Ismét itthon

Azt hiszem, már mindenki tudja, hogy megérkeztünk, a tervezettnél kicsit korábban.
Sajnos, munka szempontjából nem úgy alakultak a dolgaink, ahogy kellett volna, ezért úgy döntöttünk, nem költjük szeptemberig a pénzünket, inkább hazarepülünk előbb. Mindenféle szempontból jobb döntés volt ez így. Egyrészt tényleg nem éltük fel a maradék vagyonunkat, másrészt már elég ideje laktunk Hajniéknál. Kezdett feszült lenni a viszony, ami abszolút érthető egy 7 hetes összezártságot követően.
Az egész egyébként roppant gyorsan zajlott. Felhívtam a légitársaságot, és megérdeklődtem, hogy mibe fájna egy átiratás, és ha nincs bankkártyám, akkor mi a módja az ügyintézésnek. Azt mondták, menjünk ki a reptérre, ott el tudjuk intézni. Így is történt, kb 2 perc alatt módosították a jegyünket.
Idehaza csak a szülők tudták, hogy előbb jövünk, mindenki más számára meglepetésnek szántuk:)
A maradék egy hétben még jártuk a várost, jöttünk-mentünk az öregékkel. A munka lehetőségről szóló bejegyzés azonban már kamu volt:) Ez volt a félrevezető hadművelet.
Gondolom, kíváncsiak vagytok, hogyan tovább.
Nos, ezt a hét hetet valahogy ki kell pihenni:-P, ezért úgy néz ki, augusztus 29-től szeptember 3-ig Horvátországban fogunk tartózkodni.
Az aerobik óráimat szeptembertől fogom tudni visszavenni. Emellett további munkalehetőség után nézek. Majdnem elmentem már a héten dolgozni, csak amikor jobban beleástam magam a munkaszerződésbe, egyes pontjain elidőztem egy kicsit, és úgy döntöttem, inkább hanyagolnám ezt a munkát, még akkor is, ha részben edzősködni kellett volna. Talán az egyik legnyomósabb érv a bruttó 450 Ft-os órabér volt. Hallottatok már ilyet? Nem gondoltam volna, hogy ma Magyarországon létezik még ilyen fizetés, pláne nem a fitnesz szakmában. Ennél egyelőre a munkanélküli segélyem is több :-)
Aztán nem tetszett az sem, hogy részmunkaidős állásnak volt meghirdetve, ám a szerződésbe belefoglalták, hogy a munkáltató bármikor úgy dönthet, hogy a szabadnapokat összevontan, egybe adhatja ki. Magyarán ott tarthat akár 8-10 órát is mondjuk 3 héten át, és a hónap negyedik hetében megkaphatom a szabadnapjaimat. Külön hangsúlyoztam az állásinterjún, hogy én csak akkor tudom elvállalni ezt a munkát, ha összeegyeztethető az óráimmal. Aztán az is érdekes volt, hogy a szerződés összes pontja a munkavállaló kötelezettségeiről szólt. Egy árva szó nem esett a munkáltatóról. Korrekt, nem? Végülis így kell kinéznie egy két oldalú egyezségnek.
Szóval egyelőre itthon boldogulunk, aztán meglátjuk, mi lesz jövő tavasszal. Volna lehetőség ugyanis Svájcba menni. Ez viszont tuti, bejelentett meló (tehát nem úgy mennénk, hogy majd meglátjuk, hogy alakul), 1300 Euro-s fizetés, ami tiszta pénz, mert szállást, kaját biztosítanak. Annyi a gebasz vele számomra, hogy ismét nemn szakmába vágna. Egy hegyi panzióban kéne felszolgálni, szobalánykodni, vagy akár a konyhán dolgozni (ez utóbbi inkább Mónyi asztala). Az más kérdés, hogy itthon a büdös életbe nem fogok tudni ennyit félretenni. Ráadásul nem rabszolga munka, napi 9 óra, heti két szabadnappal.
No de ez még odébb van, addig még sok órát kell megtartanom :-)

Szerintem néha hallotok itt felőlünk.
Legfeljebb átírom a blog címet: "Élet a nagy kékségen innen":-)