Kedves amerikaiak

Ti már javában alszotok, itt még csak este fél7 van. Már két nap eltelt az új hétből. Nagy előrehaladásról nem tudunk beszámolni, helyette inkább megosztunk veletek néhány érdekességet. Kezdjük a közlekedéssel. A metró hálózatról találtok egy képet oldalt. Elsőre bonyolultnak tűnhet, ám ha jól odafigyelünk, akkor nehéz eltévedni, ugyanis érthetően, egyértelműen ki van táblázva az egész város. Ennek ellenére ma mégis volt egy kis kalandunk, amiről később beszámolok. Szóval a közlekedés pofon egyszerű. A metró aluljárókban kapuk működnek, mint egykoron nálunk. Ebből adódóan senki nem bliccel. Nem érdemes, mert azonnal nyakon csípik az ingyen utazókat, és mehet be a nagy db fekete zsaruk közé a kapitányságra:-)A kapitányságokról is találtok pár képet az albumokban.(különösen ajánlom Botos Esztinek :-) ). Egy az egyben úgy néznek ki, mint a filmekben :-)A metrón való közlekedésnél talán picivel érdekfeszítőbb a buszozás. A buszmegállókban sorba kell állni, és csak érkezési sorrendbe lehet felszállni. Furcsa, de működik, és nagyon praktikus. Fent a buszon vagy pénzzel fizet az ember, vagy behelyezi a metró kártyáját egy kártyaleolvasó jellegű készülékbe. Úgyhogy itt sem lóg senki. A buszon nincs minden ajtónál leszállás jelző, hanem az ülések felett végigvezetnek egy zsinórt, amit meg kell húzni, ha jelezni kívánjuk leszállási szándékunkat. Ez is roppant praktikus. Semmi tolongás, semmi lökdösődés. Erről jut eszembe a Whole Foods nevű bioboltban való sorban állás. Ugyan ez nem tartozik szorosan a közlekedéshez, de a praktikusság, ésszerűség szempontjából mindenképpen megemlítendő, hogyan alakították itt ki a kasszákat. Először is, van kb 25 pénztár(amiből nem 2, 3 működik, hanem vagy 20) Ez már talán önmagában elég lenne ahhoz, hogy ne kelljen sokat sorban állni. Ám ezek az ostoba amerikaiak kitalálták azt, hogy mielőtt elérünk a pénztárakhoz, be kell állnunk három oszlopba (a három oszlopnak adtak három gyümölcs jelet). Monitoron kell figyelnünk, hogy mikor gyullad ki az a gyümölcs, ahova beálltunk, és ezzel egyidejűleg feltüntetik a képernyőn, hogy hányas számú kasszához kell odafáradnunk. Hát nem zseniális? Amikor tele volt a bolt, akkor sem kellett kb 5 percnél tovább várakoznunk. Szóval lehet szidni az amerikaiakat az egyszerűségükért, bunkóságukért, azért azt gondolom, hogy tudnánk mit tanulni tőlük. Ha más nem, egy jó nagy adag kedvességet, empátiát mindenképpen! Nincs olyan nap, hogy ne találkoznánk jó indulatú, segítőkész emberkével. Így volt ez ma is. Két helyre kellett ma mennünk. Az egyik a New York Sports Club, a másik pedig egy munkaközvetítő ügynökség. Mindkét helyre eltaláltunk, bár mint utóbb kiderült, két órát feleslegesen utaztunk :-) Mehettünk volna egyszerűbben. De nem is ez a lényeg. A sport klubban egyszerűen megkérdeztem, hogy nincs-e személyi edző felvétel. Elmondtam a csajszinak, hogy van oklevelem, van tapasztalatom, viszont nincsenek papírjaim. Erre közölte, hogy utánanéz a szponzorálásnak, hagyjam meg neki a nevem, telefonszámomat, és fel fog hívni, amint meg tud valamit. Kedves , nem? Én ezeket mind pozitív fejleményekként könyvelem el, akkor is, ha nem lesz belőle semmi. Ezután meg kellett találnunk az ügynökséget. Na ez izgalmas volt egy idő után. Tanakodtunk, hogy metróra szálljunk, vagy busszal menjünk. Végül utóbbi mellett döntöttünk. Megkérdeztünk egy különös kinézetű nőt, melyik busz megy Flushing felé. A buszon viszont azt kellett kideríteni, hogy hol szálljunk le. Itt is megkérdeztünk egy embert, és pár másodpercen belül 3-an segítettek. Hárman, három félét mondtak. Pontosabban ugyanarról gagyogott mind, csak háromféleképpen :) A legmegdöbbentőbb pedig az volt, amikor a különös kinézetű nő(Mónyi elnevezte néma bolond lánynak :-) ) kezünkbe nyomott egy újságból kitépett fecnit, rajta a megállóval, ahol le kell szállni, és további instrukciókkal az átszállást illetően (fecni oldalt :). Ezután kiköthettünk valami kínai negyedben, mert az összes szembe jövő, mellettünk elhaladó ember csíkszemű volt:-) Kínai nyelvű (vagy ki tudja, mindenesetre ázsiai) újságokat árultak, a boltokban csíkszeműek szolgáltak ki. Ezzel nem is lett volna baj, de ahogy figyeltük a házszámokat, rohadtul nem ott jártunk, ahol kellett volna. Ezért hát felszálltunk a legközelebbi buszra, mentünk vele vagy 10 megállót, mire eljutottunk a célállomásra. Gyalog még mindig mennénk tán :-)Az ügynökségen közölték, hogy így nyáron nincs semmilyen munka. Se takarítás, se gyerek vigyázós, semmi. Tudott volna személyi edzős melót adni, ha lettek volna papírjaim. Végül csak adott egy telefonszámot, amit holnap fel kell hívjak. Manhattan-ben van egy Healthy Foods nevű bolt, ahova keresnek embert. Megpróbáljuk, mi bajunk lehet :) Rendes volt az ügynök, mert semmit nem kért ezért a telefonszámért. Mónyi melókereséséről azért nem esik sok szó, mert a nyelv nem annyira megy neki. Szeretne nyelviskolába beiratkozni, mert sokat felejtett. Azért valami takarítós meló összejöhetne! Drukkoljatok!:)Erről jut eszembe. Van egy orosz lány, Natasha, akihez lehet, hogy járhatunk takarítani. Ő asszisztensként dolgozik abban a rendelőben, ahová Erika jár takarítani. A héten ez is kiderül. Elméletileg nem fizetne rosszul. 15 $-t tudna adni egy órára, ami elég jónak mondható. Egyetlen bibi, hogy ez két hetente egyszer lenne aktuális. Na ilyenből kéne még vagy 10:-) Kezdetnek azért megfelelne.

El ne felejtsem megírni azt is, hogy ma ugye 10:00-ra lett volna egy interjúm az egyik GYM-ben. Tegnap este megnéztük, hol van pontosan, és amikor konstatáltuk, hogy vonattal kéne kimenni igen messzire, akkor úgy döntöttem, írok Larry-nek, megkérdezem a szponzorálást, hogy feleslegesen ne utazzunk ennyit, és ne költsünk vonat jegyre. Bölcs döntés volt, mert reggel várt a válasz mail, hogy perpillanat sajnos nem foglalkoznak szponzorálással, de ha ez változik, jelezni fogja.
A szponzorálásnál maradva...(tudom, kicsit uncsi, de tényleg ezen múlik minden:-) Tegnap volt egy 60 perces edzésem Tony-val. Már van fent róla kép is, video is :)Azt mondta, szombatig kiderül, hogy mit tud intézni nekem. Nagyon jó lenne, ha találna valakit. Mellesleg olyan izomlázam van megint, hogy alig tudok mozogni:-) Jóóóóóóóóóóóóóóóóóó érzés. Mónyinak is van izomláza, pedig nem is velünk edzett. Ő tekert 40 percet, aztán hasazott vagy negyed órát.

Talán ennyi történt az elmúlt két napban. Még mindig nem jártunk az Empire State Buildingen, a World Trade Center helyén, se a Brooklyn Promenade-n. Ám ami késik, nem siet!:-) A héten mindenképpen szándékunkban áll ezeket meglátogatni.

Legyetek jók, és nyugodtan adjatok életjelet magatokról! Nem fogunk megharagudni, ha hallunk felőletek! ;-)