklődtem, hogy mibe fájna egy átiratás, és ha nincs bankkártyám, akkor mi a módja az ügyintézésnek. Azt mondták, menjünk ki a reptérre, ott el tudjuk intézni. Így is történt, kb 2 perc alatt módosították a jegyünket.
Idehaza csak a szülők tudták, hogy előbb jövünk, mindenki más számára meglepetésnek szántuk:)
A maradék egy hétben még jártuk a várost, jöttünk-mentünk az öregékkel. A munka lehetőségről szóló bejegyzés azonban már kamu volt:) Ez volt a félrevezető hadművelet.
Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogyan tovább.
Nos, ezt a hét hetet valahogy ki kell pihenni:-P, ezért úgy néz ki, augusztus 29-től szeptember 3-ig Horvátországban fogunk tartózkodni.
Az aerobik óráimat szeptembertől fogom tudni visszavenni. Emellett további munkalehetőség után nézek. Majdnem elmentem már a héten dolgozni, csak amikor jobban beleástam magam a munkaszerződésbe, egyes pontjain elidőztem egy kicsit, és úgy döntöttem, inkább hanyagolnám ezt a munkát, még akkor is, ha részben edzősködni kellett volna. Talán az egyik legnyomósabb érv a bruttó 450 Ft-os órabér volt. Hallottatok már ilyet? Nem gondoltam volna, hogy ma Magyarországon létezik még ilyen fizetés, pláne nem a fitnesz szakmában. Ennél egyelőre a munkanélküli segélyem is több :-)
Aztán nem tetszett az sem, hogy részmunkaidős állásnak volt meghirdetve, ám a szerződésbe belefoglalták, hogy a munkáltató bármikor úgy dönthet, hogy a szabadnapokat összevontan, egybe adhatja ki. Magyarán ott tarthat akár 8-10 órát is mondjuk 3 héten át, és a hónap negyedik hetében megkaphatom a szabadnapjaimat. Külön hangsúlyoztam az állásinterjún, hogy én csak akkor tudom elvállalni ezt a munkát, ha összeegyeztethető az óráimmal. Aztán az is érdekes volt, hogy a szerződés összes pontja a munkavállaló kötelezettségeiről szólt. Egy árva szó nem esett a munkáltatóról. Korrekt, nem? Végülis így kell kinéznie egy két oldalú egyezségnek.
Szóval egyelőre itthon boldogulunk, aztán meglátjuk, mi lesz jövő tavasszal. Volna lehetőség ugyanis Svájcba menni. Ez viszont tuti, bejelentett meló (tehát nem úgy mennénk, hogy majd meglátjuk, hogy alakul), 1300 Euro-s fizetés, ami tiszta pénz, mert szállást, kaját biztosítanak. Annyi a gebasz vele számomra, hogy ismét nemn szakmába vágna. Egy hegyi panzióban kéne felszolgálni, szobalánykodni, vagy akár a konyhán dolgozni (ez utóbbi inkább Mónyi asztala). Az más kérdés, hogy itthon a büdös életbe nem fogok tudni ennyit félretenni. Ráadásul nem rabszolga munka, napi 9 óra, heti két szabadnappal.
No de ez még odébb van, addig még sok órát kell megtartanom :-)

Szerintem néha hallotok itt felőlünk.
Legfeljebb átírom a blog címet: "Élet a nagy kékségen innen":-)

Mindenütt jó...:-)

Hatalmas Üdvözlet Budapestről!:-)

Egyelőre annyit, hogy megérkeztünk kis hazánkba.:)
Kifejtem majd bővebben az utazási élményeket, és azt, hogy miért jöttünk előbb.
Sok mindenkivel már beszéltünk telón, úgyhogy nagy meglepetés nem ért most Titeket!:)

Pusszantás!

Sziasztok Kedves blog olvasók!

Ma sem keltünk fel hiába. Sőt, írhattam volna azt is, hogy ma sem keltünk fel korán hiába. Reggel 8 órakor felvettek minket grandpa-ék, és kigurultunk Long Island-re. Meséltek már nekünk valami szemétdombról, ami állítólag a szemük előtt épült meg hosszú évek során. Építési törmelékeket kell elképzelni, nem pedig kommunális hulladékot. Azonban a szemét domb tetején egy gyönyörű park van, tavakkal, kiépített utakkal, és edzőpályával. Nagyon szép hely. Tiszta időben Manhattant is lehet látni innen. Természetesen készítettünk pár képet. Az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzánk. Kicsit hűvös volt, és folyamatosan szemerkélt az eső. Ennek ellenére továbbmentünk a szemétdombról egy világító toronyhoz. Erről is készítettünk fotókat, tessék őket megnézni! A terv az volt, hogy strandolunk egyet, ám ilyen trágya időben elég furcsán nézett volna ki, ha lepiknikelünk a homokban:) Úgyhogy fogtuk magunkat, beültünk az autóba, és hazagurultunk. Bár így is elmenet a nap fele, valamikor délután fél2 felé értünk haza papiékhoz. Megettük Mónyi remekművét, az issssteni finom Hortobágyi palacsintát, utána megnéztünk egy igen régi Al Pacino filmet (Scarface). Összességében ma sem panaszkodhatunk, leszámítva azt az egy hiányosságot, hogy nem tudtunk megmártózni az óceánban. Na majd legközelebb.:)

Munkafronton még semmi komoly. Mostanság az alkalmi takarítások sem akarnak összejönni. Valamit nagyon bénán csinálhatunk :-P
Közben ugye várjuk Márta hívását, hogy mikor mehetünk ki a country-ba. Nem ártana, ha jelezne már valamit, mert lassan nem lesz értelme kimenni. Hamar itt van az a szeptember 10.

Mára ennyi! Még hallotok felőlünk!;-)

Pussszzzzzz

Julia-nak se híre se hamva :-)

Telnek, múlnak a napok sebesen. Nem akarom elkiabálni, mert már párszor volt rá precedens, de úgy néz ki, hogy egy hónapra ki tudunk menni a Country-ba dolgozni. Szeptember elejéig még kint lesznek a ***** családok, és úgy néz ki, van üresedés. Ám biztosra csak holnap, legkésőbb pénteken fogja tudni megmondani Márta, a közvetítő. Kicsit uncsi már ez az örökös várakozás, készenléti mód, de mi akartuk, hát viseljük a kellemetlenségeket is :) Közben meg jövünk megyünk nagypapiékkal, és vadásszuk Julia-t, aki valamiért nagyon rejtőzködik. Emiatt sem vagyunk elkeseredve, hisz augusztus végéig még itt lesz NY-ban.

Valamelyik nap kint voltunk a beach-en, azt hiszem vasárnap. Csudajót futottam a parton, utána megmártóztam az óceánban. Mónyi csak ez utóbbi tevékenységből vette ki a részét:) Egész kellemes a víz hőmérséklete. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy holnap is kinézünk az öregékkel:) Valami dombra is fel akarnak menni, mert azt mondják, onnan csodálatos a naplemente. Meglássuk:)

Mónyi szorgosan jár az iskolába. Már egyre bátrabb, egyre gyakrabban mer kommunikálni.

Nekem fitness vonalon semmi fejlemény. Tony, az indiai személyi edző eltűnt, pedig mondtam neki, jelentkezzen, amint aktuális lesz a DVD forgatás. Azt hiszem, ráköszönök majd a GYM-ben, ha látom, és megkérdezem, mire számíthatok.

Egyébként őrült meleg van, tudom otthon is. Lent a metro-ban konkrétan nincs oxigén. Még szerencse, hogy maguk a szerelvények légkondicionáltak. Ez különösen akkor jó, amikor rohanva éred el, és leizzadva, csurom vizes háttal beállsz a légkondi alá:) Lekopogom, eddig semmi bajunk nem lett ettől. Biztos azért, mert rendesen kajálunk. Zöldségeket, gyümölcsöket, rostban gazdag élelmiszereket fogyasztunk. Néha néha becsusszan egy-egy bagel. Ismeritek ezt a pékárut? Mutatok róla képet: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/wp-content/uploads/2008/02/bagelassortment.jpg&imgrefurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/ny-bagel-cafe-138&usg=__CvMqqaNlDpP8ybWrx2miJL79P_A=&h=281&w=300&sz=18&hl=hu&start=1&sig2=nwL-mJ4Wxaej1sil1QIZYA&um=1&tbnid=d9Mmoex_-7pHtM:&tbnh=109&tbnw=116&prev=/images%3Fq%3Dbagel%26hl%3Dhu%26rlz%3D1B3GGGL_huHU320HU320%26sa%3DN%26um%3D1&ei=Wsx5Soa2F82OlQfL4-yZBQ

Hú de jó rövid ez a link:-))) Szóval itt kint roppant népszerű eledelnek számít. Szinte mindenki ilyet eszik reggelire. Általában krémsajttal, vagy mogyoróvajjal kenik meg.
Megkóstoltuk végre a híres Dunkin' Donuts féle zsaru kaját is. Egyszerűbben: fánk:) Mónyinak annyira nem ízlett, én más fajtát választottam, mint ő, nekem bejött nagyon.

Szóval így telnek, múlnak itt a napok. Remélem, nem unjátok még a bejegyzéseket. Bár amint látjátok, mostanában nem írok olyan sűrűn. Pont azért, mert semmi olyan érdekes, és új nem történik velünk.

Pusszantás mindekinek!

Megvagyunk még, nem vesztünk el

Ne gondoljátok, hogy lankad a lelkesedés, csak annyi minden történik, és olyan gyorsan, hogy nem mindig van lehetőségünk azonnal bejegyezni a friss élményeket.
Valamikor a hét közepén hallottatok felőlünk utoljára.
Kezdem a legmeghatározóbb témakörrel: munkakeresés. Továbbra is kitartóan folyik, sajnos eddig még mindig jelentős eredmény nélkül. Kezdem elhinni, amit mindenki mondogat itt kint, hogy a nyár "very slow" meló szempontjából, ami annyit tesz, hogy uborkaszezon van, a feketén dolgoztató dúsgazdag zsidó családok még mindig kint vannak a country-ban. Nekem az edzői munka ugyebár már akkor ugrott, amikor kiderült, hogy munkavállalói papírok nélkül sehol nem fognak alkalmazni, és a papír intézése meg hosszú, és költséges procedúra.
Mindezektől függetlenül nem adjuk fel, továbbra is lessük a craigslistet, bazarynka.com-ot, hátha adódik valami munka. Egy-egy alkalmi takarítás bármikor becsúszhat, mint ahogy eddig be is csúszott párszor. Szóval nem kesergünk, és még mindig nem bántuk meg, hogy kijöttünk:) Valószínűleg nem is fogjuk. Néha már mondogatjuk, hogy jó lenne hazamenni, elég volt itt - pláne így, hogy munka nem igen akad-, de azt gondolom, szeptember 10-ig már fél lábon is kibírjuk.
Ma pl megint csodálatos helyre sikerült eljutnunk nagypapiék jóvoltából. Szerveztek nekünk egy kirándulást Pennsylvániába, ( ha már a munka nem jött itt össze) Bushkill Falls nevű vízeséshez. Fotókat oldalt találtok ismét. Lenyűgöző volt a hely, megint nem csalódtunk az öregékben :-)
A héten voltunk Hajniékkal bowlingozni és biliárdozni (erről is készült pár kép). Tökjól éreztük magunkat. Jó volt együtt lógni, mert Velük meg alig tudunk programot szervezni, annyit dolgoznak. Micsoda kontraszt, mi?:-P
Ezen kívül szerintem nem történt semmi említésre méltó. Illetve ma tettem egy felfedezést haza felé sétálva. Sokszor morgunk, hogy mennyire koszos, szemetes ez a város. Ma rájöttem, hogy miért. Egy db kuka nincs az utcán. Legalábbis azon a szakaszon biztosan nem, ahol mi lakunk. Így persze, hogy a papír kávés poharak, és egyéb hulladékok a telefonfülkékben, járdaszegélyeken, buszmegállókban kötnek ki. Az utcán rohangáló csótányokról, patkányokról meséltem már? Nos ha nem, nem is fogok. :-) Csak tudjátok, hogy ilyen is van itt. Kissé kiábrándító...No de minden városnak vannak előnyei, hátrányai egyaránt.

Azt hiszem, most zárom soraimat.
Aki nyaralni megy, annak nagyon kellemes nyaralást kívánunk, aki csak a hétvégét élvezi, annak további kellemes élvezkedést, aki pedig a ronda munkás hétköznap olvassa soraimat, annak kitartást kívánok a robotoláshoz!

Megyek, töltögetem fel az új képeket, ne felejtsétek meglesni őket!

Eat, Pray, Love

Szép napot minden lelkes, kedves olvasónak!
Valahol most járunk féltávnál kb. Annyi ideje vagyunk itt, amennyit még maradunk is:) Izgi, nem? Erre azért jöttem rá, mert egész egyszerűen megszámoltam a heteket, amiket még itt töltünk, és épp annyi jött ki, mint amennyi már eltelt. Na jó, ezt nem fogom leírni még 100 féle képpen:-))
Lényeg az, hogy tegnap voltunk egy nagyon kedves, szimpatikus -majdnem harlemi- házaspárnál. Takarító melót hirdettek, így hát leegyeztettem velük egy időpontot. Kellemesen csalódtunk, mikor kiderült, hogy a cím, amit megadtak , az ő lakásuk címe, ugyanis egy irodára számítottunk. Elmesélték a magán bizniszük történetét, mi is elmeséltük nekik eddigi pályafutásunkat itt NYC-ben. Ami a lényeg, hogy 8 $-t tudnak fizetni óránként, de szokott lenni borravaló is. Ismét azt tudom mondani, hogy nem túl jó pénz (itteni viszonylatban), de a semminél végre több lenne, és viszonylag állandó munkáról lenne szó. Nem volt gondjuk azzal sem, hogy nincs social security számunk, tehát hogy nem vállalhatunk munkát itt az USA-ban. Abban maradtunk, hogy szólnak, amint beérkezik egy megrendelés.
Van még egy munka lehetőség, Brooklynban. Szintén állandó takarítás. Ez 10 dolláros órabérrel működne, viszont egy magyar csaj hirdette meg, és a munkáért 250 $-t kér. Mondtam Mónyinak, csakis az első heti fizetésből vagyok hajlandó kifizetni ezt az összeget. Meló fronton ennyi a történés. Pennsylvánia azóta is hív, úgyhogy arról már le is mondtunk.
Hétfőn volt egy érdekes alakításom bent Manhattan-ben. Edzés után elindultunk felkutatni Julia-t és a forgatási helyszínt.:) Annyit tudunk, hogy Manhattan Downtown-ban forgatnak. Sajnos ez nem túl pontos helymeghatározás, mert Downtown sem kicsi, úgyhogy kolbászoltunk egyet Tribeca és West Village környéként, hátha belebotlunk a stábba. Nem telt el fél óra sem, és az egyik utcában ott tanyázott egy hatalmas kamion. Mondtam Mónyinak, ide menjünk be, mert kamera szagot érzek:-) Végülis vaklárma volt, Julia-nak se hírét, se hamvát nem találtuk, így odébb álltunk. Újabb kiadós séta várt ránk érintve a Battery parkot (itt készültek az esős képek), a híres new yorki bikát, a Wall Street-et, a World Trade Center helyét. Épp elhagytuk a pénz gyártók utcáját, amikor hirtelen elkezdtem sprintelni, közben ordítottam Mónyinak, hogy jöjjön utánam, hisz a fényképezőgép nála volt. Megpillantottam ugyanis egy hatalmas szőrös mikrofonok kíséretében hömpölygő tömeget, körülöttük kamerákat, fotósokat, és az villant át az agyamon, hogy ez CSAK és KIZÁRÓLAG Julia Roberts lehet :-)) Mónyi el nem tudta képzelni, hova rohanok, mi ütött belém. Ő már csak akkor látta, hogy forgatás van, amikor az egyik kereszteződésnél megállított engem egy biztonsági ember. ( Na az se nézett biztos elmebetegnek: papucsban táskával egy idióta turista sprintel a kamerák felé :-)) Nos, csak annyit mondok, vaklárma II. :-) Ez sem ő volt. :)) De már annyira közel járunk, érzem, hogy legközelebb sikerül Julia-t is lencsevégre kapni. Annál is inkább, mert a neten találtam egy oldalt, ahova irogatják a füleseket, hogy mikor hol fog forgatni a stáb. Azt már tudom, hogy augusztus 5-én a Central Parkban vesznek fel jeleneteket, csak megint az a gond ezzel, hogy a Central Park is hatalmas. Még szerencse, hogy a kamionok sem kicsik:)
Egyébként az Eat, Pray, Love című filmet forgatják, ami 2011-ben kerül a néző közönség elé.

Pusszantás mindenkinek, megyek KV-t főzni.

Lezártuk az 5. hetet- nem is akárhogyan;-)

Három nap eseményeivel tartozunk Nektek. Ebből a három napból a péntek elhanyagolható. Semmi említésre méltó nem történt, csak a szokásos. Mónyi reggel suliba ment, én addig munkát néztem. Este elnéztünk a hírhedt GYM-be. Bementem egy aerobic órára végre. Pontosabban az aerobic-hoz nem sok köze volt, inkább csoportos edzés zenére. Nagyon jó volt, mindenemet megmozgatta. Erősítő jellegű gyakorlatokat végeztünk 60 percen keresztül. Edzés után siettünk haza, mert másnap korán keltünk. Az öregek csudajó programot szerveztek nekünk. Reggel 7kor elindultunk Foxwoods-ba. Van itt ugyanis egy hatalmas kaszinó.:) Igen, szerencsét próbáltunk, persze csak ésszel. Tényleg úgy volt, ahogyan sokan mesélik. Ameddig a szem ellát, mindenféle gép, rulett, póker asztalok, és az átlag életkor kb 70. Itt a nyugdíjasok erre költenek gyógyszerek helyett :)Úgy látszik, hogy a kaszinó légköre gyógyító erővel hat rájuk, és fiatalítja őket. Nagypapiék nagyon édesek voltak. Valamikor 15 évvel ezelőtt jártak itt utoljára. Akkor még az volt a trend, hogy negyed dollárosokat lehetett beledobálni a gépekbe, és ha valaki nyert, a gép elkezdett csörömpölni, amint lezúdult a nyeremény fém pénz formájában. Ennek megvolt a maga hangulata, varázsa. Sajnos ma már ez nem így működik. Mint minden mást, a kaszinót is elérte a modernizáció. Papír pénzt lehet csak a gépbe tömni, aztán pedig jegy formájában kinyomtatja, hogy mennyi pénzed van még. Ezt persze ki kellett tapasztalni, aminek köszönhetően nagypapi sikeresen beletuszkolt két negyed dollásrost valami résbe, ahova inkább illeszkedett egy kártya, mintsem fém pénz:)) Ez volt az úgynevezett tanulópénz. :) Végül felfedeztünk minden rést a gépeken. Összességében egész jól zártuk a mérleget. Talán mínusz 10 dollárral távoztunk. Lehetett volna sokkal rosszabb is, ha Mónyi nem ül le a rulett gép elé, és csinál 1 perc alatt 40 $-t!:-) Hozzáteszem, hogy az öreg kezünkbe nyomott 20-20 dollárt kezdésnek. Annyira édes :-) Természetesen azonnal elveszítettük ezt a 40 dollárt, ahogyan kell, no de sebaj. Jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Újabb élménnyel gazdagodtunk, ám ennél is nagyobb élményben volt részünk (legalábbis a magam nevében állítom ezt) hazafelé. Megálltunk Mystic Seaport nevű kikötőben. Én nem is tudtam, de képzeljétek el, hogy itt forgatták a Mystic Pizza című filmet. A Pizzéria a mai napig létezik (bizonyítékok oldalt:) . Szégyen, hogy nagy Julia rajongó létemre nem tudtam ezt. Még jó, hogy az öregek ilyen tájékozottak:) Ha már erre jártunk, ettünk egy pizzát. Meg is állapítottuk, hogy a hely a filmből, hírnévből él, mert a pizzájuk bizony elég gyenge. Maga a város egyébként gyönyörű. Nekem nagyon bejön ez a vidéki, csendes, takaros, tiszta, zöldellő környezet. Nem tudom, az a pár kép visszaadja-e a hangulatot, ha nem, akkor gyertek el, és nézzétek meg :-)

Mára több tervünk is volt, de tudjátok hogy van ez, ember tervez...Reggel felnéztem a craigslist-re, ahol a munkákat keressük. Találtam is megint egy takarító munkát mára. Ahogy elküldtem a mailt, rá 5 percre csörgött is a telefon. Egy magyar származású sráchoz (nagypapája magyar volt, ő már nem beszél egy betűt sem magyarul) kellett menni, Manhattan-be. Kért referenciát, hála égnek abból már egyre több van, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat, és becsattogtunk a forgatagba. A lakás nagyon jó állapotban volt. Ő iszonyú mocskosnak látta. Döbbenet, hogy tényleg minden mennyire viszonylagos. Ez a fiú ha látta volna az előző lakásokat, házakat, amiket rendbe kellett vágnunk, el sem hívott volna minket :-) Némelyik lakás akkor nem nézett így ki, miután végeztünk benne a takarítással. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint kerestünk egy kis pénzt. 3 óra alatt végeztünk, és kaptunk tőle 100 $-t, amit a következő órában sikeresen el is költöttünk. Muszáj volt már vásárolni, mert kifogytunk az értelmes tápanyagforrásokból. Így most megint van sok minden, ami szerintem másfél két hétre elegendő lesz: paradicsom, reteg, brokkoli, cukkini,csíra, tojás, liszt, kenyér, hús, barack, banán, szilva, alma, stb...
Egyébként a terv a következő lett volna mára: GYM, Julia Roberts felkutatása, vásárlás, naplemente fotózás az öregékkel. Szigorúan ebben a sorrendben :-)
Az edzést és a forgatást holnap pótoljuk, nagypapiékhoz végülis eljutottunk este, de nem mentünk ki Long Island-re naplementét nézni. Helyette készítettek tengeri herkentyűs vacsorát. Különösen kedves gesztus volt ez tőlük, mert azt tudták, hogy Mónyi ki nem állhatja az ilyen jellegű ételeket, szóval gyakorlatilag az én kedvemért fáradoztak vele. Mondanom se kell, hogy mennyei ízeket sikerült ma megismernem. Ettem két féle rákot két féle elkészítési módban. Ha már gyakorlott herkentyű evő leszek, majd meg is nevezem őket:-) Persze azért gondoltak az unokára is, nem is akárhogyan. Házi készítésű sült virslit tálaltak neki, mozarella sajttal töltve. Jól hangzik, nem?:-) Mónyi szerencséjére a nagypapi ugyanolyan finnyás, mint ő. Nem eszik akárhol, nem eszik meg akármit. A saját készítésű ételekre esküszik. Tudjuk hát, hogy Mónyika kire ütött:-)
Megint nem távoztunk üres kézzel. Kaptunk saját készítésű kenyeret, egy csomag brazil kávét, és most jön a legérdekesebb: 3 db (AZAZ HÁROM DARAB) szövet kabátot. :-)) Ne kérdezzétek, milyen elgondolásból kellett ezt hazacipelnünk a 35 fokos nyári estén:-)) Mindenesetre értékeljük a gesztust, csak nem értjük :-DD Talán ha pár fokkal hűvösebb lenne, jobban át tudnánk érezni ezt a dolgot :-DD

Munka fronton semmi konkrét. Várjuk továbbra is a visszajelzést Pennsylvániából, addig meg bújom a craigslist.com-ot, hátha összejön még pár ilyen jól fizető takarító meló.

Induljon jól a hetetek, szép hétfőt Nektek!!!!