Ti már javában alszotok, itt még csak este fél7 van. Már két nap eltelt az új hétből. Nagy előrehaladásról nem tudunk beszámolni, helyette inkább megosztunk veletek néhány érdekességet. Kezdjük a közlekedéssel. A metró hálózatról találtok egy képet oldalt. Elsőre bonyolultnak tűnhet, ám ha jól odafigyelünk, akkor nehéz eltévedni, ugyanis érthetően, egyértelműen ki van táblázva az egész város. Ennek ellenére ma mégis volt egy kis kalandunk, amiről később beszámolok. Szóval a közlekedés pofon egyszerű. A metró aluljárókban kapuk működnek, mint egykoron nálunk. Ebből adódóan senki nem bliccel. Nem érdemes, mert azonnal nyakon csípik az ingyen utazókat, és mehet be a nagy db fekete zsaruk közé a kapitányságra:-)A kapitányságokról is találtok pár képet az albumokban.(különösen ajánlom Botos Esztinek :-) ). Egy az egyben úgy néznek ki, mint a filmekben :-)A metrón való közlekedésnél talán picivel érdekfeszítőbb a buszozás. A buszmegállókban sorba kell állni, és csak érkezési sorrendbe lehet felszállni. Furcsa, de működik, és nagyon praktikus. Fent a buszon vagy pénzzel fizet az ember, vagy behelyezi a metró kártyáját egy kártyaleolvasó jellegű készülékbe. Úgyhogy itt sem lóg senki. A buszon nincs minden ajtónál leszállás jelző, hanem az ülések felett végigvezetnek egy zsinórt, amit meg kell húzni, ha jelezni kívánjuk leszállási szándékunkat. Ez is roppant praktikus. Semmi tolongás, semmi lökdösődés. Erről jut eszembe a Whole Foods nevű bioboltban való sorban állás. Ugyan ez nem tartozik szorosan a közlekedéshez, de a praktikusság, ésszerűség szempontjából mindenképpen megemlítendő, hogyan alakították itt ki a kasszákat. Először is, van kb 25 pénztár(amiből nem 2, 3 működik, hanem vagy 20) Ez már talán önmagában elég lenne ahhoz, hogy ne kelljen sokat sorban állni. Ám ezek az ostoba amerikaiak kitalálták azt, hogy mielőtt elérünk a pénztárakhoz, be kell állnunk három oszlopba (a három oszlopnak adtak három gyümölcs jelet). Monitoron kell figyelnünk, hogy mikor gyullad ki az a gyümölcs, ahova beálltunk, és ezzel egyidejűleg feltüntetik a képernyőn, hogy hányas számú kasszához kell odafáradnunk. Hát nem zseniális? Amikor tele volt a bolt, akkor sem kellett kb 5 percnél tovább várakoznunk. Szóval lehet szidni az amerikaiakat az egyszerűségükért, bunkóságukért, azért azt gondolom, hogy tudnánk mit tanulni tőlük. Ha más nem, egy jó nagy adag kedvességet, empátiát mindenképpen! Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk jó indulatú, segítőkész emberkével. Így volt ez ma is. Két helyre kellett ma mennünk. Az egyik a New York Sports Club, a másik pedig egy munkaközvetítő ügynökség. Mindkét helyre eltaláltunk, bár mint utóbb kiderült, két órát feleslegesen utaztunk :-) Mehettünk volna egyszerűbben. De nem is ez a lényeg. A sport klubban egyszerűen megkérdeztem, hogy nincs-e személyi edző felvétel. Elmondtam a csajszinak, hogy van oklevelem, van tapasztalatom, viszont nincsenek papírjaim. Erre közölte, hogy utánanéz a szponzorálásnak, hagyjam meg neki a nevem, telefonszámomat, és fel fog hívni, amint meg tud valamit. Kedves , nem? Én ezeket mind pozitív fejleményekként könyvelem el, akkor is, ha nem lesz belőle semmi. Ezután meg kellett találnunk az ügynökséget. Na ez izgalmas volt egy idő után. Tanakodtunk, hogy metróra szálljunk, vagy busszal menjünk. Végül utóbbi mellett döntöttünk. Megkérdeztünk egy különös kinézetű nőt, melyik busz megy Flushing felé. A buszon viszont azt kellett kideríteni, hogy hol szálljunk le. Itt is megkérdeztünk egy embert, és pár másodpercen belül 3-an segítettek. Hárman, három félét mondtak. Pontosabban ugyanarról gagyogott mind, csak háromféleképpen :) A legmegdöbbentőbb pedig az volt, amikor a különös kinézetű nő(Mónyi elnevezte néma bolond lánynak :-) ) kezünkbe nyomott egy újságból kitépett fecnit, rajta a megállóval, ahol le kell szállni, és további instrukciókkal az átszállást illetően (fecni oldalt :). Ezután kiköthettünk valami kínai negyedben, mert az összes szembe jövő, mellettünk elhaladó ember csíkszemű volt:-) Kínai nyelvű (vagy ki tudja, mindenesetre ázsiai) újságokat árultak, a boltokban csíkszeműek szolgáltak ki. Ezzel nem is lett volna baj, de ahogy figyeltük a házszámokat, rohadtul nem ott jártunk, ahol kellett volna. Ezért hát felszálltunk a legközelebbi buszra, mentünk vele vagy 10 megállót, mire eljutottunk a célállomásra. Gyalog még mindig mennénk tán :-)Az ügynökségen közölték, hogy így nyáron nincs semmilyen munka. Se takarítás, se gyerek vigyázós, semmi. Tudott volna személyi edzős melót adni, ha lettek volna papírjaim. Végül csak adott egy telefonszámot, amit holnap fel kell hívjak. Manhattan-ben van egy Healthy Foods nevű bolt, ahova keresnek embert. Megpróbáljuk, mi bajunk lehet :) Rendes volt az ügynök, mert semmit nem kért ezért a telefonszámért. Mónyi melókereséséről azért nem esik sok szó, mert a nyelv nem annyira megy neki. Szeretne nyelviskolába beiratkozni, mert sokat felejtett. Azért valami takarítós meló összejöhetne! Drukkoljatok!:)Erről jut eszembe. Van egy orosz lány, Natasha, akihez lehet, hogy járhatunk takarítani. Ő asszisztensként dolgozik abban a rendelőben, ahová Erika jár takarítani. A héten ez is kiderül. Elméletileg nem fizetne rosszul. 15 $-t tudna adni egy órára, ami elég jónak mondható. Egyetlen bibi, hogy ez két hetente egyszer lenne aktuális. Na ilyenből kéne még vagy 10:-) Kezdetnek azért megfelelne.
El ne felejtsem megírni azt is, hogy ma ugye 10:00-ra lett volna egy interjúm az egyik GYM-ben. Tegnap este megnéztük, hol van pontosan, és amikor konstatáltuk, hogy vonattal kéne kimenni igen messzire, akkor úgy döntöttem, írok Larry-nek, megkérdezem a szponzorálást, hogy feleslegesen ne utazzunk ennyit, és ne költsünk vonat jegyre. Bölcs döntés volt, mert reggel várt a válasz mail, hogy perpillanat sajnos nem foglalkoznak szponzorálással, de ha ez változik, jelezni fogja.
A szponzorálásnál maradva...(tudom, kicsit uncsi, de tényleg ezen múlik minden:-) Tegnap volt egy 60 perces edzésem Tony-val. Már van fent róla kép is, video is :)Azt mondta, szombatig kiderül, hogy mit tud intézni nekem. Nagyon jó lenne, ha találna valakit. Mellesleg olyan izomlázam van megint, hogy alig tudok mozogni:-) Jóóóóóóóóóóóóóóóóóó érzés. Mónyinak is van izomláza, pedig nem is velünk edzett. Ő tekert 40 percet, aztán hasazott vagy negyed órát.
Talán ennyi történt az elmúlt két napban. Még mindig nem jártunk az Empire State Buildingen, a World Trade Center helyén, se a Brooklyn Promenade-n. Ám ami késik, nem siet!:-) A héten mindenképpen szándékunkban áll ezeket meglátogatni.
Legyetek jók, és nyugodtan adjatok életjelet magatokról! Nem fogunk megharagudni, ha hallunk felőletek! ;-)
2009. június 30., kedd
2009. június 28., vasárnap
Mozgalmas hétvége volt
Két nap történéseivel vagyunk Nektek adósak. Tegnap a házi néni kitett magáért. Szóltunk neki, hogy egyelőre nem vesszük ki a Hajniék feletti szobát, mert először munkát kéne találni. Kérdezte, hogy milyen melót keresünk. Említettem neki, hogy én személyi edző és/vagy aerobik oktatóként szeretnék elhelyezkedni. Erre felajánlotta, hogy elvisz minket a legközelebbi non stop fitnesz stúdióba, hátha van üresedés. Milyen rendes már? Egyébként ő egy cseh néni, kb 40 éve él itt az államokban. Nagyon határozott, talpraesett, erőszakos. Már a gymben is úgy kezdte, mikor bevitt, hogy "She is very good, she is European", ami annyit tesz: ő nagyon jó, európai.:)Sajna kb egy hónapja vettek fel 4 új edzőt, ennek ellenére adtak egy névjegyet, hogy próbálkozzak időnkét, plusz elküldtek egy másik fitnesz terembe, próbálkozzak ott. Amint látjátok, segítőkészségből, kedvességből nincs hiány ebben a városban. Elena- így hívják a házi nénit- is adott egy ügynökségi névjegyet, ahol hátha sikerül valami ideiglenes munkát szerezni, mert a pénzünk egyelőre csak fogy.
Ezek után betértünk a közeli Pharmacy-ba, és vettünk mindenféle pipere dolgot, úgy mint tusfürdő, sampon, borotva, dezodor, hajhab. Ezen kívül nem sok minden történt tegnap. Nem voltunk bent a városban, inkább rendet tettünk itthon, meg takarítottunk kicsit. Ja és írtam Tonynak sms-t. Visszaírt, majd pár órával később fel is hívott, hogy akkor holnap(hétfőn) találkozunk a gymben az edzésen, és hogy nem felejtette el a szponzorálást. Hát nem rendes?:-)
A mai nap viszont annál érdekesebb volt. Bementünk Manhattan-be megnézni a meleg felvonulást. Nem tudom, kinek milyen a fantáziája, de szerintem el nem tudjátok képzelni, micsoda figurák vonultak el előttünk. Döbbenetes volt az összetétel is, meg a létszám is. No meg az egész lebonyolítás. Otthon nem voltam még ilyen rendezvényen, de annyit tudok, hogy elég negatív visszhangja szokott lenni ezeknek a felvonulásoknak. Tojás dobálás, ellentüntetés, stb. Nos mit gondoltok, itt hogy zajlódott? Totális nyugalomban. Olyan volt az egész, mint egy hatalmas buli, ahol hetero-k, biszexek, melegek együtt buliznak, jól érzik magukat szexuális beállítottságtól függetlenül. A rendőrök csak és kizárólag azért voltak jelen, hogy a forgalmat zökkenőmentesen irányítsák. Sehol egy ellentüntetés, és jé, repkedő tojásokkal sem találkoztunk. Sőt! A képek között látni fogjátok, hogy a különböző templomok is jelen voltak a felvonulók között. Érdekes volt látni mindezt. Reméljük, a képek, videók valamennyire visszaadják a hangulatot.
Most meg már itthon vagyunk, és nézzük a Man in Black-et. Mókás, hogy itt játszódik New York-ban:)
Jaaaaaajjjj erről jut eszembe!!!!!! Ma átmentünk taxival azon a hídon, ahonnan lehetett látni a három gyárkéményt az Összeesküvés elmélet című filmben:-) Mindjárt feltöltjük a képeket, videókat, és látni fogjátok!
Sok sok puszi!
Mindenki hiányzik ÁM!;-)
Ezek után betértünk a közeli Pharmacy-ba, és vettünk mindenféle pipere dolgot, úgy mint tusfürdő, sampon, borotva, dezodor, hajhab. Ezen kívül nem sok minden történt tegnap. Nem voltunk bent a városban, inkább rendet tettünk itthon, meg takarítottunk kicsit. Ja és írtam Tonynak sms-t. Visszaírt, majd pár órával később fel is hívott, hogy akkor holnap(hétfőn) találkozunk a gymben az edzésen, és hogy nem felejtette el a szponzorálást. Hát nem rendes?:-)
A mai nap viszont annál érdekesebb volt. Bementünk Manhattan-be megnézni a meleg felvonulást. Nem tudom, kinek milyen a fantáziája, de szerintem el nem tudjátok képzelni, micsoda figurák vonultak el előttünk. Döbbenetes volt az összetétel is, meg a létszám is. No meg az egész lebonyolítás. Otthon nem voltam még ilyen rendezvényen, de annyit tudok, hogy elég negatív visszhangja szokott lenni ezeknek a felvonulásoknak. Tojás dobálás, ellentüntetés, stb. Nos mit gondoltok, itt hogy zajlódott? Totális nyugalomban. Olyan volt az egész, mint egy hatalmas buli, ahol hetero-k, biszexek, melegek együtt buliznak, jól érzik magukat szexuális beállítottságtól függetlenül. A rendőrök csak és kizárólag azért voltak jelen, hogy a forgalmat zökkenőmentesen irányítsák. Sehol egy ellentüntetés, és jé, repkedő tojásokkal sem találkoztunk. Sőt! A képek között látni fogjátok, hogy a különböző templomok is jelen voltak a felvonulók között. Érdekes volt látni mindezt. Reméljük, a képek, videók valamennyire visszaadják a hangulatot.
Most meg már itthon vagyunk, és nézzük a Man in Black-et. Mókás, hogy itt játszódik New York-ban:)
Jaaaaaajjjj erről jut eszembe!!!!!! Ma átmentünk taxival azon a hídon, ahonnan lehetett látni a három gyárkéményt az Összeesküvés elmélet című filmben:-) Mindjárt feltöltjük a képeket, videókat, és látni fogjátok!
Sok sok puszi!
Mindenki hiányzik ÁM!;-)
2009. június 27., szombat
Máris itt a hétvége
Majdnem 48 órája, hogy utoljára írtunk. Úgy érzem, ez tarthatatlan :-) Tudom, hogy ki vagytok éhezve az újabb infókra, képekre, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Belekezdek a tegnapi, ill. mai nap eseményeibe ebben a sorrendben.
Reggel Nyónyi megnézte az e-mail-jeit, és milyen jól tette! Írt neki László, a tampai doki. Idézem:
"Reggel 8 tol mutok ugyhogy nem nagyon tudom felvenni 8 tol kb 11-ig. Egyebkent az unokahugom meg ocsem itt vannak latogatoba Frankfurtbol es ok meg azt akartak vigyem oket Washingtonba a hetvegen. Nem tudom esetleg nincs-e kedvetek Philadelphiaba jonni a hetvegere, penteken delutan talalkozhatunk, aztan mi elmegyunk Washingtonba, ti meg lakhattok a lakasomban amig mi Washingtonba megyunk, vasarnap estig. Fel tudlak venni titeket Trentonban ( kb 70 perc Penn stationtol new jersey transittal ) Ha jottok kifizetem a jegyeket."
Azt hiszem, ez a pár sor magáért beszél. Úgy látszik, a gyors döntések jegyében fognak telni napjaink :-) Ezt az ajánlatot vissza kellett utasítanunk, mert Philadelphiába bármikor átmehetünk, viszont holnap lesz egy olyan esemény itt, amit évente csak egyszer rendeznek meg. Melegfelvonulás:-)Fotókból nem lesz hiány, ígérem!
Szóval ezzel a jó hírrel indultunk el Manhattan-be. Magamhoz vettem a DVD-met, mert megbeszéltük Tony-val, hogy 12-re bemegyünk hozzá, és adunk neki egy példányt. Bementünk, de Tony sehol nem volt. Megpróbáltuk előkeríteni, de nem jártunk sikerrel. Elkönyveltem, hogy a srác lelépett. Megszökött, mielőtt intézte volna nekem a szponzorálást.:-) Nem estünk nagyon kétségbe, helyette inkább elhatároztuk, hogy szerzünk mobil telefont. Legalább lesz mivel felhívni Tony-t, a szökevényt. Bementünk először az AT&T nevű kiszolgálóhoz. Ott sokat kellett volna fizetni, így tovább mentünk. Utunk a Metro PCS elnevezésű szolgáltatóhoz vezetett, ahol egy nagyon kedves, fiatal fekete srác szolgált ki minket. Elmondott mindent, felvázolta a lehetőségeket, s mivel viszonylag olcsónak találtuk, rábólintottunk az ajánlatára. Kiválasztottuk a legolcsóbb telót (kép oldalt). Összesen fizettünk az ügyletért 165 $-t, amiből 67 $ volt a készülék, 62 $ a havi befizetendő összeg, a többi meg adó és aktiválási díj. Így korlátlanul beszélgethetünk az USA-n belül bárhol, illetve haza is korlátlanul telefonálhatunk, ám sajnos csak vezetékes számot tudunk hívni (számunk oldalt:). Nem unjátok még a beszámolót?:) Remélem, mert még sehol nem tartunk. Szóval a srác a boltban halál jófej volt. Beszélgettünk vele, és amikor tudomására jutott, hogy hétfőn érkeztünk, közölte, hogy mi öltük meg Jacksont. Vettük a poént ÁM!:)Valahogy úgy tűnt, nem rázta meg a halál hír, mert utána- a teló beállításakor- meg azzal szórakozott, hogy épp Michaelt hívja. Egyébként ezek az amerikaiak tényleg bolondok. Ugyanakkor meg hihetetlenül kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Jó példa erre, amikor Móni leült a Madison Square Garden-hez felvezető lépcsőn, és a biztonsági lady megkérdezte, jól van-e. Nem szabadott volna ott ülni, de ezt nem úgy adta elő, hogy takarodjunk a p****ba, mit képzelünk, hogy ott ülünk, hanem halál udvariasan megkért, üljünk le ott, ahol szabad, és még ő köszönte meg, hogy felálltunk, és odébb mentünk. Döbbenetes! Visszatérve a bolti eladó sráchoz. Mikor elköszöntünk, kezünkbe nyomott egy névjegykártyát, hogy ha van kedvünk, hívjuk fel, és menjünk bulizni vele. Ahhhhaaaaaaa:) Maybe next time!:-)
Ennyi izgalom, és élmény után jöhetett egy kis Central Park. Most a másik felében kötöttünk ki, Harlemtől nem messze. Nyugi, Harlem felé még csak véletlenül sem fogunk eltévedni. Ledobtuk magunkat egy fa árnyékába, és alfában folytattuk a kirándulást:) Nagyon jót szundítottunk a madárcsicsergésben, távol a város nyüzsgésétől. Egyébként ez is nagyon furcsa, hogy a manhattani zaj, kosz egyáltalán nem ér el a parkig. Mintha egy másik világba csöppennénk, pedig ez "csak" egy park a város szívében.A fél órás pihi után kikecmeregtünk a zöldből (hangsúlyozom, ez sem egyszerű feladat), és visszamentünk szandált vásárolni a Times Square-re (képek szintén oldalt). A boltban szokványosan kedvesek, mosolygósak voltak az eladók. Azért írom, hogy szokványosan, mert ezt tényleg hamar meg lehetett szokni. Az egyik félvér eladó csaj torkaszakadtából énekelt a rádióval. Itt így mennek a hétköznapok :)Először egy MBT szerű cipőre tévedt a szemünk. Nagyon megörültem neki, mert ezt a cipőt szándékomban állt itt kint felkutatni. Csak az a különbség, hogy ebben a boltban nem MBT néven fut, hanem a Skechers csinált egy ugyanilyen kialakítású lábbelit, melynek ára 110 $. Épp a fele, mint otthon. Annyi jó cipőt, papucsot, szandált láttunk, hogy alig tudtunk választani. Állítólag itt szokványos, hogy a boltokban ilyen mértékű leértékelések vannak: két lábbeli másfél áron.
Be kellett még este vásárolni a Whole Foods-ban. Ez az a biobolt, amiről már tettünk említést korábban. Ide még nem sikerült úgy eljutnunk, hogy annyi időt tudtunk volna eltölteni, amennyit szerettünk volna. Sietni kellett tovább, mert 20:00-kor találkoztunk Hajniékkal abban az étteremben, ahol dolgoznak. Nagyon finomat vacsoráztunk. Nyónyi persze nem sokat evett, mert nem ízlett neki a leves. Ez nem meglepő. Vele nehéz úgy elmenni étterembe, hogy onnan teljes elégedettséggel távozzon:-)
Kb ennyi volt a tegnapi nap.
Most nem is írok többet, nem szabad ennyi mindent rátok zúdítani, mert így meg fogtok unni minket:) Majd csöpögtetjük az infókat szépen sorjában.
Addig meg legyetek jók, és azért néha írhattok ÁM Ti is.:-) Mi ugyanúgy kíváncsiak vagyunk, hogy mi történik veletek!
Pussssszzzzzz!
Reggel Nyónyi megnézte az e-mail-jeit, és milyen jól tette! Írt neki László, a tampai doki. Idézem:
"Reggel 8 tol mutok ugyhogy nem nagyon tudom felvenni 8 tol kb 11-ig. Egyebkent az unokahugom meg ocsem itt vannak latogatoba Frankfurtbol es ok meg azt akartak vigyem oket Washingtonba a hetvegen. Nem tudom esetleg nincs-e kedvetek Philadelphiaba jonni a hetvegere, penteken delutan talalkozhatunk, aztan mi elmegyunk Washingtonba, ti meg lakhattok a lakasomban amig mi Washingtonba megyunk, vasarnap estig. Fel tudlak venni titeket Trentonban ( kb 70 perc Penn stationtol new jersey transittal ) Ha jottok kifizetem a jegyeket."
Azt hiszem, ez a pár sor magáért beszél. Úgy látszik, a gyors döntések jegyében fognak telni napjaink :-) Ezt az ajánlatot vissza kellett utasítanunk, mert Philadelphiába bármikor átmehetünk, viszont holnap lesz egy olyan esemény itt, amit évente csak egyszer rendeznek meg. Melegfelvonulás:-)Fotókból nem lesz hiány, ígérem!
Szóval ezzel a jó hírrel indultunk el Manhattan-be. Magamhoz vettem a DVD-met, mert megbeszéltük Tony-val, hogy 12-re bemegyünk hozzá, és adunk neki egy példányt. Bementünk, de Tony sehol nem volt. Megpróbáltuk előkeríteni, de nem jártunk sikerrel. Elkönyveltem, hogy a srác lelépett. Megszökött, mielőtt intézte volna nekem a szponzorálást.:-) Nem estünk nagyon kétségbe, helyette inkább elhatároztuk, hogy szerzünk mobil telefont. Legalább lesz mivel felhívni Tony-t, a szökevényt. Bementünk először az AT&T nevű kiszolgálóhoz. Ott sokat kellett volna fizetni, így tovább mentünk. Utunk a Metro PCS elnevezésű szolgáltatóhoz vezetett, ahol egy nagyon kedves, fiatal fekete srác szolgált ki minket. Elmondott mindent, felvázolta a lehetőségeket, s mivel viszonylag olcsónak találtuk, rábólintottunk az ajánlatára. Kiválasztottuk a legolcsóbb telót (kép oldalt). Összesen fizettünk az ügyletért 165 $-t, amiből 67 $ volt a készülék, 62 $ a havi befizetendő összeg, a többi meg adó és aktiválási díj. Így korlátlanul beszélgethetünk az USA-n belül bárhol, illetve haza is korlátlanul telefonálhatunk, ám sajnos csak vezetékes számot tudunk hívni (számunk oldalt:). Nem unjátok még a beszámolót?:) Remélem, mert még sehol nem tartunk. Szóval a srác a boltban halál jófej volt. Beszélgettünk vele, és amikor tudomására jutott, hogy hétfőn érkeztünk, közölte, hogy mi öltük meg Jacksont. Vettük a poént ÁM!:)Valahogy úgy tűnt, nem rázta meg a halál hír, mert utána- a teló beállításakor- meg azzal szórakozott, hogy épp Michaelt hívja. Egyébként ezek az amerikaiak tényleg bolondok. Ugyanakkor meg hihetetlenül kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Jó példa erre, amikor Móni leült a Madison Square Garden-hez felvezető lépcsőn, és a biztonsági lady megkérdezte, jól van-e. Nem szabadott volna ott ülni, de ezt nem úgy adta elő, hogy takarodjunk a p****ba, mit képzelünk, hogy ott ülünk, hanem halál udvariasan megkért, üljünk le ott, ahol szabad, és még ő köszönte meg, hogy felálltunk, és odébb mentünk. Döbbenetes! Visszatérve a bolti eladó sráchoz. Mikor elköszöntünk, kezünkbe nyomott egy névjegykártyát, hogy ha van kedvünk, hívjuk fel, és menjünk bulizni vele. Ahhhhaaaaaaa:) Maybe next time!:-)
Ennyi izgalom, és élmény után jöhetett egy kis Central Park. Most a másik felében kötöttünk ki, Harlemtől nem messze. Nyugi, Harlem felé még csak véletlenül sem fogunk eltévedni. Ledobtuk magunkat egy fa árnyékába, és alfában folytattuk a kirándulást:) Nagyon jót szundítottunk a madárcsicsergésben, távol a város nyüzsgésétől. Egyébként ez is nagyon furcsa, hogy a manhattani zaj, kosz egyáltalán nem ér el a parkig. Mintha egy másik világba csöppennénk, pedig ez "csak" egy park a város szívében.A fél órás pihi után kikecmeregtünk a zöldből (hangsúlyozom, ez sem egyszerű feladat), és visszamentünk szandált vásárolni a Times Square-re (képek szintén oldalt). A boltban szokványosan kedvesek, mosolygósak voltak az eladók. Azért írom, hogy szokványosan, mert ezt tényleg hamar meg lehetett szokni. Az egyik félvér eladó csaj torkaszakadtából énekelt a rádióval. Itt így mennek a hétköznapok :)Először egy MBT szerű cipőre tévedt a szemünk. Nagyon megörültem neki, mert ezt a cipőt szándékomban állt itt kint felkutatni. Csak az a különbség, hogy ebben a boltban nem MBT néven fut, hanem a Skechers csinált egy ugyanilyen kialakítású lábbelit, melynek ára 110 $. Épp a fele, mint otthon. Annyi jó cipőt, papucsot, szandált láttunk, hogy alig tudtunk választani. Állítólag itt szokványos, hogy a boltokban ilyen mértékű leértékelések vannak: két lábbeli másfél áron.
Be kellett még este vásárolni a Whole Foods-ban. Ez az a biobolt, amiről már tettünk említést korábban. Ide még nem sikerült úgy eljutnunk, hogy annyi időt tudtunk volna eltölteni, amennyit szerettünk volna. Sietni kellett tovább, mert 20:00-kor találkoztunk Hajniékkal abban az étteremben, ahol dolgoznak. Nagyon finomat vacsoráztunk. Nyónyi persze nem sokat evett, mert nem ízlett neki a leves. Ez nem meglepő. Vele nehéz úgy elmenni étterembe, hogy onnan teljes elégedettséggel távozzon:-)
Kb ennyi volt a tegnapi nap.
Most nem is írok többet, nem szabad ennyi mindent rátok zúdítani, mert így meg fogtok unni minket:) Majd csöpögtetjük az infókat szépen sorjában.
Addig meg legyetek jók, és azért néha írhattok ÁM Ti is.:-) Mi ugyanúgy kíváncsiak vagyunk, hogy mi történik veletek!
Pussssszzzzzz!
2009. június 26., péntek
Éljen a vonzás törvénye!!!
Tegnap nehezen lendültünk be, ám annál izgalmasabb lett a nap vége.
Valamikor 10 felé indultunk be Manhattan-be. Első utunk egy hatalmas sportboltba vezetett, mert szükségünk volt cipőkre. Itt Queens-ben nem jártunk sikerrel, ezért a manhattani forgatagban bíztunk. Hajni bevitt minket egy Footlocker nevű cipőboltba, ahol borzalmas nagy volt a cipőválaszték. Többsége giccses, igénytelen förmedvény volt. Viszont találtunk egy tökjó puma cipőt mindössze 50 dollárért (kép oldalt). Megvettük, majd mentünk a következő boltba, hogy nekem is legyen cipőm. Én meg szerencsémre rátaláltam ha nem is álmaim, de vágyaim cipőjére, szintén 50 dollárért. Otthon ez a két pár cipő benne lett volna kb 40 000 Ft-ban. Ezek után már csak törölközőt kellett vennünk, mert egy db sem volt nálunk, és fél3kor jelenésünk volt a GYM-ben. Fél órás késéssel oda is értünk. Még életünkben nem mentünk így konditerembe, hogy a cipőt a dobozából szedtük elő, a törölközőt meg kellett fosztani a címkéjétől:-)Ahogy kijöttünk az öltözőből, rábukkantunk Tony-ra, a személyi edzőre. Elnézést kértem tőle, amiért késtünk fél órát. Azt mondta, semmi gond, kezdhetjük is:-) Bevitt egy kis terembe, ami tele volt mindenféle "kínzó" eszközzel. Addig Nyónyi elment bicajozni. Igen jó gyakorlatokat csináltunk. Nem kímélt a jóember, valószínűleg azért, mert megemlítettem neki, hogy kis hazánkban én is aerobik- és személyi edzőként próbáltam keresni kenyeremet. Nagyon meg lehetett velem elégedve, mert az egyik gyakorlat előtt felajánlotta, hogy ha megcsinálok belőle x db-ot, akkor jöhetek hozzá még egy ingyen edzésre. Hát megcsináltam, úgyhogy nyertem még egy ingyen órát. Ám ami ennél is fontosabb, megkérdezte, felhívhat -e jövő hónapban, mert akkor fogják felvenni a DVD-jét, és kéne neki még egy lány hozzá. Kicsit meglepődtem, de nagyon nagyon örültem a felajánlásnak. Érdemes volt szépen csinálni a gyakorlatokat. Mondjuk érzem is ma elég rendesen. Fincsi izomlázam lett. :) Edzés után beültünk Nyónyival az irodájába, ahol szóba jött a melókeresés. Mondtam neki, hogy a fitnesz szakmában szeretnék elhelyezkedni. Papírom is van róla. Erre felcsillant a szeme, hogy hétfőtől akár már kezdhetnék is egy másik GYM-ben, ahol szintén edzősködik. Sajnos azonban igen nagy akadály az, hogy nincs munkavállalói vízumom. Megígérte, utánajár, ki tudna engem szponzorálni. Ha talál valakit, akkor tényleg nincs más hátra, mint hazamenni, intézni a papírokat, és visszajönni totál legálisan. Azért ez így nagyon jól hangzik ÁM. Egyelőre nem is élem bele magamat, minden esetre a pozitív hozzáállás nem árt.
Ma visszük be neki a DVD-met. Milyen jó, hogy hoztam ki belőle. Említettem neki, hogy otthon én is készítettem egy DVD-t. Mondta, hogy okvetlenül vigyem be. Azt még szerintem nem is írtam, hogy a srác indiai. 8 éve él itt az USA-ban. Ahhoz képest elég jól nyomja. Egy nagy nevű GYM-ben személyi edző, meg állítólag van egy saját kis terme is.
Ha ez így összejönne, az lenne az igazi csoda! Én hiszek a csodákban!;-)
Nyónyi ma fogja felhívni a tampai dokit, mert ma itt lesz New York-ban, úgyhogy a mai program szerintem többek között ez lesz. Jó lenne ma feljutni az Empire State Building tetejére is. Bár elég ocsmány idő van. Oda szerintem napsütésben érdemes menni, akkor lehet igazán jó fotókat készíteni.
El ne felejtsem írni, hogy van még egy fejlemény. Kedden reggel 10 órára mennem kell állásinterjúra Brooklyn-ba, a Lucille Roberts nevű szintén hatalmas fitnesz stúdióba. Valami Larry nevű fickóval kezdtem el levelezni még otthonról. Tegnap írtam neki, hogy megérkeztem NYC-ba, mikor tudnánk találkozni, erre megadta ezt az időpontot. Ez is izgalmas lesz, de szerintem ide is fogok vinni egy DVD-t.
Nagyjából ennyi az új fejlemény :-) Azért örülök, hogy nem fogadtuk el a ***** család ajánlatát :-P
Legyetek jók! Még hallotok felőlünk!;-)
Valamikor 10 felé indultunk be Manhattan-be. Első utunk egy hatalmas sportboltba vezetett, mert szükségünk volt cipőkre. Itt Queens-ben nem jártunk sikerrel, ezért a manhattani forgatagban bíztunk. Hajni bevitt minket egy Footlocker nevű cipőboltba, ahol borzalmas nagy volt a cipőválaszték. Többsége giccses, igénytelen förmedvény volt. Viszont találtunk egy tökjó puma cipőt mindössze 50 dollárért (kép oldalt). Megvettük, majd mentünk a következő boltba, hogy nekem is legyen cipőm. Én meg szerencsémre rátaláltam ha nem is álmaim, de vágyaim cipőjére, szintén 50 dollárért. Otthon ez a két pár cipő benne lett volna kb 40 000 Ft-ban. Ezek után már csak törölközőt kellett vennünk, mert egy db sem volt nálunk, és fél3kor jelenésünk volt a GYM-ben. Fél órás késéssel oda is értünk. Még életünkben nem mentünk így konditerembe, hogy a cipőt a dobozából szedtük elő, a törölközőt meg kellett fosztani a címkéjétől:-)Ahogy kijöttünk az öltözőből, rábukkantunk Tony-ra, a személyi edzőre. Elnézést kértem tőle, amiért késtünk fél órát. Azt mondta, semmi gond, kezdhetjük is:-) Bevitt egy kis terembe, ami tele volt mindenféle "kínzó" eszközzel. Addig Nyónyi elment bicajozni. Igen jó gyakorlatokat csináltunk. Nem kímélt a jóember, valószínűleg azért, mert megemlítettem neki, hogy kis hazánkban én is aerobik- és személyi edzőként próbáltam keresni kenyeremet. Nagyon meg lehetett velem elégedve, mert az egyik gyakorlat előtt felajánlotta, hogy ha megcsinálok belőle x db-ot, akkor jöhetek hozzá még egy ingyen edzésre. Hát megcsináltam, úgyhogy nyertem még egy ingyen órát. Ám ami ennél is fontosabb, megkérdezte, felhívhat -e jövő hónapban, mert akkor fogják felvenni a DVD-jét, és kéne neki még egy lány hozzá. Kicsit meglepődtem, de nagyon nagyon örültem a felajánlásnak. Érdemes volt szépen csinálni a gyakorlatokat. Mondjuk érzem is ma elég rendesen. Fincsi izomlázam lett. :) Edzés után beültünk Nyónyival az irodájába, ahol szóba jött a melókeresés. Mondtam neki, hogy a fitnesz szakmában szeretnék elhelyezkedni. Papírom is van róla. Erre felcsillant a szeme, hogy hétfőtől akár már kezdhetnék is egy másik GYM-ben, ahol szintén edzősködik. Sajnos azonban igen nagy akadály az, hogy nincs munkavállalói vízumom. Megígérte, utánajár, ki tudna engem szponzorálni. Ha talál valakit, akkor tényleg nincs más hátra, mint hazamenni, intézni a papírokat, és visszajönni totál legálisan. Azért ez így nagyon jól hangzik ÁM. Egyelőre nem is élem bele magamat, minden esetre a pozitív hozzáállás nem árt.
Ma visszük be neki a DVD-met. Milyen jó, hogy hoztam ki belőle. Említettem neki, hogy otthon én is készítettem egy DVD-t. Mondta, hogy okvetlenül vigyem be. Azt még szerintem nem is írtam, hogy a srác indiai. 8 éve él itt az USA-ban. Ahhoz képest elég jól nyomja. Egy nagy nevű GYM-ben személyi edző, meg állítólag van egy saját kis terme is.
Ha ez így összejönne, az lenne az igazi csoda! Én hiszek a csodákban!;-)
Nyónyi ma fogja felhívni a tampai dokit, mert ma itt lesz New York-ban, úgyhogy a mai program szerintem többek között ez lesz. Jó lenne ma feljutni az Empire State Building tetejére is. Bár elég ocsmány idő van. Oda szerintem napsütésben érdemes menni, akkor lehet igazán jó fotókat készíteni.
El ne felejtsem írni, hogy van még egy fejlemény. Kedden reggel 10 órára mennem kell állásinterjúra Brooklyn-ba, a Lucille Roberts nevű szintén hatalmas fitnesz stúdióba. Valami Larry nevű fickóval kezdtem el levelezni még otthonról. Tegnap írtam neki, hogy megérkeztem NYC-ba, mikor tudnánk találkozni, erre megadta ezt az időpontot. Ez is izgalmas lesz, de szerintem ide is fogok vinni egy DVD-t.
Nagyjából ennyi az új fejlemény :-) Azért örülök, hogy nem fogadtuk el a ***** család ajánlatát :-P
Legyetek jók! Még hallotok felőlünk!;-)
2009. június 24., szerda
Isten hozta a csomagokat is New York-ban
Végre megérkezett a négy poggyász, amit már nagyon vártunk. Reggel felhívták Hajnit, hogy 11 és 13:30 között fogják kiszállítani. Drukkoltunk, hogy 11 körül jöjjenek, mert akkor lett volna időnk várost nézni. Azonban kihasználták a rendelkezésükre álló időt, és sikerült fél2 körül beállítaniuk a csomagokkal. Először nem mertük kinyitni őket. Én személy szerint nem akartam megtudni, hogy mi hiányzik belőle:-)Aztán végül kénytelenek voltunk kipakolni belőlük. Egy pillanatra nagyon elszomorodtam, mikor nem találtam a Jókai Biocentrumban vásárolt rahedli vitamint, gyógyszer féleséget. Azt hittük, kidobták őket, de végül meglettek. Még a szeghalmi házikolbász sem tűnt el:-)
Miközben vártuk a csomagokat, Nyónyi felhívta a munkaközvetítőt, aki máris lebeszélt nekünk egy "állásinterjút" egy ***** családnál. A négy csillag egy ember fajtát jelöl:-) Gondolom sejtitek, melyiket. Délután 5-re kellett Brooklynba mennünk. Röviden tömören a munka a következő lett volna: Ezek a családok kb két és fél hónapra el szoktak vonulni valami nyugis, luxus helyre, ahová visznek magukkal "csicskákat", akiknek mosni, vasalni, takarítani kell, plusz emellett vigyázni a gyerekekre. Heti 6 nap munka, napi 8-10 óra. Mindezért kaptunk volna 450 dolcsit 1 hétre úgy, hogy a szobánkat, kajánkat ők fizették volna (a 450 $-n felül). Ez így kapásból nem hangzik olyan rosszul, de átgondolva a következők miatt mégsem vállaltuk el: ma el kellett volna döntenünk, ugyanis a család holnap délelőtt utazik; ez így furán hangozhat, de nem ezért jöttünk ki, mindenképpen körbe kell járnom a fitnesz termeket, mielőtt ilyen jellegű munkát kényszerülök elvállalni. Nyónyit leginkább a gyerek felügyelet rettentette el. Azért az tényleg nagy felelősség, mert nem egy, vagy két gyerekről lett volna szó. Na mindegy. Megmondtuk a nőnek, hogy átgondoljuk, és visszaszólunk. Ezek után találkoztunk a munkaközvetítővel. Felmentünk a lakására. Hát...borzalmas volt. Két nagy, három kicsi macska, három kutya, kosz, bűz. A nőci (Márta) egyébként rendes volt. Érdekes forma. Kérdezte, mit intéztünk a családnál, közben azt javasolta, ne válogassunk. Nem igazán fogadtuk meg a tanácsát :-) De úgy érzem, jól döntöttünk.
Hazafelé vettünk borsót, és Nyónyi főzött borsófőzeléket.:)
Képeket ma nem készítettünk, nem volt miről. Márta lakásának látványát nem kívánjuk megőrizni emlékeinkben :-P Holnap viszont irány a Time Square, és egyéb nézni való!!!!!! Juhhhúúúúúúúúú!!!!!!
Mára be is fejezem, mert késő van!Ott meg már korán!:)Tessék ébredezni, és olvasni a fejleményeket!!!!:) Egyébként úgy tűnik, hogy sikerült átállnunk. 22:52 van, és még látom, hogy mit írok.
Miközben vártuk a csomagokat, Nyónyi felhívta a munkaközvetítőt, aki máris lebeszélt nekünk egy "állásinterjút" egy ***** családnál. A négy csillag egy ember fajtát jelöl:-) Gondolom sejtitek, melyiket. Délután 5-re kellett Brooklynba mennünk. Röviden tömören a munka a következő lett volna: Ezek a családok kb két és fél hónapra el szoktak vonulni valami nyugis, luxus helyre, ahová visznek magukkal "csicskákat", akiknek mosni, vasalni, takarítani kell, plusz emellett vigyázni a gyerekekre. Heti 6 nap munka, napi 8-10 óra. Mindezért kaptunk volna 450 dolcsit 1 hétre úgy, hogy a szobánkat, kajánkat ők fizették volna (a 450 $-n felül). Ez így kapásból nem hangzik olyan rosszul, de átgondolva a következők miatt mégsem vállaltuk el: ma el kellett volna döntenünk, ugyanis a család holnap délelőtt utazik; ez így furán hangozhat, de nem ezért jöttünk ki, mindenképpen körbe kell járnom a fitnesz termeket, mielőtt ilyen jellegű munkát kényszerülök elvállalni. Nyónyit leginkább a gyerek felügyelet rettentette el. Azért az tényleg nagy felelősség, mert nem egy, vagy két gyerekről lett volna szó. Na mindegy. Megmondtuk a nőnek, hogy átgondoljuk, és visszaszólunk. Ezek után találkoztunk a munkaközvetítővel. Felmentünk a lakására. Hát...borzalmas volt. Két nagy, három kicsi macska, három kutya, kosz, bűz. A nőci (Márta) egyébként rendes volt. Érdekes forma. Kérdezte, mit intéztünk a családnál, közben azt javasolta, ne válogassunk. Nem igazán fogadtuk meg a tanácsát :-) De úgy érzem, jól döntöttünk.
Hazafelé vettünk borsót, és Nyónyi főzött borsófőzeléket.:)
Képeket ma nem készítettünk, nem volt miről. Márta lakásának látványát nem kívánjuk megőrizni emlékeinkben :-P Holnap viszont irány a Time Square, és egyéb nézni való!!!!!! Juhhhúúúúúúúúú!!!!!!
Mára be is fejezem, mert késő van!Ott meg már korán!:)Tessék ébredezni, és olvasni a fejleményeket!!!!:) Egyébként úgy tűnik, hogy sikerült átállnunk. 22:52 van, és még látom, hogy mit írok.
2009. június 23., kedd
Manhatteni élmények
Wow. Wow. Wow. Röviden tömören ennyit tudunk írni Manhattan-ről. Legalábbis arról a részről, ahol ma jártunk. Hogy ez mit takar? Elég sok mindent:-)Nyüzsit, koszt, sok féle nációt, rohanást, zajt, szagokat, sárga taxikat, piros lámpán áthaladó gyalogosokat, hotdog árusokat. Szóval mindent, amiket otthon a filmekből ismertünk már.
A mai napot a Madison Square Garden és vonzás körzetében töltöttük. Megnéztük, hol dolgozik Lengyi (lehet, hogy egyikőnk át fogja venni az ő munkáját). Azután elkísértük Hajnit az ő munkahelyére. Egy "cégnél" dolgoznak egyébként, csak más helyszínen és beosztásban. Lengyi egy kis deli-ben árul KV-t, üdítőt, szendvicseket, sütit, csokit és ehhez hasonló finomságokat. Hajni pedig a fenti deliben manager. Miután magunkra maradtunk Nyóval, elhatároztuk, hogy beiratkozunk a GYM-be:) Vettük a bátorságot, és beléptünk a környék egyik legnagyobb konditermébe. Kaptunk egy jelentkezési ívet, amit ki kellett töltenünk, majd jött egy nagyon kedves, szimpatikus, félvér sales-es srác,Franklin, aki végigvezetett minket a három szintes GYM-ben, elmondott minden fontos tudnivalót. A terem egyébként közel sem olyan igényes, mint nálunk az átlagos termek akár( Az Oxygén Wellness pl ehhez képest egy csillogó palota). Ez az igénytelenség, és kosz amúgy jellemző az egész városra, legalábbis azokra a részekre, ahová sikerült eddig eljutnunk. Franklin idegenvezetése után beültünk egy irodába, ahol rátértünk a piszkos anyagiakra. Mindent letárgyaltunk, már épp fizettünk volna, amikor közölte, hogy készpénzzel nem lehetséges. Csináltassunk egy ideiglenes ún. debit kártyát (olyasmi, mint a credit card) a legközelebbi bankban. Na ez a nem semmi. Itt tartózkodásunk második napján irány a bankba ügyintézni:)De így kell, muszáj a mély vízbe merülni, mert csak így fogunk folyékonyan beszélni. Meglepetésemre szinte mindent értettem. Mónyika kicsit kevesebbet, de rá fog állni az ő füle is! A lényeg, hogy nem kaphattunk ilyen ideiglenes kártyát, mert ahhoz kell nyitni egy számlát, a számla nyitás meg nem megy olyan egyszerűen. Nem estünk kétségbe, mert Lengyinek van már kártyája, ezért be tudtunk végül lépni az ő segítségével. Ráadásul kaptunk valami kedvezményt is, mert egyszerre ketten csatlakoztunk a gym-hez, plusz az első alkalommal igénybe vehetjük egy személyi edző segítségét. Már be is mutatkozott, megbeszéltük, hogy mi a fitnesz cél:), és mikor tudunk menni legelőször. Mindennek eredményeként csütörtökön, délután fél3-ra megyünk edzeni. Izgalmas lesz, és számomra nagyon tanulságos szerintem.
Következő élményünk a Starbucks nevezetű csoda KV-zó volt. Ittunk fincsi jeges kávét. Fotókat majd mellékeljük ÁM!
Ezek után elmentünk abba a boltba, ahol semmilyen mesterséges anyagot, hormont, tartósítószert és egyéb szarságot tartalmazó élelmiszer nem kapható. Kb az újpesti Jókai Biocentrumhoz hasonlítanám azzal a különbséggel, hogy itt még a húsáru is bio.
Vettünk csirkemell filét, kukoricát, LENMAGOT (ennek nagyon megörültem :), tejszínt, rizstejet, barna rizst és gabonapelyhet. Végig sem néztük a boltot, mert iszonyú nagy és éhesek voltunk. Siettünk haza. Mónyi épp főz. Jéééé:) A hozzávalókból sejteni lehet, hogy tejszínes, kukoricás csirke ragut fogunk enni barna rizzsel.
És yessssss. Most szólt, hogy készen van. :) Megyünk enni.
Ami még jó hír: telefonált a British Airways, hogy megérkeztek az USA-ba a csomagok, még a mai nap folyamán ki fogják őket szállítani. Jó lesz, ha sietnek, mert kezdünk álmosodni. Hajnal fél5 óta fent vagyunk.
Nagyjából ennyi volt a mai nap. Ja! Botosnak üzenjük, hogy rohadt meleg van! Kb 24- 25 fok, de fülledt, párás. A fekák sem akartak még minket megerőszakolni!:-)
Pusszantás
Mai képek:
A mai napot a Madison Square Garden és vonzás körzetében töltöttük. Megnéztük, hol dolgozik Lengyi (lehet, hogy egyikőnk át fogja venni az ő munkáját). Azután elkísértük Hajnit az ő munkahelyére. Egy "cégnél" dolgoznak egyébként, csak más helyszínen és beosztásban. Lengyi egy kis deli-ben árul KV-t, üdítőt, szendvicseket, sütit, csokit és ehhez hasonló finomságokat. Hajni pedig a fenti deliben manager. Miután magunkra maradtunk Nyóval, elhatároztuk, hogy beiratkozunk a GYM-be:) Vettük a bátorságot, és beléptünk a környék egyik legnagyobb konditermébe. Kaptunk egy jelentkezési ívet, amit ki kellett töltenünk, majd jött egy nagyon kedves, szimpatikus, félvér sales-es srác,Franklin, aki végigvezetett minket a három szintes GYM-ben, elmondott minden fontos tudnivalót. A terem egyébként közel sem olyan igényes, mint nálunk az átlagos termek akár( Az Oxygén Wellness pl ehhez képest egy csillogó palota). Ez az igénytelenség, és kosz amúgy jellemző az egész városra, legalábbis azokra a részekre, ahová sikerült eddig eljutnunk. Franklin idegenvezetése után beültünk egy irodába, ahol rátértünk a piszkos anyagiakra. Mindent letárgyaltunk, már épp fizettünk volna, amikor közölte, hogy készpénzzel nem lehetséges. Csináltassunk egy ideiglenes ún. debit kártyát (olyasmi, mint a credit card) a legközelebbi bankban. Na ez a nem semmi. Itt tartózkodásunk második napján irány a bankba ügyintézni:)De így kell, muszáj a mély vízbe merülni, mert csak így fogunk folyékonyan beszélni. Meglepetésemre szinte mindent értettem. Mónyika kicsit kevesebbet, de rá fog állni az ő füle is! A lényeg, hogy nem kaphattunk ilyen ideiglenes kártyát, mert ahhoz kell nyitni egy számlát, a számla nyitás meg nem megy olyan egyszerűen. Nem estünk kétségbe, mert Lengyinek van már kártyája, ezért be tudtunk végül lépni az ő segítségével. Ráadásul kaptunk valami kedvezményt is, mert egyszerre ketten csatlakoztunk a gym-hez, plusz az első alkalommal igénybe vehetjük egy személyi edző segítségét. Már be is mutatkozott, megbeszéltük, hogy mi a fitnesz cél:), és mikor tudunk menni legelőször. Mindennek eredményeként csütörtökön, délután fél3-ra megyünk edzeni. Izgalmas lesz, és számomra nagyon tanulságos szerintem.
Következő élményünk a Starbucks nevezetű csoda KV-zó volt. Ittunk fincsi jeges kávét. Fotókat majd mellékeljük ÁM!
Ezek után elmentünk abba a boltba, ahol semmilyen mesterséges anyagot, hormont, tartósítószert és egyéb szarságot tartalmazó élelmiszer nem kapható. Kb az újpesti Jókai Biocentrumhoz hasonlítanám azzal a különbséggel, hogy itt még a húsáru is bio.
Vettünk csirkemell filét, kukoricát, LENMAGOT (ennek nagyon megörültem :), tejszínt, rizstejet, barna rizst és gabonapelyhet. Végig sem néztük a boltot, mert iszonyú nagy és éhesek voltunk. Siettünk haza. Mónyi épp főz. Jéééé:) A hozzávalókból sejteni lehet, hogy tejszínes, kukoricás csirke ragut fogunk enni barna rizzsel.
És yessssss. Most szólt, hogy készen van. :) Megyünk enni.
Ami még jó hír: telefonált a British Airways, hogy megérkeztek az USA-ba a csomagok, még a mai nap folyamán ki fogják őket szállítani. Jó lesz, ha sietnek, mert kezdünk álmosodni. Hajnal fél5 óta fent vagyunk.
Nagyjából ennyi volt a mai nap. Ja! Botosnak üzenjük, hogy rohadt meleg van! Kb 24- 25 fok, de fülledt, párás. A fekák sem akartak még minket megerőszakolni!:-)
Pusszantás
Mai képek:
Megérkeztünk
Szia Mindenki!
Ildi éppen elengedte a gépet egy pillanatra, így nekem is lehetőségem van arra, hogy írjak pár sort a kezdeti élményekről. Bár már hallom, hogy jön is vissza, azért küzdök még a következő pár sorért.
Hát... a legeslegeleje úgy kezdődött, hogy Ildit már Ferihegyen zoknira vetkőztették.
Igen, ez így volt. Valamiért besípoltam, pedig semmi fém tárgy nem volt velem, rajtam, bennem. Gondoltam én. Aztán Mónyi rájött, hogy a fogamban lévő pici fém drót lehetett a bűnös. Csak akkor azt nem értjük, hogy Londonban miért nem okozott problémát. Na mindegy. Lényeg, hogy feljutottunk a gépre. Kétszer három üléses Malév géppel utaztunk Londonig. A kaja ehető volt. Kaptunk egy icipici szendvicset. Hamar elröpült az idő, meg mi is Londonig. Két óra alatt ott voltunk. A pilótákat csak dicsérni fogjuk, mert nagyon szépen bánnak ezekkel a hatalmas gépekkel. Váltottunk pár fontot, hogy tudjunk venni kaját, vizet, meg szuvenyír Zubrovkát. 3 órát kellett várni a csatlakozásra. Szerintünk pont ideális volt, hamar elment és rohannunk sem kellett.
Amikor beszálltunk a gépbe, ámultunk, bámultunk! Hatalmas! A business osztály egyenesen felháborító!:) Hátra túráztunk az üléseinkhez, és elfoglaltuk azokat. Nem volt túl tágas, de ki lehetett bírni azt a 7 órát. Nagyon megörültünk ennek a 7 órának, mert mi 10-re számítottunk. A gépen lehetett filmeket nézni, zenéket hallgatni, aludni, enni(képeket majd teszünk fel a kajáról is ) és pisilni. No meg olykor beszarni:-), amikor a gép elkezdett rázkódni, és jelezte a pilóta, hogy az öveket kapcsoljuk be. Kb ezekkel el is ment gyorsan a 7 óra. A leszállás itt is zökkenőmentesen végződött. Csak úgy, mint az országba való bejutás. Levették az ujjlenyomatokat, lefotózták a szemünket, megkérdezték, mennyi időre jöttünk, és ennyi volt. Ezután jött az izgalom. A csomagot ugyanis nem találtuk. Ezt azonnal jeleztük ott valami biztonsági embernek, aki elirányított egy irodába, ahol az elveszett csomagokkal foglalkoztak. Mindenki iszonyú segítőkész volt, türelmes és normális. Ezt még meg kell szokni. Nem lesz nehéz :)Eközben összefutottunk Hajniékkal, akik odajöttek velünk, és segítettek az ügyintézésben. Ezzel a procedúrával kb negyed óra alatt kerestünk 50 dollárt fejenként:)Az ügyintéző szintén készséges volt, adott egy bankkártya féleséget, amiről a legközelebbi (5 méterre lévő) ATM-ből leemeltük a 100 dolcsit :-) Reméljük, a továbbiakban is ilyen könnyű lesz pénzt szerezni.:-) Jobban nem is járhattunk volna, mert cipekedni sem kellett, ugyanis ma kiszállítják őket Hajniék címére.
Beszálltunk egy taxiba, és negyed óra alatt hazaértünk. Sárika várt minket:-) Egy tüneményes, gyönyörű szép sziámi cica, aki épp most is itt ül az ölünkben, és dorombol, ahogy csak bír.
Miután lepakoltuk a kézi poggyászokat, és megállapítottuk, hogy se bugyink, se zoknink se semmink a következő napra, elmentünk a legközelebbi Rossmann féle boltba, és vettünk három bugyit, két pár zoknit. A bugyiról muszáj fotót feltennünk. M-es méretként vettük, de valami óborzalom, ahogy Mónyin áll:-)))
Vásárlás előtt beültünk egy kajáldába, olyasmi, mint a Dinner. Jellegzetes amerikai étterem, a filmekben mindig van ilyen.
Mikor megjöttünk a bevásárló körútról, ittunk egy welcome drinket, amitől Ildi igen csak befáradt. Itteni idő szerint este 9kor már ágyban is voltunk. Ezért hajnali 5nél tovább nem is tudtunk ma aludni. Most már 6:10 van. Lassan reggeliznünk kéne.
Ma bemegyünk Hajnival Manhattan-be. Ő 12-re jár dolgozni. Elkísérjük, aztán lábunk alá vesszük a falut:-DD A metro bérlet egy hónapra 80 dollár. Nekik ez nem sok, nekünk így meló nélkül még kicsit húzós. Egyébként meg nem szabad átszámolgatni semmit.
Egyelőre ennyi.
Képeket itt tudtok nézni:
Pusssszantás!!!!
Ildi éppen elengedte a gépet egy pillanatra, így nekem is lehetőségem van arra, hogy írjak pár sort a kezdeti élményekről. Bár már hallom, hogy jön is vissza, azért küzdök még a következő pár sorért.
Hát... a legeslegeleje úgy kezdődött, hogy Ildit már Ferihegyen zoknira vetkőztették.
Igen, ez így volt. Valamiért besípoltam, pedig semmi fém tárgy nem volt velem, rajtam, bennem. Gondoltam én. Aztán Mónyi rájött, hogy a fogamban lévő pici fém drót lehetett a bűnös. Csak akkor azt nem értjük, hogy Londonban miért nem okozott problémát. Na mindegy. Lényeg, hogy feljutottunk a gépre. Kétszer három üléses Malév géppel utaztunk Londonig. A kaja ehető volt. Kaptunk egy icipici szendvicset. Hamar elröpült az idő, meg mi is Londonig. Két óra alatt ott voltunk. A pilótákat csak dicsérni fogjuk, mert nagyon szépen bánnak ezekkel a hatalmas gépekkel. Váltottunk pár fontot, hogy tudjunk venni kaját, vizet, meg szuvenyír Zubrovkát. 3 órát kellett várni a csatlakozásra. Szerintünk pont ideális volt, hamar elment és rohannunk sem kellett.
Amikor beszálltunk a gépbe, ámultunk, bámultunk! Hatalmas! A business osztály egyenesen felháborító!:) Hátra túráztunk az üléseinkhez, és elfoglaltuk azokat. Nem volt túl tágas, de ki lehetett bírni azt a 7 órát. Nagyon megörültünk ennek a 7 órának, mert mi 10-re számítottunk. A gépen lehetett filmeket nézni, zenéket hallgatni, aludni, enni(képeket majd teszünk fel a kajáról is ) és pisilni. No meg olykor beszarni:-), amikor a gép elkezdett rázkódni, és jelezte a pilóta, hogy az öveket kapcsoljuk be. Kb ezekkel el is ment gyorsan a 7 óra. A leszállás itt is zökkenőmentesen végződött. Csak úgy, mint az országba való bejutás. Levették az ujjlenyomatokat, lefotózták a szemünket, megkérdezték, mennyi időre jöttünk, és ennyi volt. Ezután jött az izgalom. A csomagot ugyanis nem találtuk. Ezt azonnal jeleztük ott valami biztonsági embernek, aki elirányított egy irodába, ahol az elveszett csomagokkal foglalkoztak. Mindenki iszonyú segítőkész volt, türelmes és normális. Ezt még meg kell szokni. Nem lesz nehéz :)Eközben összefutottunk Hajniékkal, akik odajöttek velünk, és segítettek az ügyintézésben. Ezzel a procedúrával kb negyed óra alatt kerestünk 50 dollárt fejenként:)Az ügyintéző szintén készséges volt, adott egy bankkártya féleséget, amiről a legközelebbi (5 méterre lévő) ATM-ből leemeltük a 100 dolcsit :-) Reméljük, a továbbiakban is ilyen könnyű lesz pénzt szerezni.:-) Jobban nem is járhattunk volna, mert cipekedni sem kellett, ugyanis ma kiszállítják őket Hajniék címére.
Beszálltunk egy taxiba, és negyed óra alatt hazaértünk. Sárika várt minket:-) Egy tüneményes, gyönyörű szép sziámi cica, aki épp most is itt ül az ölünkben, és dorombol, ahogy csak bír.
Miután lepakoltuk a kézi poggyászokat, és megállapítottuk, hogy se bugyink, se zoknink se semmink a következő napra, elmentünk a legközelebbi Rossmann féle boltba, és vettünk három bugyit, két pár zoknit. A bugyiról muszáj fotót feltennünk. M-es méretként vettük, de valami óborzalom, ahogy Mónyin áll:-)))
Vásárlás előtt beültünk egy kajáldába, olyasmi, mint a Dinner. Jellegzetes amerikai étterem, a filmekben mindig van ilyen.
Mikor megjöttünk a bevásárló körútról, ittunk egy welcome drinket, amitől Ildi igen csak befáradt. Itteni idő szerint este 9kor már ágyban is voltunk. Ezért hajnali 5nél tovább nem is tudtunk ma aludni. Most már 6:10 van. Lassan reggeliznünk kéne.
Ma bemegyünk Hajnival Manhattan-be. Ő 12-re jár dolgozni. Elkísérjük, aztán lábunk alá vesszük a falut:-DD A metro bérlet egy hónapra 80 dollár. Nekik ez nem sok, nekünk így meló nélkül még kicsit húzós. Egyébként meg nem szabad átszámolgatni semmit.
Egyelőre ennyi.
Képeket itt tudtok nézni:
Pusssszantás!!!!
2009. június 21., vasárnap
Az utolsó bejegyzés Magyarhonból
Elérkezett az utolsó este itthon. Mit is mondhatnék. Most már tele a gatyó. Na jó, nem, de aludni nem sok kedvem van. Móni szerintem bölcsebb, és már rég szundi üzemmódban nyomja. Próbálom elképzelni, milyen lesz, hogy tetszik majd, mit fogunk csinálni az első napokban, majd azután. Ami biztos, senkit nem felejtünk el:) Amint megérkezünk, adjuk az életjelet. Több, mint valószínű, hogy e-mail formájában.
A csomagjaim itt hevernek az ágy mellett. Két db 20 kg körüli poggyász, plusz egy kb 10 kg-os kézipoggyász, amibe el ne felejtsem majd beletenni a laptopot, ha befejeztem a bejegyzést.
Holnap 4:45kor indulás a reptérre. Lassan ideje lenne tényleg lepihenni. Ám ami jó hír, hogy 24 óra múlva már erről a címről fogunk újra jelentkezni:
32-50 69th St
Queens, NY 11377
Érdemes megnézni egyébként a gugli map-en:
http://maps.google.com/maps?q=32-50+69th+St,+Woodside,+NY,+11377&sourceid=navclient-ff&rlz=1B3GGGL_huHU320HU320&um=1&ie=UTF-8&split=0&gl=hu&ei=8KE-StbvE9HFsgb5mpFv&sa=X&oi=geocode_result&ct=title&resnum=1
Ezen a szerény méretű linken meg tudjátok nézni az utcát, házat, kocsikat:)
Nos akkor hát jó éjszakát! Mindenkit puszilunk!
A csomagjaim itt hevernek az ágy mellett. Két db 20 kg körüli poggyász, plusz egy kb 10 kg-os kézipoggyász, amibe el ne felejtsem majd beletenni a laptopot, ha befejeztem a bejegyzést.
Holnap 4:45kor indulás a reptérre. Lassan ideje lenne tényleg lepihenni. Ám ami jó hír, hogy 24 óra múlva már erről a címről fogunk újra jelentkezni:
32-50 69th St
Queens, NY 11377
Érdemes megnézni egyébként a gugli map-en:
http://maps.google.com/maps?q=32-50+69th+St,+Woodside,+NY,+11377&sourceid=navclient-ff&rlz=1B3GGGL_huHU320HU320&um=1&ie=UTF-8&split=0&gl=hu&ei=8KE-StbvE9HFsgb5mpFv&sa=X&oi=geocode_result&ct=title&resnum=1
Ezen a szerény méretű linken meg tudjátok nézni az utcát, házat, kocsikat:)
Nos akkor hát jó éjszakát! Mindenkit puszilunk!
2009. június 15., hétfő
Egy hét maradt
Őrült módon száguld az idő.
3 hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Azóta megtudtam, hogy írói hajlamokkal áldott meg a sors, és ebből kéne élnem. Hát nem tudom, ezen még gondolkodnom kell, mielőtt feladom a fitnesz hivatást :-)
Hol tart a készülődés? Gyakorlatilag még sehol, elméletben már mindent lezongoráztunk. Tegnap sikerült dolcsit váltanunk 201 Ft-ért. Szerintem ez jónak mondható, nem hinném, hogy 200 alá fog menni a közeljövőben.
Vennünk kell bőröndöket és meg kell kötnünk az utas biztosítást. Nagyjából ennyi teendőnk van még. Aztán már csak a pakolás van hátra. Egyre izgatottabbak vagyunk. El nem tudjuk képzelni, hogy mi vár majd ránk. Mindenesetre nagyon optimistán állunk hozzá ehhez a kalandhoz.:-) Ja és addig lesz még egy búcsú buli, pénteken!:)
3 hét telt el az utolsó bejegyzésem óta. Azóta megtudtam, hogy írói hajlamokkal áldott meg a sors, és ebből kéne élnem. Hát nem tudom, ezen még gondolkodnom kell, mielőtt feladom a fitnesz hivatást :-)
Hol tart a készülődés? Gyakorlatilag még sehol, elméletben már mindent lezongoráztunk. Tegnap sikerült dolcsit váltanunk 201 Ft-ért. Szerintem ez jónak mondható, nem hinném, hogy 200 alá fog menni a közeljövőben.
Vennünk kell bőröndöket és meg kell kötnünk az utas biztosítást. Nagyjából ennyi teendőnk van még. Aztán már csak a pakolás van hátra. Egyre izgatottabbak vagyunk. El nem tudjuk képzelni, hogy mi vár majd ránk. Mindenesetre nagyon optimistán állunk hozzá ehhez a kalandhoz.:-) Ja és addig lesz még egy búcsú buli, pénteken!:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
