Ismét itthon

Azt hiszem, már mindenki tudja, hogy megérkeztünk, a tervezettnél kicsit korábban.
Sajnos, munka szempontjából nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy kellett volna, ezért úgy döntöttünk, nem költjük szeptemberig a pénzünket, inkább hazarepülünk előbb. Mindenféle szempontból jobb döntés volt ez így. Egyrészt tényleg nem éltük fel a maradék vagyonunkat, másrészt már elég ideje laktunk Hajniéknál. Kezdett feszült lenni a viszony, ami abszolút érthető egy 7 hetes összezártságot követően.
Az egész egyébként roppant gyorsan zajlott. Felhívtam a légitársaságot, és megérdeklődtem, hogy mibe fájna egy átiratás, és ha nincs bankkártyám, akkor mi a módja az ügyintézésnek. Azt mondták, menjünk ki a reptérre, ott el tudjuk intézni. Így is történt, kb 2 perc alatt módosították a jegyünket.
Idehaza csak a szülők tudták, hogy előbb jövünk, mindenki más számára meglepetésnek szántuk:)
A maradék egy hétben még jártuk a várost, jöttünk-mentünk az öregékkel. A munka lehetőségről szóló bejegyzés azonban már kamu volt:) Ez volt a félrevezető hadművelet.
Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogyan tovább.
Nos, ezt a hét hetet valahogy ki kell pihenni:-P, ezért úgy néz ki, augusztus 29-től szeptember 3-ig Horvátországban fogunk tartózkodni.
Az aerobik óráimat szeptembertől fogom tudni visszavenni. Emellett további munkalehetőség után nézek. Majdnem elmentem már a héten dolgozni, csak amikor jobban beleástam magam a munkaszerződésbe, egyes pontjain elidőztem egy kicsit, és úgy döntöttem, inkább hanyagolnám ezt a munkát, még akkor is, ha részben edzősködni kellett volna. Talán az egyik legnyomósabb érv a bruttó 450 Ft-os órabér volt. Hallottatok már ilyet? Nem gondoltam volna, hogy ma Magyarországon létezik még ilyen fizetés, pláne nem a fitnesz szakmában. Ennél egyelőre a munkanélküli segélyem is több :-)
Aztán nem tetszett az sem, hogy részmunkaidős állásnak volt meghirdetve, ám a szerződésbe belefoglalták, hogy a munkáltató bármikor úgy dönthet, hogy a szabadnapokat összevontan, egybe adhatja ki. Magyarán ott tarthat akár 8-10 órát is mondjuk 3 héten át, és a hónap negyedik hetében megkaphatom a szabadnapjaimat. Külön hangsúlyoztam az állásinterjún, hogy én csak akkor tudom elvállalni ezt a munkát, ha összeegyeztethető az óráimmal. Aztán az is érdekes volt, hogy a szerződés összes pontja a munkavállaló kötelezettségeiről szólt. Egy árva szó nem esett a munkáltatóról. Korrekt, nem? Végülis így kell kinéznie egy két oldalú egyezségnek.
Szóval egyelőre itthon boldogulunk, aztán meglátjuk, mi lesz jövő tavasszal. Volna lehetőség ugyanis Svájcba menni. Ez viszont tuti, bejelentett meló (tehát nem úgy mennénk, hogy majd meglátjuk, hogy alakul), 1300 Euro-s fizetés, ami tiszta pénz, mert szállást, kaját biztosítanak. Annyi a gebasz vele számomra, hogy ismét nemn szakmába vágna. Egy hegyi panzióban kéne felszolgálni, szobalánykodni, vagy akár a konyhán dolgozni (ez utóbbi inkább Mónyi asztala). Az más kérdés, hogy itthon a büdös életbe nem fogok tudni ennyit félretenni. Ráadásul nem rabszolga munka, napi 9 óra, heti két szabadnappal.
No de ez még odébb van, addig még sok órát kell megtartanom :-)

Szerintem néha hallotok itt felőlünk.
Legfeljebb átírom a blog címet: "Élet a nagy kékségen innen":-)

Mindenütt jó...:-)

Hatalmas Üdvözlet Budapestről!:-)

Egyelőre annyit, hogy megérkeztünk kis hazánkba.:)
Kifejtem majd bővebben az utazási élményeket, és azt, hogy miért jöttünk előbb.
Sok mindenkivel már beszéltünk telón, úgyhogy nagy meglepetés nem ért most Titeket!:)

Pusszantás!

Sziasztok Kedves blog olvasók!

Ma sem keltünk fel hiába. Sőt, írhattam volna azt is, hogy ma sem keltünk fel korán hiába. Reggel 8 órakor felvettek minket grandpa-ék, és kigurultunk Long Island-re. Meséltek már nekünk valami szemétdombról, ami állítólag a szemük előtt épült meg hosszú évek során. Építési törmelékeket kell elképzelni, nem pedig kommunális hulladékot. Azonban a szemét domb tetején egy gyönyörű park van, tavakkal, kiépített utakkal, és edzőpályával. Nagyon szép hely. Tiszta időben Manhattant is lehet látni innen. Természetesen készítettünk pár képet. Az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzánk. Kicsit hűvös volt, és folyamatosan szemerkélt az eső. Ennek ellenére továbbmentünk a szemétdombról egy világító toronyhoz. Erről is készítettünk fotókat, tessék őket megnézni! A terv az volt, hogy strandolunk egyet, ám ilyen trágya időben elég furcsán nézett volna ki, ha lepiknikelünk a homokban:) Úgyhogy fogtuk magunkat, beültünk az autóba, és hazagurultunk. Bár így is elmenet a nap fele, valamikor délután fél2 felé értünk haza papiékhoz. Megettük Mónyi remekművét, az issssteni finom Hortobágyi palacsintát, utána megnéztünk egy igen régi Al Pacino filmet (Scarface). Összességében ma sem panaszkodhatunk, leszámítva azt az egy hiányosságot, hogy nem tudtunk megmártózni az óceánban. Na majd legközelebb.:)

Munkafronton még semmi komoly. Mostanság az alkalmi takarítások sem akarnak összejönni. Valamit nagyon bénán csinálhatunk :-P
Közben ugye várjuk Márta hívását, hogy mikor mehetünk ki a country-ba. Nem ártana, ha jelezne már valamit, mert lassan nem lesz értelme kimenni. Hamar itt van az a szeptember 10.

Mára ennyi! Még hallotok felőlünk!;-)

Pussszzzzzz

Julia-nak se híre se hamva :-)

Telnek, múlnak a napok sebesen. Nem akarom elkiabálni, mert már párszor volt rá precedens, de úgy néz ki, hogy egy hónapra ki tudunk menni a Country-ba dolgozni. Szeptember elejéig még kint lesznek a ***** családok, és úgy néz ki, van üresedés. Ám biztosra csak holnap, legkésőbb pénteken fogja tudni megmondani Márta, a közvetítő. Kicsit uncsi már ez az örökös várakozás, készenléti mód, de mi akartuk, hát viseljük a kellemetlenségeket is :) Közben meg jövünk megyünk nagypapiékkal, és vadásszuk Julia-t, aki valamiért nagyon rejtőzködik. Emiatt sem vagyunk elkeseredve, hisz augusztus végéig még itt lesz NY-ban.

Valamelyik nap kint voltunk a beach-en, azt hiszem vasárnap. Csudajót futottam a parton, utána megmártóztam az óceánban. Mónyi csak ez utóbbi tevékenységből vette ki a részét:) Egész kellemes a víz hőmérséklete. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy holnap is kinézünk az öregékkel:) Valami dombra is fel akarnak menni, mert azt mondják, onnan csodálatos a naplemente. Meglássuk:)

Mónyi szorgosan jár az iskolába. Már egyre bátrabb, egyre gyakrabban mer kommunikálni.

Nekem fitness vonalon semmi fejlemény. Tony, az indiai személyi edző eltűnt, pedig mondtam neki, jelentkezzen, amint aktuális lesz a DVD forgatás. Azt hiszem, ráköszönök majd a GYM-ben, ha látom, és megkérdezem, mire számíthatok.

Egyébként őrült meleg van, tudom otthon is. Lent a metro-ban konkrétan nincs oxigén. Még szerencse, hogy maguk a szerelvények légkondicionáltak. Ez különösen akkor jó, amikor rohanva éred el, és leizzadva, csurom vizes háttal beállsz a légkondi alá:) Lekopogom, eddig semmi bajunk nem lett ettől. Biztos azért, mert rendesen kajálunk. Zöldségeket, gyümölcsöket, rostban gazdag élelmiszereket fogyasztunk. Néha néha becsusszan egy-egy bagel. Ismeritek ezt a pékárut? Mutatok róla képet: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/wp-content/uploads/2008/02/bagelassortment.jpg&imgrefurl=http://www.costaricapages.com/panama/blog/ny-bagel-cafe-138&usg=__CvMqqaNlDpP8ybWrx2miJL79P_A=&h=281&w=300&sz=18&hl=hu&start=1&sig2=nwL-mJ4Wxaej1sil1QIZYA&um=1&tbnid=d9Mmoex_-7pHtM:&tbnh=109&tbnw=116&prev=/images%3Fq%3Dbagel%26hl%3Dhu%26rlz%3D1B3GGGL_huHU320HU320%26sa%3DN%26um%3D1&ei=Wsx5Soa2F82OlQfL4-yZBQ

Hú de jó rövid ez a link:-))) Szóval itt kint roppant népszerű eledelnek számít. Szinte mindenki ilyet eszik reggelire. Általában krémsajttal, vagy mogyoróvajjal kenik meg.
Megkóstoltuk végre a híres Dunkin' Donuts féle zsaru kaját is. Egyszerűbben: fánk:) Mónyinak annyira nem ízlett, én más fajtát választottam, mint ő, nekem bejött nagyon.

Szóval így telnek, múlnak itt a napok. Remélem, nem unjátok még a bejegyzéseket. Bár amint látjátok, mostanában nem írok olyan sűrűn. Pont azért, mert semmi olyan érdekes, és új nem történik velünk.

Pusszantás mindekinek!

Megvagyunk még, nem vesztünk el

Ne gondoljátok, hogy lankad a lelkesedés, csak annyi minden történik, és olyan gyorsan, hogy nem mindig van lehetőségünk azonnal bejegyezni a friss élményeket.
Valamikor a hét közepén hallottatok felőlünk utoljára.
Kezdem a legmeghatározóbb témakörrel: munkakeresés. Továbbra is kitartóan folyik, sajnos eddig még mindig jelentős eredmény nélkül. Kezdem elhinni, amit mindenki mondogat itt kint, hogy a nyár "very slow" meló szempontjából, ami annyit tesz, hogy uborkaszezon van, a feketén dolgoztató dúsgazdag zsidó családok még mindig kint vannak a country-ban. Nekem az edzői munka ugyebár már akkor ugrott, amikor kiderült, hogy munkavállalói papírok nélkül sehol nem fognak alkalmazni, és a papír intézése meg hosszú, és költséges procedúra.
Mindezektől függetlenül nem adjuk fel, továbbra is lessük a craigslistet, bazarynka.com-ot, hátha adódik valami munka. Egy-egy alkalmi takarítás bármikor becsúszhat, mint ahogy eddig be is csúszott párszor. Szóval nem kesergünk, és még mindig nem bántuk meg, hogy kijöttünk:) Valószínűleg nem is fogjuk. Néha már mondogatjuk, hogy jó lenne hazamenni, elég volt itt - pláne így, hogy munka nem igen akad-, de azt gondolom, szeptember 10-ig már fél lábon is kibírjuk.
Ma pl megint csodálatos helyre sikerült eljutnunk nagypapiék jóvoltából. Szerveztek nekünk egy kirándulást Pennsylvániába, ( ha már a munka nem jött itt össze) Bushkill Falls nevű vízeséshez. Fotókat oldalt találtok ismét. Lenyűgöző volt a hely, megint nem csalódtunk az öregékben :-)
A héten voltunk Hajniékkal bowlingozni és biliárdozni (erről is készült pár kép). Tökjól éreztük magunkat. Jó volt együtt lógni, mert Velük meg alig tudunk programot szervezni, annyit dolgoznak. Micsoda kontraszt, mi?:-P
Ezen kívül szerintem nem történt semmi említésre méltó. Illetve ma tettem egy felfedezést haza felé sétálva. Sokszor morgunk, hogy mennyire koszos, szemetes ez a város. Ma rájöttem, hogy miért. Egy db kuka nincs az utcán. Legalábbis azon a szakaszon biztosan nem, ahol mi lakunk. Így persze, hogy a papír kávés poharak, és egyéb hulladékok a telefonfülkékben, járdaszegélyeken, buszmegállókban kötnek ki. Az utcán rohangáló csótányokról, patkányokról meséltem már? Nos ha nem, nem is fogok. :-) Csak tudjátok, hogy ilyen is van itt. Kissé kiábrándító...No de minden városnak vannak előnyei, hátrányai egyaránt.

Azt hiszem, most zárom soraimat.
Aki nyaralni megy, annak nagyon kellemes nyaralást kívánunk, aki csak a hétvégét élvezi, annak további kellemes élvezkedést, aki pedig a ronda munkás hétköznap olvassa soraimat, annak kitartást kívánok a robotoláshoz!

Megyek, töltögetem fel az új képeket, ne felejtsétek meglesni őket!

Eat, Pray, Love

Szép napot minden lelkes, kedves olvasónak!
Valahol most járunk féltávnál kb. Annyi ideje vagyunk itt, amennyit még maradunk is:) Izgi, nem? Erre azért jöttem rá, mert egész egyszerűen megszámoltam a heteket, amiket még itt töltünk, és épp annyi jött ki, mint amennyi már eltelt. Na jó, ezt nem fogom leírni még 100 féle képpen:-))
Lényeg az, hogy tegnap voltunk egy nagyon kedves, szimpatikus -majdnem harlemi- házaspárnál. Takarító melót hirdettek, így hát leegyeztettem velük egy időpontot. Kellemesen csalódtunk, mikor kiderült, hogy a cím, amit megadtak , az ő lakásuk címe, ugyanis egy irodára számítottunk. Elmesélték a magán bizniszük történetét, mi is elmeséltük nekik eddigi pályafutásunkat itt NYC-ben. Ami a lényeg, hogy 8 $-t tudnak fizetni óránként, de szokott lenni borravaló is. Ismét azt tudom mondani, hogy nem túl jó pénz (itteni viszonylatban), de a semminél végre több lenne, és viszonylag állandó munkáról lenne szó. Nem volt gondjuk azzal sem, hogy nincs social security számunk, tehát hogy nem vállalhatunk munkát itt az USA-ban. Abban maradtunk, hogy szólnak, amint beérkezik egy megrendelés.
Van még egy munka lehetőség, Brooklynban. Szintén állandó takarítás. Ez 10 dolláros órabérrel működne, viszont egy magyar csaj hirdette meg, és a munkáért 250 $-t kér. Mondtam Mónyinak, csakis az első heti fizetésből vagyok hajlandó kifizetni ezt az összeget. Meló fronton ennyi a történés. Pennsylvánia azóta is hív, úgyhogy arról már le is mondtunk.
Hétfőn volt egy érdekes alakításom bent Manhattan-ben. Edzés után elindultunk felkutatni Julia-t és a forgatási helyszínt.:) Annyit tudunk, hogy Manhattan Downtown-ban forgatnak. Sajnos ez nem túl pontos helymeghatározás, mert Downtown sem kicsi, úgyhogy kolbászoltunk egyet Tribeca és West Village környéként, hátha belebotlunk a stábba. Nem telt el fél óra sem, és az egyik utcában ott tanyázott egy hatalmas kamion. Mondtam Mónyinak, ide menjünk be, mert kamera szagot érzek:-) Végülis vaklárma volt, Julia-nak se hírét, se hamvát nem találtuk, így odébb álltunk. Újabb kiadós séta várt ránk érintve a Battery parkot (itt készültek az esős képek), a híres new yorki bikát, a Wall Street-et, a World Trade Center helyét. Épp elhagytuk a pénz gyártók utcáját, amikor hirtelen elkezdtem sprintelni, közben ordítottam Mónyinak, hogy jöjjön utánam, hisz a fényképezőgép nála volt. Megpillantottam ugyanis egy hatalmas szőrös mikrofonok kíséretében hömpölygő tömeget, körülöttük kamerákat, fotósokat, és az villant át az agyamon, hogy ez CSAK és KIZÁRÓLAG Julia Roberts lehet :-)) Mónyi el nem tudta képzelni, hova rohanok, mi ütött belém. Ő már csak akkor látta, hogy forgatás van, amikor az egyik kereszteződésnél megállított engem egy biztonsági ember. ( Na az se nézett biztos elmebetegnek: papucsban táskával egy idióta turista sprintel a kamerák felé :-)) Nos, csak annyit mondok, vaklárma II. :-) Ez sem ő volt. :)) De már annyira közel járunk, érzem, hogy legközelebb sikerül Julia-t is lencsevégre kapni. Annál is inkább, mert a neten találtam egy oldalt, ahova irogatják a füleseket, hogy mikor hol fog forgatni a stáb. Azt már tudom, hogy augusztus 5-én a Central Parkban vesznek fel jeleneteket, csak megint az a gond ezzel, hogy a Central Park is hatalmas. Még szerencse, hogy a kamionok sem kicsik:)
Egyébként az Eat, Pray, Love című filmet forgatják, ami 2011-ben kerül a néző közönség elé.

Pusszantás mindenkinek, megyek KV-t főzni.

Lezártuk az 5. hetet- nem is akárhogyan;-)

Három nap eseményeivel tartozunk Nektek. Ebből a három napból a péntek elhanyagolható. Semmi említésre méltó nem történt, csak a szokásos. Mónyi reggel suliba ment, én addig munkát néztem. Este elnéztünk a hírhedt GYM-be. Bementem egy aerobic órára végre. Pontosabban az aerobic-hoz nem sok köze volt, inkább csoportos edzés zenére. Nagyon jó volt, mindenemet megmozgatta. Erősítő jellegű gyakorlatokat végeztünk 60 percen keresztül. Edzés után siettünk haza, mert másnap korán keltünk. Az öregek csudajó programot szerveztek nekünk. Reggel 7kor elindultunk Foxwoods-ba. Van itt ugyanis egy hatalmas kaszinó.:) Igen, szerencsét próbáltunk, persze csak ésszel. Tényleg úgy volt, ahogyan sokan mesélik. Ameddig a szem ellát, mindenféle gép, rulett, póker asztalok, és az átlag életkor kb 70. Itt a nyugdíjasok erre költenek gyógyszerek helyett :)Úgy látszik, hogy a kaszinó légköre gyógyító erővel hat rájuk, és fiatalítja őket. Nagypapiék nagyon édesek voltak. Valamikor 15 évvel ezelőtt jártak itt utoljára. Akkor még az volt a trend, hogy negyed dollárosokat lehetett beledobálni a gépekbe, és ha valaki nyert, a gép elkezdett csörömpölni, amint lezúdult a nyeremény fém pénz formájában. Ennek megvolt a maga hangulata, varázsa. Sajnos ma már ez nem így működik. Mint minden mást, a kaszinót is elérte a modernizáció. Papír pénzt lehet csak a gépbe tömni, aztán pedig jegy formájában kinyomtatja, hogy mennyi pénzed van még. Ezt persze ki kellett tapasztalni, aminek köszönhetően nagypapi sikeresen beletuszkolt két negyed dollásrost valami résbe, ahova inkább illeszkedett egy kártya, mintsem fém pénz:)) Ez volt az úgynevezett tanulópénz. :) Végül felfedeztünk minden rést a gépeken. Összességében egész jól zártuk a mérleget. Talán mínusz 10 dollárral távoztunk. Lehetett volna sokkal rosszabb is, ha Mónyi nem ül le a rulett gép elé, és csinál 1 perc alatt 40 $-t!:-) Hozzáteszem, hogy az öreg kezünkbe nyomott 20-20 dollárt kezdésnek. Annyira édes :-) Természetesen azonnal elveszítettük ezt a 40 dollárt, ahogyan kell, no de sebaj. Jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Újabb élménnyel gazdagodtunk, ám ennél is nagyobb élményben volt részünk (legalábbis a magam nevében állítom ezt) hazafelé. Megálltunk Mystic Seaport nevű kikötőben. Én nem is tudtam, de képzeljétek el, hogy itt forgatták a Mystic Pizza című filmet. A Pizzéria a mai napig létezik (bizonyítékok oldalt:) . Szégyen, hogy nagy Julia rajongó létemre nem tudtam ezt. Még jó, hogy az öregek ilyen tájékozottak:) Ha már erre jártunk, ettünk egy pizzát. Meg is állapítottuk, hogy a hely a filmből, hírnévből él, mert a pizzájuk bizony elég gyenge. Maga a város egyébként gyönyörű. Nekem nagyon bejön ez a vidéki, csendes, takaros, tiszta, zöldellő környezet. Nem tudom, az a pár kép visszaadja-e a hangulatot, ha nem, akkor gyertek el, és nézzétek meg :-)

Mára több tervünk is volt, de tudjátok hogy van ez, ember tervez...Reggel felnéztem a craigslist-re, ahol a munkákat keressük. Találtam is megint egy takarító munkát mára. Ahogy elküldtem a mailt, rá 5 percre csörgött is a telefon. Egy magyar származású sráchoz (nagypapája magyar volt, ő már nem beszél egy betűt sem magyarul) kellett menni, Manhattan-be. Kért referenciát, hála égnek abból már egyre több van, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat, és becsattogtunk a forgatagba. A lakás nagyon jó állapotban volt. Ő iszonyú mocskosnak látta. Döbbenet, hogy tényleg minden mennyire viszonylagos. Ez a fiú ha látta volna az előző lakásokat, házakat, amiket rendbe kellett vágnunk, el sem hívott volna minket :-) Némelyik lakás akkor nem nézett így ki, miután végeztünk benne a takarítással. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint kerestünk egy kis pénzt. 3 óra alatt végeztünk, és kaptunk tőle 100 $-t, amit a következő órában sikeresen el is költöttünk. Muszáj volt már vásárolni, mert kifogytunk az értelmes tápanyagforrásokból. Így most megint van sok minden, ami szerintem másfél két hétre elegendő lesz: paradicsom, reteg, brokkoli, cukkini,csíra, tojás, liszt, kenyér, hús, barack, banán, szilva, alma, stb...
Egyébként a terv a következő lett volna mára: GYM, Julia Roberts felkutatása, vásárlás, naplemente fotózás az öregékkel. Szigorúan ebben a sorrendben :-)
Az edzést és a forgatást holnap pótoljuk, nagypapiékhoz végülis eljutottunk este, de nem mentünk ki Long Island-re naplementét nézni. Helyette készítettek tengeri herkentyűs vacsorát. Különösen kedves gesztus volt ez tőlük, mert azt tudták, hogy Mónyi ki nem állhatja az ilyen jellegű ételeket, szóval gyakorlatilag az én kedvemért fáradoztak vele. Mondanom se kell, hogy mennyei ízeket sikerült ma megismernem. Ettem két féle rákot két féle elkészítési módban. Ha már gyakorlott herkentyű evő leszek, majd meg is nevezem őket:-) Persze azért gondoltak az unokára is, nem is akárhogyan. Házi készítésű sült virslit tálaltak neki, mozarella sajttal töltve. Jól hangzik, nem?:-) Mónyi szerencséjére a nagypapi ugyanolyan finnyás, mint ő. Nem eszik akárhol, nem eszik meg akármit. A saját készítésű ételekre esküszik. Tudjuk hát, hogy Mónyika kire ütött:-)
Megint nem távoztunk üres kézzel. Kaptunk saját készítésű kenyeret, egy csomag brazil kávét, és most jön a legérdekesebb: 3 db (AZAZ HÁROM DARAB) szövet kabátot. :-)) Ne kérdezzétek, milyen elgondolásból kellett ezt hazacipelnünk a 35 fokos nyári estén:-)) Mindenesetre értékeljük a gesztust, csak nem értjük :-DD Talán ha pár fokkal hűvösebb lenne, jobban át tudnánk érezni ezt a dolgot :-DD

Munka fronton semmi konkrét. Várjuk továbbra is a visszajelzést Pennsylvániából, addig meg bújom a craigslist.com-ot, hátha összejön még pár ilyen jól fizető takarító meló.

Induljon jól a hetetek, szép hétfőt Nektek!!!!

50$/h- jó lenne, ha összejönne

Hallottuk, hogy otthon mekkora nagy a hőség! Vigyázzatok magatokra, nehogy felforrjon az agyvizetek.
Na, csak ennyit szerettem volna, további szép napot! Puszi!


.............................................................................................................
............................................................................................................
............................................................................................................

Ez volt a hatásszünet!:) Hát persze, hogy írok bővebben. Ugyan nem sok minden történt velünk, azért megpróbálom a semmit is kicsit kiszínezni, hátha lesz belőle valami:)
Tegnap reggel 8 órakor felvettek minket nagypapiék. A terv az volt, hogy elmegyünk Long Island-en egy csendesebb- még a múltkori helynél is lenyűgözőbb- óceánparti strandra, utána meg felugrunk egy ügyvédhez. Ez utóbbi elmaradt, mert elbóklásztuk az időt. Gyönyörűséges, vadregényes tájakon jártunk, láttunk megint mindenféle élőlényt (fotók oldalt ). Mivel mi úgy készültünk, hogy egy nagy séta a parton, azután irány az ügyvéd, így fürdőruhát nem vittünk. Nagy hiba volt, mert a séta után hosszabb időre telepedtünk le, mint a múltkor, amikor volt nálunk fürdőruha. :) Valahogy ez a fürdés nem akar összejönni. Pedig itt a hullámok sem voltak elrettentőek, sőt, szinte alig hullámzott az óceán. Remélem, augusztusban sikerült megmártóznunk. Azt mondják, addigra melegszik fel kellemes hőmérsékletűvé a víz. Bokáig persze így is bemerészkedtünk már többször is.
Az öregek megint úgy készültek, hogy a strandolás után megyünk fel hozzájuk ebédelni. Sajnos most vissza kellett utasítanunk a meghívást, mert szerettünk volna eljutni edzeni. Belőttük erre a hétre a 4 edzést. Már kettő megvolt eddig, holnapra tervezzük a harmadikat:)
Érzékeny búcsút vettünk nagypapiéktól, és bemetróztunk Manhattan-be. Edzés előtt muszáj volt felkeresni egy posta hivatalt, mert a GYM tagság lemondást fel kellett adni postán. Írtunk egy nyilatkozatot, amiben megindokoltuk, hogy miért nem kívánjuk a továbbiakban gyarapítani a tagok táborát, kinyomtattuk hozzá a bizonyítékot (repjegyek), valamint lefénymásoltuk a szerződés első oldalát. Azt hiszem, mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Ha ezek után sem törölnek minket, és továbbra is lehúzzák majd Erika kártyájáról a havi díjat, akkor Erikán a sor, hogy cselekedjen :-) Sok sikert, Erika!:-):-P Persze ez vicc, de tényleg nem tudjuk, hogy mi tévők legyünk, ha ez nem lesz elég, ezért úgy állunk hozzá, hogy tuti elég lesz!:-) Ennyit a GYM-ről.
Este Mónyi összedobott egy 5 perces sütit. Semmi túlzás nincsen benne, valóban 5 perc alatt elkészült. Itt találjátok a receptet: http://nosalty.hu/bogreben_sult_suti_5_perc_alatt_recept_1586
Ezt ma fel fogja dobni gyümölcs -és csoki darabokkal, mert önmagában kicsit fullasztó volt.
A délelőtt ma munkakereséssel telt- a változatosság kedvéért. Volt egy személyi edző hirdetés is, ahová képeket is kellett küldenem. Végül behívtak interjúra Manhattan-be, egy felhőkarcoló 37. emeletére. Egy idősebb, kőgazdag úriembernek lenne szüksége személyi edzőre. Nem túlsúlyos, egyszerűen fittebb szeretne lenni. Beszélgettünk vagy negyed órát, azt mondta, ha döntött pár napon belül, értesít. Próbáltam jó benyomást kelteni, reméljük a legjobbakat :-) Jó lenne, ha összejönne a munka, mert 50 dolláros órabérem lenne :-D Ő is kérdezte amúgy, hogy milyen papírokkal vagyok itt, szóval sajnos ez a papír kérdés megint bekavarhat, de hátha szemet huny felette, és megadja az esélyt.
Pennsylvániából még mindig nincs semmi konkrét hír, így egy hetes metro kártyát kényszerültünk venni 27 dollárért darabját. Rohadtul nem éri meg, de nem tudunk mit tenni, mert ha meg a napokban kiderül, hogy mehetünk, akkor az egy hónapos metró kártyával nagyon befürödtünk volna, if you know what I mean :-D.

Állítólag sok híres színész kolbászol itt a városban, sok helyen forgatnak. Ezt egy kedves barátnőmtől tudom, aki egykoron sokat volt itt New Yorkban, és imádja ezt a várost . Szóval a mai napig képben van az itteni történésekkel. :-) Azt javasolta, nézzünk le Tribeca-ba (Manhattan déli része), mert hátha ott kószál Julia Roberts (óriás kedvencem:). Meg is tettük volna az interjú után, ha nem zuhog az eső. Itt most ilyen trágya idő van sajnos. Talán holnapra kitisztul, hétvégén meg jó lenne megint strandolni egyet :)

Mivel legközelebb két nap múlva jelentkezünk (ahogyan szoktuk:), ezért mindenkinek nagyon kellemes hétvégét kívánunk!
Take care, ahogyan az amerikai mondaná!

Elkezdődött az ötödik is

Fogynak a napok, hetek elég lendületesen.
Ma nem eresztem bőre, mert már kezd kifolyni a szemem. Jóformán egész nap a gép előtt ülünk, és munkát keresünk.
Tegnap délelőtt végül is megcsináltuk a kecót Staten Island-en. A srác nagyon rendes volt, kijött értünk a komphoz, és vissza is vitt minket. Sőt, még pizzát is rendelt. Kb 3 óra alatt rendbe vágtuk a házat. Nagyon meg volt elégedve, kaptunk is tőle borravalót:) Érdekesség, hogy a kompért itt nem kell fizetni. Mókás, nem? Mivel Staten Island is New York City része, ezért totál ingyen lehet átutazni. Ezt a sok turista ki is használja, mert a kompról jól lehet látni a kőkurvát (alias Szabadság szobor:)
Miután hazaértünk, megpróbáltam telefonon elintézni a GYM tagság lemondását. Sajnos képtelenség volt. Felháborító, de nem tudsz egyszerűen kilépni a GYM-ből. Meg kell indokolni írásban, hogy miért nem kívánsz a továbbiakban hozzájuk járni. Már ez önmagában vérlázító. Az meg, hogy nem lehet őket telefonon elérni, egyenesen kiakasztó. Olyan ideges lettem, hogy mondtam Mónyinak, menjünk el edzeni, és törjünk , zúzzunk a teremben :) Végül is ez utóbbi elmaradt, megbeszéltem magammal, hogy higgadtan ma újra próbálkozom. Hát ma sem jártam sikerrel, úgyhogy megírtuk a nyilatkozatot, holnap feladjuk postán express. Nagyon durva dolgok vannak ÁM itten!
A mai nap újfent munka vadászattal telt. Telefonáltam vagy 30 helyre. Várunk visszajelzést egy pár helyről. Most már tényleg jó lenne találni valamit több szempontból is.
Délután eljött értünk Mónyi nagypapája és Éva néni. Elkísértük őket nagy bevásárló körútra, aztán felmentünk hozzájuk sörözni, enni és megnéztünk egy nagyon szép és szomorú fimet (Szomorú vasárnap; aki nem látta, nézze meg!).
Ezen kívül semmi érdekes nem történt.
Nem is szaporítom tovább a szót.
Mindenkinek szép napot kívánunk!

Maradni vagy menni...

A kérdés nem arra vonatkozik, hogy hazamenjünk-e, vagy sem.:) Egyébként ha már itt tartunk, megvan a repjegyünk. Szeptember 10-én, itteni idő szerint este 6kor indulunk, és 11-én (repülési aspektusból abszolút szerencsés dátum :-P ) fogunk megérkezni Bécs-be, valamikor délelőtt 10 óra magasságában. Aztán hogy onnan hogy jutunk haza, az már a legkevesebb :)
A hétvége nem volt túl mozgalmas, viszont annál érdekesebb dolgok történtek velünk. Tegnap kimentünk a Central Parkba. Én edzettem egy kellemes 60 percet. Vittünk ki gumikötelet, fitball-t, csukló súlyzót. Mónyi ez idő alatt vízszintben szemlélte a körülötte zajló eseményeket. :) Mikor végeztem a mocorgással, elkezdtünk megint agyalni ezen a houstoni munkán. Mert a semminél több lenne ez is. Megkérdeztem Tony-t, hogy a DVD-t mikorra tervezi, azt mondta, aug. 20. utánra, és hogy ha csak emiatt nem akarjuk elvállalni a melót, akkor ne tegyük, mert a forgatásig van idő. Már majdnem ott voltunk, hogy akkor irány Texas, ám egyszer csak megcsörrent a telefon. Tony hívott, hogy a bácsikája Buffalo-ban üzemeltet egy Motelt, ahol szintén lenne takarítói állás, és hogy mégis csak közelebb van, mint Texas. Megadta a bácsika számát, akit azonnal fel is hívtam. Ő kért pár napot, megnézi, mit tehet értünk.
A Central Parkból hazafelé menet óriási élményben volt részünk. Belecsöppentünk egy filmforgatás kellős közepébe :) Nagyon klassz volt látni a kamerát, a világosítást, a kellékeket, a statisztákat, a mű esőt. Készítettünk pár képet, nem lettek tökéletesek, de hátha visszaadnak valamit:) A főszereplő Jennifer Lopez volt, és amilyen mákosok vagyunk, sikerült őt is megpillantanunk. Próbáltuk lefotózni, de nem volt egyszerű a 4 db óriás méretű esernyő ölelésében. Úgy óvták őt a vakuktól, mintha valami muzeális darab lenne. Majd lesni kell az újonnan bemutatásra kerülő J Lo filmeket :-). Mókás lesz látni a filmben azt a jelenetet, amelynek felvételekor ott bóklásztunk a kamerától 50 méterre :-)
Próbáltunk időben nyugovóra térni tegnap, mert ma 7-re jött értünk Mónyi nagypapája és mostoha nagymamája, Éva néni. 7.45-kor már lent voltunk Jones Beach-en.Óriási hullámok, napsütés és kevés ember várt ránk a parton. Az amerikaiak általában 10-11 felé szoktak magukhoz térni, tehát délnél előbb nem jellemző, hogy kiérnek a vízhez. Letelepedtünk a pokrócokkal, napernyőkkel, székekkel, és elindultunk a parton. Sétáltunk vagy 3 km-t összesen, mezítláb a homokban. Közben néha néha megnyaldosta az óceán a talpunkat, volt úgy, hogy egészen a térdünkig felnyalt :-) Hattttttttalmas hullámok színezték fehérre a kék óceánt, nyugtató morajlás kíséretében. Láttunk apró kagylókat, akik lelkesen fúrták be magukat a nedves homokba, miután a víz kimosta őket rejtekhelyükről. Találkoztunk sirályokkal, levedlett rák páncélokkal, és a meztelenkedő emberi hím egyedek felbukkanása sem volt ritka a másfél órás séta alatt. :-) Miközben írom a blogot, folyamatosan töltöm fel a képeket, videókat, majd nézzétek meg őket.
Miután visszaértünk a bázisra, lepihentünk egy kicsit, ám 11 óra felé már indultunk is vissza, mert az öregek nem szeretik a meleget és a tömeget :)Aranyosak voltak, hoztak szendvicset, narancslevet, cseresznyét, pisztáciát. :) Szóval igazi habzsi-dőzsiben volt részünk.
Mikor visszaértünk a városba, meghívtak magukhoz ebédre. 9 db macskájuk van:) De csak kettővel találkoztunk, mert a többi 7 félős. Beszélgettünk sokat, nézegettünk képeket, plusz készítettünk is egy párat. Mónyi papája adott egy céglistát, akiknek Manhattan-ben van irodája, hátha valahol lesz takarítói meló. Jó lenne, mert 15-20 dolláros órabérért kéne dolgozni, ami nagyon jónak számít. (Gondoljatok bele, hogy 4,6 $-t kaptunk volna a híres pékségben). Eközben jött egy telefonhívás Mártától, szintén szálloda takarítás (csak úgy, mint Texasban), Pennsylvaniában. Megadott egy kontaktot, akivel már beszélt is Nyónyi. Holnap fogunk pontosítani ezügyben, ami nem is baj, mert holnap felkeresünk párat azokból a cégekből, akik rajta vannak a listán. Ha tudnánk itt helyben dolgozni, nyilván felesleges lenne Pennsylvaniaba menni, de ha itt a héten nem jön össze semmi, akkor muszáj lelépnünk. Azt még nem is írtam, hogy holnap reggel is kilátásban van egy egyszeri takarító meló Staten Island-en. Egy kb olyan állapotban lévő kecót kéne rendbe vágni, mint amilyen New Jersey-ben volt. Itt is 120 $-t adnak. Ezt késő este fogom lefixálni.
Ha maradunk itt a városban, akkor nagypapiék elvisznek minket más óceán parti részekre is. :) Jól hangzik, nem bánnánk ha már végre összejönne itt valami.

Reméljük, mindenki él virul. Akikkel tudunk beszélni, azokról tudjuk, hogy jól vannak. Akik írnak nekünk, azokról is tudjuk, hogy megvannak, akikkel viszont se beszélni nem tudunk, se írásban nem adnak nekünk életjelet, érezzék magukat leb****a :-D

Ennek tudatában legyen szép napja mindenkinek!:))

Puszilunk Titeket!

Leggyengébb láncszemek :)

Megint sok mindent kell képernyőre vetni, pedig csak két nap telt el az utolsó bejegyzés óta. Remélem, minden nap izgatottan nyitjátok meg a blog oldalt abban bízván, hogy újabb izgi story vár rátok. :) Hát most megkapjátok :-P

Tegnap fél8-ra mentem dolgozni a Ruthy's Bakery & Cafe' nevű kajáldába. Mint azt az előző bejegyzésben olvashattátok, "delivery" pozíciót hirdettek itt meg, ami annyit tesz, hogy kiszállítás. Magyarán étel futár munkára számítottam. Végülis az is volt benne, de ehhez képest igen sokat kellett a pultban tevékenykednem, plusz mindenféle kajákat gyártanom. Abszolút testhez álló feladat....olyannyira, hogy volt olyan pillanat, amikor megkérdeztem magamtól: "Mi az isten nyilát keresek én itt????????!!!!!!!!!!!!" Ennyit szerintem Bridget Jones bénázhatott utoljára...problémát jelentett az is, hogy nem ám amerikaiak dolgoznak ezen a helyen, hanem spanyol vagy portugál ajkú közép- és délamerikaik, akik enyhének alig nevezhető akcentussal próbáltak segítőkészen magyarázni nekem. Volt, hogy 5x kellett visszakérdeznem, hogy miről dudál. Erre meg nem sok idő van egy ilyen helyen, ahol az éhes szájakat minél előbb be kell tömni. Úgyhogy minden percben fohászkodtam egy újabb kiszállításért. Ezzel a részével nem volt gond. A címeket hamar megtaláltam, elég szépen jattoltak szinte mindenhol. Párszor megfordult a fejemben, hogy a címről kicsit más felé veszem az irányt ( mondjuk úgy hazafelé:-)), csak ne kelljen visszamennem a kajákhoz. Ám a lelkiismeret győzött. Minden címről visszacaplattam a "pokolba" (amúgy kb a hőmérséklet is annyi volt bent a konyhán, meg a meleg kajás pult környékén), és folytattam roppant hasznos és produktív tevékenységemet az ételek kavalkádjában. Az is nagyon jó volt, hogy az ételfajtákat el sem mondták( pedig volt vagy 100 féle kaja ), hanem közölték, hogy ott a következő vásárló, szolgáljam ki. Mondom, én kiszolgálom, csak azt nem tudom, hogy mennyi köszönet lesz benne:-) Bár ha itt örülnek annak, ha nem azt kapják, amit kérnek, akkor én vagyok az ő emberük :-) A nap közepe felé rám adtak egy pólót -amolyan forma ruha féleség. Előtte egy Michael Jackson-os ujjatlan emlék pólóban rohangáltam.:-) Közölték, hogy ezt a pólót meg kell venni 4 $-ért. Érdekes...ezt nekik is így mondtam:-), amire csak az volt a válasz, hogy "Mindannyiunknak meg kellett venni". Erre csak ennyit mondtam magamban : "Hova szarjak?". A póló mizériát is tudták überelni. Kezembe toltak egy fekete extra vékony hajhálót, amit minden egyes alkalommal a fejemre kellett húzni, amikor a pultban szerencsétlenkedtem. El tudjátok képzelni az érzést? Egy rakás kakinak érzed magad, és még úgy is nézel ki :-) Valahol itt jött el az a pont, amikor úgy döntöttem, megadom Nyónyinak is a lehetőséget, hogy kipróbálja ezt az álom melót. Egyrészt mert megvolt az esély, hogy mindenféle pejoratív felhang nélkül álom meló lesz ez számára, hisz mint tudjuk, ő kissé otthonosabban mozog a konyhában. Másrészt pedig egyfolytában azt hallgattam, hogy ez milyen jó munka, ennél jobbat nem is végezhetnék, ő is ilyet akar. Ezek a szavak jó hangosan felcsendültek bennem, amikor a nyanya hálóban, gumikesztyűben (ja igen, ezt is kellett húzni, mert a higiéniára adtak...így viszont inkább hasonlítottam egy műtős nyanyára...hmmmm de szép is ez :-) ) próbáltam vendéglátói vénámat előhozni. Kiderült a nap folyamán, hogy belőlem ezek a vénák hiányoznak :) Sajnos ezt a menedzserek is érzékelték, valamint a főnökasszonynak is feltűnt, hogy nem állok a helyzet magaslatán, így szinte egyszerre jutott eszünkbe az a korszakalkotó megoldás, hogy másnak próbálja ki Mónyi a munkát. Utólag jókat mosolygok magamon, de összességében borzasztó napom volt, mert tudom, hogy ilyen helyzetben nem szabadna válogatni, de egyszerűen úgy éreztem, megőrülök, ha be kell mennem akár egy órára is.
Megbeszéltük tehát, hogy szerepet cserélünk. Én bemegyek a suliba, megpróbálom elintézni, hogy a befizetett pénzért had járjak én tovább egy másik csoportba, Mónyi meg bement ma fél8-ra dolgozni. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hisz tegnap történt még egy érdekesség.
Este 7 órára jelenésünk volt egy állásinterjún. Szórólapokat kellett volna osztogatni. Legalábbis így hirdették meg. Egy előtérben várakozott a sok sok jelentkező, még egy jelenléti ívet is alá kellett írni. Nagyon fura figurák ücsörögtek ott, pillanatra el is bizonytalanodtunk, hogy jó helyen járunk -e, és nem valami gyogyi intézetbe kerültünk véletlenül. A várakozó tömeget aztán beterelték egy előadó terembe. Olyan volt, mint egy tanterem, táblával, projektorral és sok- sok székkel. Ide Mónyi már nem jött,mondván, neki úgyis van melója mától:-) Helyet foglaltunk, vártunk vagy 10 percet az előadóra, majd elkezdődött az előadás. Állásinterjúhoz köze nem volt. Vagy lehet, hogy a végén hasonlított rá, csak azt én már nem vártam meg. Valahogy úgy éreztem, hogy másfél óra éppen elég volt ebből a baromságból. MÁSFÉL ÓRA!!!!!!!!! Ennyit ültem bent, és jegyzeteltem a számomra totál érdektelen infókat:-) Én sem vagyok 100, belátom. Már az első percben kiderült, hogy a munkát, amit itt kínálnak, én nem végezhetem, mert legálisnak kell lenni hozzá. Azonban úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, lecsekkolom, hogy mennyit tudok jegyzetelni egy angol nyelvű előadáson:-P Egész jól ment, csak a végén megkaptam Mónyitól, hogy ehhez 20 perc is elég lett volna. És milyen igaza van:-)) Egyébként arról a pénzszerzési lehetőségről szólt a beszéd, amit otthon is sokan ajánlgatnak: vásárolj az interneten, és minden vásárlás után kapsz jutalékot. Úgyhogy a szórólapozás volt a beetető szöveg.
Ennyit a tegnapi ámokfutásomról.
Akkor most jöjjön Nyónyi alakítása Ruthy pékségében és kávézójában :) Egész nap nem tudtam róla semmit, mert ugye csak egy telefonunk van. Megbeszéltük, hogy kettőre odamegyek, mert akkor kaptam én is egy 30 perces ebédszünetet.
Reggel azonban bementem a suliba, ahol sajnos nem voltak olyan rugalmasak, mint ahogy azt mi elképzeltük. Nincs lehetőség arra, hogy én járjak Mónyi helyett, ami a mai nap tükrében nem is baj. Nyónyi is csődöt mondott a híres pékségben :-) Pedig én annyira drukkoltam, hogy legalább neki beváljon. Nála a nyelvtudással voltak gondok. A vezetőség is úgy gondolta, hogy kevés az angolja ehhez a munkához, és ő is borzasztó nyomorultul érezte magát egész nap. Magával a kiszállítás részével neki sem lett volna semmi gondja. Kár, hogy nem azt kellett csinálni, amit meghirdettek.
S ami az egész históriát megkoronázza, az a fizetés. Nem beszélgettünk órabérről, mert úgy voltunk vele, mindegy mennyit kapunk, a semminél a kevés is több. Ma viszont kiderült az órabér. Nem akartuk elhinni, amikor a kezünkbe kaptuk a borítékot. Fejenként 35 dollárt sikerült összeszednünk. Ez így hogy hangzik? 4,6 $-os órabér. Felháborító. Akkor is vérlázító, ha a borravalót is hozzászámoljuk, mivel túl sok cím nincsen, ahova menni kell.
Amíg Mónyi dolgozott, én lelkesen kutattam újabb munka után. Találtam is egy ismét komoly melót: szálloda takarítás. A népszava.com-on hirdették, úgyhogy magyarul érdeklődtem utána a lehetőségnek. Texas, Houston-ban van a szálloda, 9 $-os órabér, heti 40 óra munka, két szabad nap. Már ez így nem hangzik túl soknak (mert a repcsijegyet bele kell kalkulálni; nem sok egyébként, 128 $/fő), ám ami a" nem túl sok" kategóriából átlendíti az" igen csekély" kategóriába, az a következő: fejenként 350 $-t kell fizetni havonta a szobáért, és most figyeljetek! Akkor is fejenként kell ezt az összeget befizetni, ha egy szobában akarunk lakni. Na ebben mi a logika? Szerintem az, hogy a manus, aki "jó barátként" állítja be magát- és hangsúlyozza, hogy szívességből szerzi a munkát, pénzt nem kér érte- elteszi szépen ezt az összeget. Azért gondolom ezt, mert ilyen helyen általában ingyen szoktak szobát biztosítani az ott dolgozóknak (egy luxus szállodát kell elképzelni), de ha már kifizettetik, akkor is a szobáért kell fizetni, nem pedig fejenként kicsengetni több100 dolcsit. Osztottunk, szoroztunk, míg végül arra jutottunk, hogy havi 800-900 dollárért nem érdemes Houstonba repülni ( bár azért megnézném a NASA központ környékét :-) ). Mégpedig azért nem, mert pár héten belül sor kerül Tony fitnesz DVD-jének a forgatására, amiért fogok pénzt kapni és referenciának is tökéletes lesz. Addig meg kitartóan keressük a további álláslehetőségeket. Nem csüggedünk, hisz attól nem lesz jobb:) Különben is, vasárnap megyünk Long Island beachre :) Van okunk a depresszióra? ;-)

Nagyon kellemes hétvégét kívánunk mindenkinek!
Próbáljátok túlélni azt a hőséget, ami otthon van. Hallottuk, hogy brutális 38 fokok kínoznak titeket. Itt szerintem nincs annyi, viszont irtó párás továbbra is.

Aerobikos lányok!
Felkészültetek szabival a szeptemberi aerobik táborra? ;-)

Puuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuusssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz

Holnaptól meló :-)

Üdvözlet Mindenkinek!

Két fontos hír: tegnap megtörtént a nagy találkozás Mónyi nagypapájával. Erről ő fog beszámolni részletesen, amint elkészítette a vacsit:)
Addig elmesélem Nektek, hogy holnaptól dolgozni fogok. Képzeljétek el, hogy holnaptól dolgozom. :-D Találtunk egy hirdetést a craigslisten. Kétféle pozíciót hirdetett a cég. Egy takarítói és egy futár melót. Megkérdeztük, hogy a futárkodáshoz szükség van -e valamilyen járműre. Mivel csak a környező épületekbe kell kiszállítani, így gyalog végezhető a munka. Az amerikaiak ennyire lusták, hogy egy szendvicsért, kávéért nem képesek leugrani az alattuk üzemelő DELI-be. Szóval holnaptól szendvicseket, pékárukat, üdítőket, kávét kell kihordanom reggel fél8tól délután 3-fél4-ig. A fizuról egy árva szó nem esett:) Annyit mondott a nőci, hogy az összes borravalót megtarthatom. Ez jó hír ÁM:) Majd szépen mosolygok, hátha sok dolcsikát sikerül összeszednem így. Patrizia- a góré- átküldött minket egy pár utcával arrébb üzemelő boltjukba, Brian-hez, a barátjához. Brian sajnos azt mondta, hogy ott nincs ilyen pozíció. A takarítást nem akarták ránk bízni, ragaszkodnak hozzá, hogy férfi munkaerő töltse be ezt a pozíciót. Na mindegy. Legalább már az egyikőnknek van munkája, kíváncsian várjuk, hogy mennyit fogok keresni, és hogy fogom magamat érezni. Az időbeosztás elég barátian hangzik. Nem kell túl korán kelni, nem végzek későn és a hétvégék is szabadok lesznek. Valószínűleg hülyére sem fogom magamat keresni (ha csak nem mosolygok majd őrült szépen :-)), no de step by step vagy mi :-) A semminél ez is több lesz!

Mónyi még mindig a konyhában alkot, de szerintem mindjárt végez. Talán addig még annyit, hogy nézegettük a repjegyeket hazafelé. Nagyon úgy néz ki, hogy Bécsig röpülünk, mert nagyságrendekkel olcsóbb lesz így. Szóval akinek van kedve, jöhet ki értünk Bécsbe!:-D Komolyra fordítva, talán Mónyi taxis barátját, Sanyit, meg tudjuk kérni, hogy jöjjön ki értünk. Ha nem, akkor nézünk ott melót!:-)) Ebben már úgyis van rutinunk :-P

Na kész a vacsi, itt vagyok!

So, annyit kell tudni, hogy a nagyfater kb. 30 éve lelépett otthonról, először Nyugat-Európa, aztán politikai menekültként itt vert gyökeret. You know. Még meg sem voltam, soha nem látott, soha nem beszéltünk, soha soha nem volt semmilyen kontaktus közöttünk, azon kívül, hogy 2-3-szor küldött nekem csomagot, tele ruhával. Apámmal még csak csak beszélt néha telefonon, de utoljára ez is úgy 2 éve lehett. You know. Szóval így indultam és nem igazán tudtam, hogy hogyan is kéne megközelíteni az öreget. A címét és a telefonszámát tudtam, de azt nem hogy mit is kéne mondani. "Hello Móni vagyok az unokád, bejöhetek?". Na mindegy, lényeg a lényeg, Ildi erőszakos ráhatására tárcsáztam -bár, Ő az előző blogban élt a költői szabadsággal és azt írta, hogy már hívta az öreget és úgy adta át a telefont. Üzenetrögzítő, sípszó:"Hallo, Szabó Móni vagyok, a nagyapámat kerestem. Ha akarsz velem találkozni, hívj a ... telefonszámon - erre mikor raktam volna le a telót: "Halló, Mónika? Éva néni vagyok a nagyapád felesége! Tegnap beszéltünk az apáddal és mondta, hogy itt vagy!" Hát ez kész. El sem hiszem, éppen időben kapta fel a telefont az öreglány - tudtam, hogy ő van, együtt jötek ki. És arra mennyi az esély, hogy a Nagyapám 2 év után éppen akkor telefonál haza apámnak, hogy megviccelje, mikor én fel akarom őt hívni. Még aznap találkozni akartak velem, de mondtam, hogy "már sajnos van programom, de ha jó a holnap, iskola után ráérek". Mondja az öreglány, hogy megkérdezi a nagyapám: " Sanyi, gyere ide!" Azt hittem, ez lesz az első pillanat, de még mindíg Éva néni volt a vonal másik végén és vele beszéltem meg a randit a suli előtt. Nem is volt olyan nehéz. Sokkal rosszabbra számítottam, már azon is agyaltam, hogy Éva néni majd biztos le akar rázni és valamilyen fondorlatos módon kell majd a nagyapámmal találkoznom, mert biztos egy szipirtyó a néni. Hát tévedtem. Legalábbis azzal kapcsolatban hogy távol akarna tartani, de az már a telefonból is kiderült, hogy egy FONTI. :-)
A suli természetesen ugrott, mert lusta voltam korábban felkelni, így kikönyörögtem Ilditől, hogy ne kelljen suliba mennem. Nagyon szigorúan tart, de igaza van.
Szóval sétáltunk a suli felé - igen, ketten, mert tudták, hogy nem egyedül jöttem ki és mondták, hogy a kis barátnőm is jöhet nyugodtan. So, séta, gyalogátkelő, sarok (Ja, megbeszéltük, hogy fehérben lesznek, hogy megismerjem őket, bár mondtam, hogy láttam őket már képen, de mindegy), Ildi hátrafordul és észreveszi őket a közvetlenül a hátunk mögött. Én rájuk mutatok, ők ránk néznek, és meg van a nagy felismerés. Összeölelkezünk az öreggel,és párás tekintettel, halkan megjegyzi: "I can't belive it. Nem tudom, mit mondjak." állunk ott egy percig, mert én sem nagyon tudtam mit mondjak, közben köszöntem a néninek is. (nagyfater 65 éves, néni kb 10 évvel idősebb, de amerikai stílusukkal nagyon jó bőrben vannak, amit meg is jegyeztem nekik :-)) Először majdnem beültünk egy gyorsétterembe, hogy dumáljunk, de az öreg szavaival élve "Megcseréltük az elképzelésünket" és elsétáltunk a kocsijukhoz. Nem kell nagy dolgokra gondolni, szerény kis öreg autó. Bevágódtunk, mondtam oda megyünk ahova akarják, elvégre ők laknak itt több mint 20 éve :D. Meséltek, beszélgettünk, jobban mondva a néninek be sem állt szája, néha már le akartam lőni, mert csak akkor tudtam váltani néhány szót az öreggel, mikor nagyobb levegőt vett :D. Elvittek arra a környékre, ahol azelőtt laktak, de előtte megálltunk egy Európai Vegyes Boltnál, és mindenképpen akartak nekünk venni valamit.
Édesanyámmal folytatott, randi előtti beszélgetésből kiderült, hogy itt olyan hírek terjengenek, hogy Magyarországon nincs mit enni. Ahha... Ez lehetett ennek a nagy vásárlásnak az oka :D:D:D
Mondtam, hogy nem kell, de csak vettek nekünk egy rúd téli szalámit, egy fél sajtot, meg egy pár Mozzarellát. Természetesen a sajt, olyan lett amit a néni szeret, de inkább ráhagytuk, jó lesz.
Ezzel a pakkal indultunk tovább. Köröztünk a környékükön, megmutatták a házat, ahol most laknak, de nem tudtunk felmenni, mert "hirtelen jött az egész és ők nem szoktak vendégeket fogadni meg sok macskájuk van és blablabla... Next time! De! Szombaton reggel értünk jönnek és kimegyünk Long Island-re.
Mielőtt haza hoztak volna, beültünk egy étterembe, meghívtak ebédelni. Majd a maradékot is ránk tukmálták- annyi volt, hogy a végét most, másnap este ki kellett dobnom :-(
Összességében aranyosak voltak, leszámítva FONTI folytonos okoskodását, de még ez is belefért ebbe a filmbe illő storyba. Az öreg azért oldódott és már a szavakat is megtalálta, modta, hogy előző este nem is tudott aludni, - ez aranyos, én olyan fáradt voltam, hogy nem voltak az alvással problémáim. Ezek otthon is angolul beszélnek, so, nagyon funny volt a nap. Sok mindent kell még mesélnünk egymásnak, de kezdetnek azt hiszem jó volt a tegnap.

Negyedik hét vette kezdetét

Lassan egy hónapja vagyunk itt, nekünk kicsit többnek tűnik. Valószínűleg azért, mert minden napra jut valami kis izgalom, új élmény.
Szombaton pl elmentünk bulizni egy kicsit:-) Jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy a zene nem mindig felelt meg az ízlésünknek. Ami rendkívül pozitív, hogy nem volt cigifüst. Ennek oka borzasztó egyszerű: semmilyen szórakozóhelyen, étteremben, pub-ban, kávézóban nem lehet dohányozni. Azért ez egy hatttttttalmas piros pöttttttyyyy nálam!:) Elnézést kérek minden kedves dohányzó ismerősömtől. Aki ismer tudja, hogy rühellem a cigifüstöt.:-P Amúgy meglepő - bár annyira mégsem, mindjárt kifejtem, miért- de nagyon kevés dohányzó embert látunk. Szinte egy kezemen meg tudom számolni az egy nap alatt látott bagzó egyedeket:) Hogy miért van ez? Több mint valószínű azért, mert iszonyú drága itt a cigi. Őszintén szólva egyáltalán nem bánom:) Szerintem Mónyi sem- annak ellenére, hogy valaha ő is a bagósok táborát gyarapította.

A vasárnapok általában nevükhöz hűen telnek.:) Így tegnap sem történt túl sok minden. Valamikor fél11 magasságában sikerült megébrednünk, mire magunkhoz tértünk ( és nem azért, mert másnaposak voltunk :), addigra már vagy fél1-et mutatott az óra, s mire elindultunk itthonról, fél4 volt. Most egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi a manót csináltunk 3 órán keresztül, de máris beugrott. Kitakarítottuk a kéglit. Annyira belejöttünk a takarításba, hogy kedvünk támadt itthon is rendet tenni.:) No meg az is közre játszott, hogy elég nagy dzsuva volt. Sárika mindenhol hagy maga után egy két köbméter szőrt, ami egy idő után szépen belep mindent.:) Most viszont ragyog a lakás. Így azért jobb érzés hazajönni. Sőt, ilyenkor az embernek nincs is kedve elmenni itthonról:-)
Mivel maradt még sok energiánk, ezért ellátogattunk a GYM-be. Persze túl sokat nem tudtunk edzeni, mert mint említettem, fél4kor indultunk el, kb negyed5-re értünk oda, és 5kor már zártak is. Mindenesetre egy gyilkos 35 perces kardio edzésre azért még (ez itt- félregépelés miatt- korábban úgy szerepelt, hogy "mér", ám Gyöngy Krisztina szemét nagyon zavarta, ezért kijavítottam) volt idő:)
Ezután már tényleg nem történt semmi érdekfeszítő. Folyamatosan nézegetjük az álláshirdetéseket. Próbáltuk elérni Mártát is, hogy érdeklődjünk a Monticello-s meló után, de nem jártunk sikerrel. Eközben viszont Mária jelezte, hogy a fia kecóját rendbe kéne vágnunk, de készüljünk fel, hogy irdatlan nagy mocsok van nála. Mondtam neki, hogy a New Jersey élményeket szerintünk nem tudja überelni. Hát tudta...
Mivel Márta nem jelentkezett, így lefixáltuk ma reggel 8-ra a takarítást. Tényleg nem gondoltuk volna, hogy lakhely lehet annál is dzsuvásabb, mint ahol pénteken voltunk. Számunkra döbbenet, hogy emberek így tudnak élni itt. És úgy tűnik, ez nem kirívó. 3 napon belül kétszer is meg kellett tapasztalnunk az elképzelhetetlen mocskot. Kár, hogy nem készítettünk "before-after" fotót:) No de valahol örülnünk kell ennek, mert ez nekünk pénzt jelent minden esetben :)( Ezt sem gondoltuk volna, hogy valaha örülni fogunk, ha egy hót dzsuvás házban kötünk ki, amit nekünk kell csilli-villivé varázsolnunk:-) Lényeg, hogy kb 3 és fél óra alatt átvarázsoltuk a kecót. Szerintem a srác meg fogja kérdezni, hogy jó helyre ment-e haza. :-P
A takarítás közben sajnos kaptunk egy rossz hírt: nem jött össze a Monticello-s meló. (Ezt megint nem gondoltam volna, hogy valaha rossz hírként élem meg azt, hogy nem mehetek dolgozni a ******nak:-)) Rossz hír, mert nagyon jó pénz lett volna. Valamiért így kellett történnie. Biztos fog jönni egy jobb lehetőség;-)
Terveztük, hogy meló után lenézünk megint az óceánpartra, ám így programot kellett módosítani. Húztunk haza munkát keresni. Elküldtük vagy 5 helyre megint a jelentkezést, sehonnan nem jeleztek még vissza. Egy laza szieszta után felkerekedtünk, és elmentünk a GYM-be. Jé:) Azt hiszem, eddig elég jól kihasználtuk a tagságot :-)Lebeszéltem Tony-val a mai edzésemet. Ma megint nem kímélt, no de miért is tenné?:)Valaki hiányolta (Évi, Te voltál:-) ), hogy mindig csak azt írom, szadizott, de arról nem írok, hogyan. Hát most megkapjátok. Íme a mai edzésprogramom: guggolások súlyzóval, felülések súlyzóval, fekvőtámaszok (több féle, igazi kar, váll, mell rohasztó mind :-) és egyéb speciális gyakorlat, úgy, mint hosszú kötél rángatás, függeszkedve térd húzás, step padon ( kb 3szor olyan magason, mint az otthoni :) guggolás SÚLYZÓVAL. Szóval ilyen fincsi gyakorlatokat csináltat velem. Aki érez hozzá affinitást, végigcsinálhatja velem, ha hazamegyünk ;-)
Edzés után beültünk abba az étterembe, ahol Hajni dolgozik. Ma is épp szolgálatban volt, úgyhogy kedvezményes áron megvacsorázhattunk. Újabb régi vágyam teljesült. Megkóstolhattam végre az amerikaiak által nagyon kedvelt édes burgonyát. Volt egy érzésem, hogy ízleni fog, és bejött. ISSSSSSSTENI volt!!!!! Sült krumpli formájában tálalták. Jujjjjjjjj nagyon-nagyon jó volt! Tessék kipróbálni, szerintem otthon is lehet kapni.
Történt ma még egy említésre méltó!!! Mónyi vette a bátorságot- ez így túlzás, a kezébe nyomtam a telót, ami már tárcsázott- és felhívta végre a nagypapáját. A felesége vette fel, aki totál izgatott lett a hívástól, és már ma találkozni akart Mónyival. Végül megbeszélték, hogy holnap suli után felveszik őt - én is mehetek :), és kimegyünk Long Island-re az óceán partra (sokan mondják, itt még gyönyörűbb, mint Coney Island-en, ahol a múltkor voltunk.).
Úgy tűnik, holnap is kijut az izgalomból:) Lesz mit írni továbbra is, nem maradtok story-k nélkül!:)

Már 24-en vagytok rendszeres olvasók! A friss feliratkozóknak is hatalmas üdvözlet :)
Köszönjük mindenkinek az érdeklődést!

Pusszantás!

Móni nem hízott, hanem FOGYOTT! :-)

Érdekes, és Nyónyi számára meghökkentő híresztelésekről van tudomásunk, amiket szeretnénk eloszlatni téves mivoltuk okán :-)
Drága képnézegető barátaink!:) Nyónyi nem hízott.:) Kikéri magának. Sőt, mivel elég kitartóan nyomul heti 3x 60 percet az elliptikus gépen, napi több órát sétálunk a városban és mellette egészségesen kajálunk, teljes lehetetlenség hízni ilyen körülmények között. Azért a biztonság kedvéért ráállt a mérlegre, és valóban kevesebbet mutat, mint otthon.:)
Ennyit M. kilóiról:-P

Megint összegyűlt két napi mesélni való. Melyikkel kezdjem? A tegnapi takarítással, vagy a mai TV-s szerepléssel?:)Haladjunk időrendben.
Tegnap hajnali 5kor keltünk, mert tudomásunk szerint 7:28-kor indult a Penn Station-ről a vonatunk New Jersey-be. Milyen jó, hogy megszálott e-mail olvasó és író vagyok. Bekapcsoltam Hajnalban a gépet, és láttuk, hogy Mary írt ( a nő, akihez menni kellett takarítani). Megnézte ő is a vonat indulásokat, és informált minket arról, hogy 7 órakor indul a vonatunk. Oooops!!!!!!!!!! Milyen jó, hogy időben keltünk!!!! Fel kellett pörögnünk, hogy elérjük. Valamikor 6:35-re értünk a Penn Station-re, és pontban 7-kor el is indult a vonat. Kellemes 40 perces út várt ránk. Annyira jó volt zöldet, családi házakat, folyót látni. Klassz ez a New York, de hosszútávon nekem nem gyere be. Mónyinak sem, de majd megírja a benyomásait ő is:) Ha csak nem annyira meghízott, hogy egy betű helyett 3-at üt le a megduzzadt ujjaival:-P So, lényeg a lényeg. Eltávolodtunk a felhőkarcolóktól, és kikötöttünk egy olyan családi házas övezetben (hívjuk kertvárosnak :), amiket a filmekben szoktatok látni. Széles utak,fák, kerítés nélküli hatalmas családi házak. Gyönyörű volt, nagyon tetszett. Amúgy is nekem nagy vágyam volt eljutni egy ilyen helyre. Hát most megkaptam:) Kívül, belül. Mary felvett minket autóval az állomáson, ahonnan kb 5 perc alatt odaértünk az akna robbantotta házikóhoz. Na jó, ennyire nem volt vészes, de kb az volt a benyomás, hogy fél éve nem takarítottak a házban. A kutyaszőr több rétegben hömpölygött a padlón, porcicákról már nem is számolhatunk be, esetleg portigrisek, vagy inkább pormamutok uralták a terepet szinte mindenhol. Mary megkínált minket teával, aranyos volt. Közben beszélgettünk egy keveset. Kiderült, hogy ő Írországból való. Meg nem mondtam volna, mert egész érthetően beszélt. Miután jól kibeszélgettük magunkat, nekiláttunk a kecónak. Kb 2-2,5 órával számoltunk. Nos.....éppen a duplája lett belőle, 5 óra alatt végeztünk. Túlságosan alaposak voltunk. Ami egyrészről nem baj, mert kaptunk is érte 20 dolcsi borravalót, de azért megjegyezte, hogy lassúak voltunk, és a konyhára már nem jutott időnk. Erre van egy mondás, ami így szól: ****** is meg szűznek maradni...... :-DD Vagy végzünk két óra alatt, de akkor az olyan is, vagy alaposak vagyunk, de az bizony sok időt emészt fel. Na de nem is tudom, mit ragozom ezt. Lényeg, hogy kaptunk borravalót is, tehát valószínűleg jó munkát végeztünk.:)
Akartunk még lófrálni ezen a mesés helyen, ám rohanni kellett, mert egy másik állomásról tudtunk visszajutni NY-ba, ami viszont messze volt a háztól. Mary nagyon kedves volt, mert eldobott minket erre a bizonyos állomásra.
Délután 2 magasságában érkeztünk vissza Manhattan-be, és valamikor este 9 felé értünk haza. Igen, bizony 6-7 órát jártuk a várost.Ellátogattunk a magyar negyedbe újságért. A magyar hentes boltban sikerült is szert tenni egy amerikai magyaroknak szerkesztett népszavára, sőt a főszerkesztőt is ott találtuk a boltban. Azon ritka magyarok közé tartozott, aki segítőkész volt, és jóindulatú. Megadta egy magyar érdekeltségű könyvelő iroda telefonszámát, mert itt mindig keresnek kisegítőket. Plusz felajánlotta, hogy ingyen hirdethetünk az újságban. Ezután megállapítottam, hogy szó szerint lejártam a cipőm sarkát :) Hurrá, elkölthettük cipőre az első megkeresett dollárok egy részét:-) Mindjárt feltöltöm oldalra az új szerzeményeket. A többes szám pedig nem a jobbos, balosra vonatkozik, Mónyi is kapott egyet. Szerintem Botos Eszti bele fog szeretni, és már nem is kell neki a Puma cipő.:)
Mialatt takarítottunk, keresett minket Hajni. Felhívta őt Márta, a munkaközvetítő nőci (első napokban olvashattatok róla), hogy lenne meló Monticello-ban. Visszahívtuk őt, és mivel elég szép pénzt fizetnének (heti 500 $ fejenként), úgy néz ki, el is fogjuk vállalni. Ameddig bírjuk, csináljuk. Ha nagyon szenvedünk, ott hagyjuk őket. Pontosan nem tudjuk, mit kell csinálni, de valószínűleg takarítás, vasalás, gyerek felügyelet. Egy szóval házvezetés. Holnap még pontosítunk a munkával kapcsolatban, és talán hétfőn már mehetünk is. Azt nem tudjuk, hogy ott lesz-e internet, mindenesetre készüljetek, nem biztos, hogy fogunk tudni életjelet adni. Vezetékes telókat továbbra is tudunk majd hívni, csak ezekről a két naponkénti blogos beszámolóról kell majd lemondani. Ott is írjuk majd az élményeket, tapasztalatokat, csak nem tudjuk közre adni. Majd megkapjátok ömlesztve :-)) Bár gyanítom, ez esetben nem lesz időtök, türelmetek olvasgatni. Na de ez még a jövő, és nem biztos, hogy nélkülözni kell a világhálót.
Húúúú de elkalandoztam, hol is tartottam? Ja igen! Cipőőőőőők:) Szép új cipőkben tértünk haza és fejben már a mai TV-s szereplésre készültem:)
Azért picit izgultam ám. Így utólag visszagondolva felesleges volt, de ezt sosem lehet előre tudni. 11:45 körül felvett minket Tony. A stúdió Hajniék lakásától 5 percre van. Erre mennyi az esély?:) Egy picinyke stúdiót képzeljetek el (általában egyébként mindig kisebbek a stúdiók, mint ahogyan azt gondoljuk), amiben dolgozott 3 ember. Volt benne pár eszköz, úgy, mint fitball, BOSU, súlyzók, stb. Egy pár kép készült, nem sok, mert Nyónyi inkább mozgó képekben örökítette meg ezt a jeles napot :-) Sőt! Az egész felvételt megkaptam DVD-n. Aki kíváncsi, megnézheti majd, ha hazamegyünk.:) Patricia, a másik csajszi Pilates gyakorlatokat csinált, nekem jutottak a kardio és erősítő gyakorlatok. A műsor élő volt, ahogyan ígérte, így a végén voltak betelefonálók, akik feltettek Tony-nak mindenféle értelmes kérdést. Egyébként az egész műsor hindi nyelven folyt, néha beleszőtt egy-két angol szót, de alapvetően lövésem nem volt, mit beszél:)Nem is kellett, hogy legyen, mert a gyakorlatokat tudtam, a többi szöveg meg úgyis az indiai közönségnek szólt.
Mikor vége lett a műsornak, Tony bemutatott ott a főgórénak (gondolom, a csatorna tulajdonosa lehetett). Ezután elmentünk enni. Ez volt tulajdonképpen a fizetség, mert készpénzt nem kaptam a "fellépésért". Ez amolyan szimbiózis. Én örüljek, hogy szerepelhetek a TV-ben (még ha kezdetleges, és gagyika is :), ő meg örül, hogy van valaki, aki ingyen dolgozik neki.
Amikor lementünk az autóhoz, megállapítottuk, hogy nem volt bezárva. Ez még nem is lenne akkora érdekesség, de azon ledöbbentünk, hogy a slusszkulcs benne volt az autóban. El tudjátok ezt képzelni otthon? Elmeséltük Hajniéknak, akik közölték, hogy ez nem egyedi eset. Itt sokan parkolnak letekert ablakkal, nyitott autókkal. Na ez a nem semmi!!!
Mialatt megebédeltünk, elmesélte Tony, hogy mi a terve. Pár hónapon belül szeretne nyitni egy saját konditermet, ahol ő, Patricia, egy ázsiai származású lány, egy spanyol, és egy magyar (ez volnék én; amúgy ez tényleg tiszta Benetton reklám :-)) dolgozna együtt családias környezetben, nem olyan személytelen közegben, mint ahova most járunk. Ez így nem hangzik rosszul, pláne ha a szponzorálást is intézi:) Akkor elnézem neki, hogy nem adott ma fizetést :-P

Szerintem nagyjából ennyi minden történt a napokban. Mindig van valami, amit elfelejtek megosztani Veletek. Napközben mindig mondogatom, hogy " Ezt is meg kell írjuk a blogon", aztán mire idejutok, már a s*****ben sincs :-)

Az aerobikos lányoknak üzenem: büszke vagyok Rátok, hogy így összetartotok, és jártok rendesen edzésre ( no meg zülleni kicsit :) Hiányoznak ám az órák. Hiába mozgok itt eleget, ez is más...na majd szeptemberben bepótoljuk!!!:)

És most egy két személyre szabott üzenet a feliratkozott rendszeres olvasóknak:)

sasi1964!
Nagy-nagy gratula a 98-hoz!:) CSak így tovább!!!!!

Zsuzsa Rozsa!
Hogy bírod a hegyvidéki életformát? Tessék életjelet adni egy picit sűrűbben!;-)

Eszter Botos!
Annyi féle cipő van itt, hogy már nem tudjuk, milyet vigyünk Neked!:)
A gombákat egyszer próbáld meg egyedül leszűrni!;-)Hidd el, menni fog!:)

metal!
Veled annyit kommunikálok, hogy nem is tudok mit írni. :) Max annyit, hogy óvatosan a bicajon!!!

Emese Péter-Szabó!
Iszod még a csalán teát? Képzeld, én igen.:) Rátaláltam itt is. Amúgy meg... volt a lábadon kori azóta?;-)

Kata Soltész!
Azt csiripelik a madarak, hogy nem túl gyakran látogatod az órákat. Igaz ez? :-P Jól van, tudom, tudom...sok a meló. Mikor jössz ki látogatóba?:-)

Attila Gajdos és Ildi!
Igen, igen, tudom nem vagyunk túl aktívak a torrenten. Igyekszünk, csak most a meló keresés, és a blog ápolás elveszi minden időnket. Hallom, mentek a Mátrába Ti is? De jó Nektek!

Anikó Gajdos!
Az idő szép, és van még pénzünk, nyugi. :) Te híresztelted, hogy elfogyott a pénzünk?:-P Szép a kanapéd!;-) Gratulálok hozzá! Neked is kellemes időtöltést a Mátrában!:)

Zsuzsa Komjáti!
Jársz még a Halassyba? Vagy nyaralsz? Vagy mi van Veled?:)
Itt aztán nyomathatnád az angolt!;-)

Newmi!
Nagyon kedves tőled, hogy ilyen lelkesen követed az itteni eseményeket.:) A magazint nem felejtjük el Neked. Várjuk a további ötleteidet!

Krátky Csilla!
Kitartás a zord időhöz!:-) Bár ez relatív ugye. Drukkolok a letelepedéshez! Hajrá Új-Zéland!:)

Judit Bozsik!
Neked is azt üzenem Anya, hogy érezzétek jól magatokat a hegyekben! Hagyd ott a Mátrában a térdfájást!;-)

Szabó Kari!
Mióta regisztráltál, nem hallottunk Rólad semmit. Adj életjelet!

Balogh Mónika!
Te viszonylag friss olvasó vagy :) Üdvözlünk a blogon, örülünk, hogy csatlakoztál! Jártok még Ti is órára?

ederkata!
Te sem olyan rég regisztráltál, Téged is üdvözlünk.:) Jól érezted magadat tegnap?;-) Térded jobban van?

krisztina sebestyén!
Veled pár órája beszéltünk telefonon!:)Neked nyugodalmas jó éjszakát, és kellemes vasárnapot kívánok!:)Ja és várunk Titeket nagyon augusztusban!

Sis!
Neked itt kéne lenned!:)Mikor indulsz?;-)

Ildikó Gajdosné Kovács!
Örülök, hogy olvasod a blogot rendszeresen.:) Remélem, minden oké Veletek!

Katy Rafael!
Rég hallottunk felőled.Tőled is kérünk életjelet!

Magyar Tünde!
Hiányoznak a gmail-es csevegések! Ne aludjál ilyenkor:) Amúgy sok Unique-ot hallgatunk idekint!;-)

tibiapa!
Válaszolj az e-mail-re! Eltűntél, mint szürke szamár...:(

Beach Girls

Jelentem, az imént ajánlottam fel Mónyinak a lehetőséget, hogy az elmúlt két nap történéseit nyugodtan bepötyögheti ő, de mint tudjuk, kicsit lustácska:) Nem élt a lehetőséggel, úgyhogy továbbra is az én unalmas beírásomat kell olvasnotok.:-P

Megint nem tétlenkedtünk. Kitartóan keressük a munkát, közben pedig kínosan ügyelünk arra, hogy minél több mindent lássunk a városból. Tegnap randevúztunk egy 44 éves magyar nőcivel(továbbiakban Mária; vagy B.M. (44) ) :-), aki ajánlott nekünk internetes munkalehetőséget. Én ezekkel kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok, ám veszíteni valónk ez esetben nem volt. Mária nagyon nagy arc. Ezt már az előzetes telefonos egyeztetés alkalmával sikerült megállapítanom.:) 17 éve él itt, úgyhogy a magyart kicsit keveri az angollal. Ilyesmi szófordulatokkal élt, amíg beszélgettünk vele: "I hope, hogy ez így menni fog; You never know, hogy kivel hoz össze a sors; Maybe igazad van; és a szóval helyett a "so" :-) Nagyon jókat mulattunk Mónyival. No de miről is van szó. So.....:-) Itt röviden, dióhéjban osztom meg Veletek, mert majd szeretnék egy körmailt írni. Lényeg, hogy van egy közösségi portál, olyan, mint az iwiw, facebook, myvip, aminek üzemeltetését, és az egész felfuttatását egy amcsi milliomos finanszírozza azzal a céllal, hogy ha az oldal elérte a kellő látogatottságot (minél többen regisztrálnak), akkor súlyos pénzekért majd eladja. Ám addig is fizet minden regisztrálónak, és minél többen regisztrálunk, annál több pénzt fizet. Tudom, elsőre hihetetlen, de hasonló dologgal találkoztam már otthon, és ott nem volt átverés. Megkaptam érte a nekem járó pénzt. Úgyhogy itt is- meg majd a mailben is- kérünk Titeket, hogy regisztráljatok az oldalon. Nagy segítség lenne nekünk. Ha hétvégéig beregisztrál pár ember Mária neve alatt, akkor a hó végén már kapunk is pénzt, ami nagyon jól jönne most! Ez az oldal címe: http://www.tzconnections.com/. Itt a Join Now menü pontra kattintva tudtok regisztrálni. Veszíteni valója senkinek nincs ezzel. Pénzt nem kell befizetni, egy kis plusz pénz meg senkinek sem árt, nemde? ;-)Nekünk meg különösen használna most!

A nagy munkakeresésben annyira elfáradtunk:), hogy úgy döntöttünk, lemegyünk egy kicsit az óceán partra lazulni. Talán az egyik legnagyobb szépsége ennek a városnak a sokszínűsége. Tényleg mindenből van itt. Óceán parti strand, felhőkarcolók, üzleti negyed, parkok, gettó (Harlem), kínai negyed, buzi negyed, minden. Nagyon jól éreztük magunkat a strandon. Megint elfogott minket a nyaralós feeling:) Ahogy kiértünk a partra, letelepedtünk egy padra, amin egy nagyon szimpi öreg úr kortyolgatta jéghideg söröcskéjét. Eleinte nem szólt hozzánk, ám kis idő elteltével beszédbe elegyedtünk. Épp akkor, amikor az unokája is odajött. Ennek azért van jelentősége, mert később a bácsi hangsúlyozta, azért csak akkor szólított meg minket, mikor már ott volt az unokája, hogy nehogy azt higgyük, valami dilis öreg, aki fiatal lányokkal akar ismerkedni a beach-en :-) Óriási fazon volt. Beszélgettünk vele vagy másfél órát. Közben a neje is csatlakozott. Irtó aranyos nyugdíjas pár volt. Sugárzott belőlük a jólét. A bácsi (Arthi) egyfolytában azt hajtogatta, hogy ő mennyire szerencsés: van négy gyermeke, akik mind szeretik egymást. Érdekes volt ezt is megtapasztalni, mert otthon a szegény nyugdíjasok mondanivalója legtöbbször sajnos a gyógyszerek kifizetésére és a panaszkodásra korlátozódik. Hát itt szó nem volt ilyesmiről, pedig Arthi bácsi bizony a múlt hónapban töltötte be 84. életévét, és vidáman sörözgetett a padon, várták, hogy kezdődjön a baseball meccs. Ami az egészben a legszebb: járt már Budapesten, és elkezdte énekelni az "Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék" című nótát. Hát nem édes?:)) Kár, hogy nem fényképezkedtünk le vele.

Később megérkeztek Hajniék is Sai-al és a két csodaszép kis sráccal. Jót pancsoltunk, készítettünk egy rahedli fényképet. Még sört is ittunk. Na ez is vicces jelenet volt. Már megszoktuk, hogy a bárokban (no nem mintha olyan sok bárban jártunk volna) kérnek tőlünk személyit, mert itt valahogy 21 éven alulinak nézünk ki:). Lehet, hogy az a 6 óra mínusz teszi? :-P Anyway....őőőő akarom mondani mindenesetre kikértük a sört, és ezzel a lendülettel büszkén végigsétáltunk a parton egészen le a vízig. Mikor odaértünk Hajniékhoz, és Hajni feje kicsit eltorzult, akkor esett le, hogy ezt így nem szabad itt. A sört nem hozhattuk volna el a bárból, vagy ha igen, maximum papír zacskóban (ahogy a filmekben szoktátok látni). Éppen megúsztuk a zsarukat, mert előttünk két perccel száguldottak át a parton :-) Ha kicsit gyorsabbak vagyunk, akkor lett volna lehetőségünk belülről is lefotózni a kapitányságot.:)
Összességében mozgalmas nap volt a tegnapi is.

Ma semmi extrát nem műveltünk. Voltunk Laundry-ban (lefotóztam nektek ezt is), "Plazaban" és edzésen. Tony megint szétszadizott. Holnap ismét kellemes izomlázzal fogok ébredni. Megbeszéltük a szombatot. 11 és fél12 körül fog minket felvenni. Azért már kezdek izgulni. Roppant kíváncsi vagyok, milyen lesz ez az élő adás. :-)
Mónyi megint elliptikázott 60 percet, jól esett neki. Meg is kérdezte, hogy vékonyabb lett-e már a lába:-)

Ja! Unokanővérem hiányolta, hogy nem írunk az időjárásról. Nos...az idő kellemes. Minden nap meleg van, és egyelőre ritkán esik az eső. A pára tartalom elég magas, de még elviselhető. A tó vize 20 fokos:-)Nem olyan vészesen hideg az óceán. Persze Miami-ban biztos kellemesebb. Asszem, ezt idén nem tudjuk már meg. Bár ki tudja...you never know, hogy mit hoz az élet :-)

Nekünk most pl azt hozza, hogy megyünk aludni, mert holnap korán kelünk. Reggel 7:30-kor indul a vonat New Jersey-be, úgyhogy valamikor 5 fél6 magasságában kell felkelnünk.

Szuperjó utolsó munkanapot mindenkinek!

Még hallotok felőlünk!;-)

Végre feljutottunk!!!

Újabb üdvözlet innen a messzi távolból!

Hatalmas fejleményekről tudunk beszámolni. Mónyi Oscar díjat nyert, engem pedig megválasztottak New York Állam kormányzójává. :-) Éreztük, hogy történni fog valami jó. Erre tessék. :)

Komolyra fordítva a szót. Tegnap Nyónyit beirattuk az iskolába. Erről ő fog beszámolni részletesebben pár sorral lejjebb.
Ezután gyakorlatilag munkakereséssel telt az egész napunk. 13:00-ra elmentünk egy nem túl távoli GYM-be, állásinterjúra. Női személyi edzőt kerestek egy frissen megnyílt fitnesz terembe. Mielőtt belemerültünk volna, felvilágosítottam őket, hogy jelenleg nem tudok legálisan dolgozni, mert még nincs munkavállalói vízumom. Nem érdekelte őket, úgyhogy elkezdtek mindenfélét kérdezgetni: milyen típusú edzéseket tartottam otthon, mennyi vendégem volt, milyen papírjaim vannak, stb. Kb 10 percig tartott a beszélgetés. Azt mondták, vannak még jelöltek, úgyhogy majd értesítenek. Izgatottan várom telefonhívásukat.:) Az interjú után hazajöttünk, és tovább folytattuk a munka keresést. Elküldtük egy csomó helyre az önéletrajzunkat, plusz telefonálgattam takarítói állás után is. Egyetlen pozitív eredménye vadászatunknak, hogy pénteken vonatozhatunk New Jersey-be. Yessssssssssssssssss. Takaríthatunk egy jó ízűt kb két órán át, és kapunk érte 120 $-t. A vonatjegy összesen 30 dolcsiba fog kerülni, tehát megéri ledöcögni, mert a takarítás után legalább szétnézünk kicsit a környéken.

Most pedig jöjjön Nyó iskolai beszámolója. Tied a szó, Mónyi!:-)

Na végre!!! Kéthetente kapok pár sort :-)
Szóval az úgy kezdődött, hogy Ildi este megkérdezte, hogy elkísérjen-e, aztán mire kimondtam volna, hogy igen, már csak az maradt, hogy inkább értem jönne. Reggel azért még tettem egy próbát, de nem igazán hajlott, így egyedül kellett nekivágnom az első iskolai napnak:-)Jó szokásomhoz híven nem indultam időben, ráadásul a befizetés is hátra volt, tehát szednem kellett a lábam. A suli csak 13 percre van így simán behoztam a lemaradást, a befizetést is elintéztem. A kasszánál kaptam egy nyugtát, amin feltüntették, sőt a kedves hölgy még be is karikázta, hogy melyik terembe kell mennem. Ez a karika a 107 számot rejtette.
Nagy boldogan elindultam a folyosón, keresem az osztályom... 103...106...107...108. Ez az megvan az osztály! A tanár egyedül a teremben, én odamegyek bemutatkozunk elveszi a cetlimet és azzal a lendülettel leteszi az asztalra. Kinézek magamnak egy jó kis helyet az ablak mellett és leülök. Beszélgetésbe elegyedünk, néha nagyon nem értem mit mond, de csak bólogatok és válaszolgatok ahogy tőlem telik. Kicsit fura, hogy nem nagyon artikulál és egészen halkan beszél, de gondolom bennem van a hiba és próbálok úgy csinálni, mint aki érti, hogy miről beszél, hiszen a tegnapi szintfelmérő beszélgetés alapján ebbe a csoportba osztottak. Szóval ehhez tartva magam, de kissé zavarban válaszolgatok, néha megkérem, hogy ismételje el a mondatot, mert az ablak mellett nem hallom amit mond - megjegyzem ha nincs zaj akkor sem értem- szóval úgy 6-7 perc beszélgetés után már az ő arca is egy kissé zavart és megnézi az asztalra ledobott cetlimet. Nem is én lennék. Ha minden igaz már az előbb észrevettétek, hogy a 107 helyett sikerült a 108 szobába berongyolnom, de CIKII, sebaj ez a kedves ember, -akinek alig értettem a szavait- átkísért az ÉN OSZTÁLYOMBA. :D. Hát így kezdődött a napom a Suliban. Ezek után a saját osztályomban már kényelmesebb volt, az óra 90%-át értettem, sőt, már aktívan részt vettem az órán.
Ja... a szünetben megismerkedtem "Dárió"-val (isten tudja, hogy hogy írja a nevét) az osztálytársammal és beszélgettünk egy keveset.
Ja... nem is én lennék, ha óra végén nem derült volna ki, hogy az a munkafüzet, -amit a mellettem ülő srác végig odatartott nekem, hogy én is tanulhassak- természesen nekem is megvolt annak a fénymásolatkupacnak az alján, amit előző nap kaptam a beiratkozásnál. Hihi.:)
Hát ennyit az első napomról. Két hét múlva lehet, hogy megint írhatok, addig is olvassátok Ildee-t.:-P

Ezeket a megjegyzéseket nem hagyhatom szó nélkül:-) Ha nagyon akart volna Mónyika, a két hét alatt lett volna lehetősége ideülni ÁM!:-P Ő azonban jobban érzi magát a konyhában, mint a gép előtt. Olyan finomakat alkot! Lefotóztam a mai vacsora kompozícióját! Nézzétek meg! Issssssssteni volt!!!!!!!:-)

Míg ő suliban volt, én lázasan böngésztem a friss álláshirdetéseket. Találtam egy hostess melót, ki is írtam a címet, tel. számot. Máris megvolt a délelőtti program. Kiderült, hogy ez egy ügynökség, ahol kapásból fizetni kellett volna 100 dolcsi előleget. A fennmaradó 50 dollárt meg akkor kellett volna befizetni, ha elnyerem a munkát. Sajnos a hostess pozícióhoz legálisnak kell lenni, úgyhogy maradt a pincérkedés. Abszolút testhez álló.:-) A büdös életbe nem pincérkedtem még. Mivel összvissz 70 $ volt nálunk, így fogtuk magunkat, és kisétáltunk az ügynökségről. Ezután bementünk Manhattanba, mert 4kor kezdődött az edzésem Tony-val. Szépen végigvettük azokat a gyakorlatokat, amiket szombaton kell majd csinálnom a TV-ben. Kiderült, hogy élő adás lesz. :-)) No ez ám az izgalom!!!! Megkérdeztem, jöhet-e Móni is fényképezi. Azt mondta persze!!!! Szóval ha minden igaz, lesznek bizonyítékok is a szombati alakításomról!:-)
Összességében izgalmasnak ígérkezik ez a hétvége a pénteki kiruccanásunkkal, és ezzel a szombati élő adással.
Edzés után tanakodtunk, hogy irány haza, vagy császkáljunk valamerre. Utóbbi mellett döntöttünk, így kikötöttünk.........na hol? IGEN! Végre feljutottunk az Empire State Building tetejére.:-)Azt a jegyet vásároltuk meg, amivel a 86. és a 102. emeletre egyaránt fel lehetett menni.

Egy két érdekes infó az épületről:

New York város jelenlegi legmagasabb, 102 emeletes, 381 méter magas épülete és egyik jelképe az Empire State Building. Az épület New York Manhattan kerületében a 34. utca és az Ötödik sugárút sarkán magasodik. Az épület a nevét New York állam becenevéből kapta (Empire State).
A legenda szerint 1928-ban John Jacob Raskob megkérdezte Bill Lamb-et: „Bill, milyen magasra tudod építeni, hogy ne dőljön össze?” Raskob, egy Wall Street-i pénzügyi szakember minden kapcsolatát latba vetve teremtett elő a gazdasági világválság idején 41 millió dollárt, hogy felépülhessen a világ legmagasabb építménye. A terveket három építész, Shreve, Lamb és Harmon készítették. A telek megszerzése után 1930. január 22-én kezdődtek el a munkálatok. 3400 munkás dolgozott, főként európai bevándorlók és mohawk indiánok, hogy a torony hamarabb elkészüljön, mint a 42. utcában épülő Chrysler Building. A rohamtempóban 14 építőmunkás veszítette életét. Az épület rekordidő, alig több mint egy év alatt készült el, és 1931. május 1-jén adták át.

Az 1940-es évekig a legtöbb irodának nem akadt bérlője az épületben, ezért az Empty State Building (Üres Állami Épület) gúnynevet aggatták rá. Az évtized végén építették fel a kerítést a legfelső kilátóterasznál, mert három hét leforgása alatt öt ember kísérelt meg öngyilkosságot azzal, hogy a mélybe vetette magát. 1945. július 28-án egy B-25 Mitchell bombázó repülőgép csapódott a toronyba, 14 ember halálát okozva. 1952-ben került az antenna a torony tetejére.

Csodálatos élmény volt feljutni ide. Állítólag naponta 35.000-ren látogatják.Őrület! Mindenféle náció hömpölygött a liftek felé, sok nyelvet fel sem ismertünk. Nézzétek meg a képeket, érdemes szerintem!
Muszáj lesz majd az esti fényekben is feljönnünk, szerintem az is lélegzetelállítóan gyönyörű lesz.

Mai napi érdekesség még, hogy ma temették Michael Jacksont,és Mónyi a temetésre elliptikázott 60 percet a GYM-ben. Fene a gusztusát, mi?:-) Ez ment a TV-n.:)
Mindenesetre nyugodjon békében a pop király.

Magunknak pedig jó éjszakát kívánok. Már 22:34, úgyhogy eltesszük magunkat holnapra, de előtte feltesszük magunkat a honlapra. :-)) Bruhaha. Mondtam én, hogy későre jár :-)))

Szép napot kívánunk Nektek!!!!!

Már megint eltelt egy hét

Otthon is ilyen gyorsan mennek a napok, hetek? Elérkeztünk a hét utolsó bejegyzéséhez. Nagy izgalmakról, váratlan fordulatokról nem tudok Nektek beszámolni. Nagyon szépen összegyűltek a rendszeres olvasók. Köszönet Nektek, hogy ennyien érdeklődtök sorsunk iránt, és azoknak az anonim olvasóknak is köszönjük az érdeklődését, akik vagy analfabéták, hogy feliratkozzanak a rendszeres olvasók közé, vagy egyszerűen lusták. :-)

Tegnap volt a Függetlenség napja. Őszintén szólva nem sokat érzékeltünk belőle. Mielőtt belefognék a mesélésbe, vessünk egy röpke pillantást erre az ünnepre.

A Függetlenség napja (Independence Day) vagy egyszerűen Július negyedike (Fourth of July) az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepe. Az amerikaiak ezen a napon ünneplik a Függetlenségi Nyilatkozat 1776-os deklarációját, melyben országuk kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától.

Ünneplése leggyakrabban felvonulásokkal, grill-partykkal, piknikekkel, baseball mérkőzések megrendezésével történik. A július 4-i megemlékezéseknek 1777 óta fontos kelléke a tűzijáték.

Nos, ebből a tűzijátékból nem sokat láttunk, talán nem is baj, mert ahonnan nézni lehet, ott őrült nagy tömeg szokott összegyűlni. Ehelyett elvittek minket Hajniék egy nagyon hangulatos kikötőbe. Totál nyaralós hangulat fogott el minket (mondjuk két hete mást nem is nagyon csinálunk :-) ). A kikötőben nyüzsgés, biszbasz árusok, kajáldák, fagyizók fogadtak minket. Kicsit olyan érzésünk volt, mint Horvátországban, vagy bármelyik tengerparti nyaraló helyen. A különbség annyi volt, hogy az 1800-as évek beli vitorlás hajó mögött ott tornyosultak a hatalmas felhőkarcolók. Nagy volt a kontraszt, ám ettől volt a látvány különleges, és magával ragadó. Készítettünk pár fényképet. Sok nem sikerült, de miután Mónyi megtalálta a megfelelő funkciót a fényképezőgépen, készült pár nagyon jó kép! Tessék őket megnézni az albumban!:) A kikötőből a Brookly Bridge-re vezetett utunk. Itt szintén csattogtattunk, ahogy csak bírtunk:) Ahogy átértünk Brooklyn-ba, megkerestük a Brooklyn Promenade elnevezésű sétányt. No ez az a hely, ahonnan a klasszikus, szerintem sokak által már látott, ismert Manhattan-i látképek készülnek. 2001 óta ez a látkép kicsit csonka, ám így is lélegzetelállítóan szép. El is gondolkodtunk ezen, hogy mi benne a szép? Magas épületek kivilágítva, egymás hegyén, hátán. És mégis van valami varázsa így élőben. Szándékunkban áll fényes nappal is ellátogatni ide, bár szerintem így az éjszakai fényekkel a leggyönyörűbb a látvány.
Elég késő volt már, ezért hazafelé taxival mentünk. Kb negyed óra-20 perc alatt hazaértünk. Érdekesség képpen jegyzem meg, hogy 25 dollárt fizettünk. Ha ezt átszámoljátok, még otthoni viszonylatban sem vészes. Az amerikaiknak meg egyenesen semmiség kifizetni ezt az összeget. S ha már az anyagiaknál járunk. 16$-ba kerül egy felnőtt mozijegy. Felszorozva kicsit soknak tűnik, de megint csak ismételni tudom magamat, hogy az itteni fizetésekhez képest nevetségesen alacsony ez az ár. És ez majdnem mindennel így van. Ami drága itt az a lakhatás. Szobát, lakást bérelni. De a drágát ne úgy értsétek, hogy ha kifizetik a lakbért, akkor meg kell nézniük, mire költhetnek még az adott hónapban. Nem, nem. Bizony a lakbér kifizetése után is boldogan költekeznek, sőt, még félre is tesznek, ha ügyesek. Hát igen...válság ide vagy oda, itt az életszínvonal még mindig 100 évvel előrébb jár, mint kis hazánkban, és abban is biztos vagyok, hogy ebből a válságos időszakból hamarabb fognak kilábalni, mint mi. No de ennyit az életszínvonal elemzéséről:) Lássuk, mi minden történt a mai napon. Hogy őszinte legyek, nem sok minden. A tegnap éjszakai kirándulásnak köszönhetően ma sikerült 10:00 körül ébrednünk. 16:00-kor jelenésünk volt a GYM-ben, Tony-nál. Kezdünk belejönni a közlekedésbe, mert időben sikerült bevergődni Manhattan-be. Tony épp 4kor végzett a saját edzésével. Kb 20 perc telt el az edzésből, amikor a hangosbemondóban közölték, hogy fél óra múlva zár a terem. Ennek annyira nem örültem, bár már így is halálra szadizott ez a jó ember :-) Remélem, jól értettem őt, képzeljétek el, hogy a következőt mondta: szombaton elvisz valami TV stúdióba egy edzés felvételére. Ma azokat a gyakorlatokat vettük át, amiket ott kell majd csinálni. Ha minden igaz, fizetni is fog érte. A gyakorlatok nem egyszerűek, de szerintem nem lesz gond velük:) Bízom benne, hogy jól értettem, és nem valami kuplerájba kell menni pornó film forgatásra :-)))
Mai napi fejlemény még, hogy telefonáltak egy újonnan megnyílt Fitnesz Club-ból. Holnap 13:00-ra megyek interjúra. Drukkoljatok! Egyébként meló fronton még semmi konkrét. Lett volna egy takarító állás Brooklynban, de a nőci ragaszkodott ahhoz, hogy akit felvesz, brooklyni legyen, mi meg ugye Queensben lakunk. Nem értjük, őt mit érdekli, mennyi utazunk. Na mindegy. Keresünk tovább:) Nem csüggedünk, előbb utóbb úgyis összejön valami.
Jó hír viszont, hogy holnap megyünk a nyelviskolába szintfelmérésre. Mónyi tuti, hogy beiratkozik. Én akkor szeretnék, ha már lenne lóvé utánpótlás :-)
Mára nagyjából ennyi. Képeket ne felejtsétek böngészni, és ha van kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel!:-))

Pussszantás!