Lezártuk az 5. hetet- nem is akárhogyan;-)

Három nap eseményeivel tartozunk Nektek. Ebből a három napból a péntek elhanyagolható. Semmi említésre méltó nem történt, csak a szokásos. Mónyi reggel suliba ment, én addig munkát néztem. Este elnéztünk a hírhedt GYM-be. Bementem egy aerobic órára végre. Pontosabban az aerobic-hoz nem sok köze volt, inkább csoportos edzés zenére. Nagyon jó volt, mindenemet megmozgatta. Erősítő jellegű gyakorlatokat végeztünk 60 percen keresztül. Edzés után siettünk haza, mert másnap korán keltünk. Az öregek csudajó programot szerveztek nekünk. Reggel 7kor elindultunk Foxwoods-ba. Van itt ugyanis egy hatalmas kaszinó.:) Igen, szerencsét próbáltunk, persze csak ésszel. Tényleg úgy volt, ahogyan sokan mesélik. Ameddig a szem ellát, mindenféle gép, rulett, póker asztalok, és az átlag életkor kb 70. Itt a nyugdíjasok erre költenek gyógyszerek helyett :)Úgy látszik, hogy a kaszinó légköre gyógyító erővel hat rájuk, és fiatalítja őket. Nagypapiék nagyon édesek voltak. Valamikor 15 évvel ezelőtt jártak itt utoljára. Akkor még az volt a trend, hogy negyed dollárosokat lehetett beledobálni a gépekbe, és ha valaki nyert, a gép elkezdett csörömpölni, amint lezúdult a nyeremény fém pénz formájában. Ennek megvolt a maga hangulata, varázsa. Sajnos ma már ez nem így működik. Mint minden mást, a kaszinót is elérte a modernizáció. Papír pénzt lehet csak a gépbe tömni, aztán pedig jegy formájában kinyomtatja, hogy mennyi pénzed van még. Ezt persze ki kellett tapasztalni, aminek köszönhetően nagypapi sikeresen beletuszkolt két negyed dollásrost valami résbe, ahova inkább illeszkedett egy kártya, mintsem fém pénz:)) Ez volt az úgynevezett tanulópénz. :) Végül felfedeztünk minden rést a gépeken. Összességében egész jól zártuk a mérleget. Talán mínusz 10 dollárral távoztunk. Lehetett volna sokkal rosszabb is, ha Mónyi nem ül le a rulett gép elé, és csinál 1 perc alatt 40 $-t!:-) Hozzáteszem, hogy az öreg kezünkbe nyomott 20-20 dollárt kezdésnek. Annyira édes :-) Természetesen azonnal elveszítettük ezt a 40 dollárt, ahogyan kell, no de sebaj. Jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Újabb élménnyel gazdagodtunk, ám ennél is nagyobb élményben volt részünk (legalábbis a magam nevében állítom ezt) hazafelé. Megálltunk Mystic Seaport nevű kikötőben. Én nem is tudtam, de képzeljétek el, hogy itt forgatták a Mystic Pizza című filmet. A Pizzéria a mai napig létezik (bizonyítékok oldalt:) . Szégyen, hogy nagy Julia rajongó létemre nem tudtam ezt. Még jó, hogy az öregek ilyen tájékozottak:) Ha már erre jártunk, ettünk egy pizzát. Meg is állapítottuk, hogy a hely a filmből, hírnévből él, mert a pizzájuk bizony elég gyenge. Maga a város egyébként gyönyörű. Nekem nagyon bejön ez a vidéki, csendes, takaros, tiszta, zöldellő környezet. Nem tudom, az a pár kép visszaadja-e a hangulatot, ha nem, akkor gyertek el, és nézzétek meg :-)

Mára több tervünk is volt, de tudjátok hogy van ez, ember tervez...Reggel felnéztem a craigslist-re, ahol a munkákat keressük. Találtam is megint egy takarító munkát mára. Ahogy elküldtem a mailt, rá 5 percre csörgött is a telefon. Egy magyar származású sráchoz (nagypapája magyar volt, ő már nem beszél egy betűt sem magyarul) kellett menni, Manhattan-be. Kért referenciát, hála égnek abból már egyre több van, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat, és becsattogtunk a forgatagba. A lakás nagyon jó állapotban volt. Ő iszonyú mocskosnak látta. Döbbenet, hogy tényleg minden mennyire viszonylagos. Ez a fiú ha látta volna az előző lakásokat, házakat, amiket rendbe kellett vágnunk, el sem hívott volna minket :-) Némelyik lakás akkor nem nézett így ki, miután végeztünk benne a takarítással. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megint kerestünk egy kis pénzt. 3 óra alatt végeztünk, és kaptunk tőle 100 $-t, amit a következő órában sikeresen el is költöttünk. Muszáj volt már vásárolni, mert kifogytunk az értelmes tápanyagforrásokból. Így most megint van sok minden, ami szerintem másfél két hétre elegendő lesz: paradicsom, reteg, brokkoli, cukkini,csíra, tojás, liszt, kenyér, hús, barack, banán, szilva, alma, stb...
Egyébként a terv a következő lett volna mára: GYM, Julia Roberts felkutatása, vásárlás, naplemente fotózás az öregékkel. Szigorúan ebben a sorrendben :-)
Az edzést és a forgatást holnap pótoljuk, nagypapiékhoz végülis eljutottunk este, de nem mentünk ki Long Island-re naplementét nézni. Helyette készítettek tengeri herkentyűs vacsorát. Különösen kedves gesztus volt ez tőlük, mert azt tudták, hogy Mónyi ki nem állhatja az ilyen jellegű ételeket, szóval gyakorlatilag az én kedvemért fáradoztak vele. Mondanom se kell, hogy mennyei ízeket sikerült ma megismernem. Ettem két féle rákot két féle elkészítési módban. Ha már gyakorlott herkentyű evő leszek, majd meg is nevezem őket:-) Persze azért gondoltak az unokára is, nem is akárhogyan. Házi készítésű sült virslit tálaltak neki, mozarella sajttal töltve. Jól hangzik, nem?:-) Mónyi szerencséjére a nagypapi ugyanolyan finnyás, mint ő. Nem eszik akárhol, nem eszik meg akármit. A saját készítésű ételekre esküszik. Tudjuk hát, hogy Mónyika kire ütött:-)
Megint nem távoztunk üres kézzel. Kaptunk saját készítésű kenyeret, egy csomag brazil kávét, és most jön a legérdekesebb: 3 db (AZAZ HÁROM DARAB) szövet kabátot. :-)) Ne kérdezzétek, milyen elgondolásból kellett ezt hazacipelnünk a 35 fokos nyári estén:-)) Mindenesetre értékeljük a gesztust, csak nem értjük :-DD Talán ha pár fokkal hűvösebb lenne, jobban át tudnánk érezni ezt a dolgot :-DD

Munka fronton semmi konkrét. Várjuk továbbra is a visszajelzést Pennsylvániából, addig meg bújom a craigslist.com-ot, hátha összejön még pár ilyen jól fizető takarító meló.

Induljon jól a hetetek, szép hétfőt Nektek!!!!