Máris itt a hétvége

Majdnem 48 órája, hogy utoljára írtunk. Úgy érzem, ez tarthatatlan :-) Tudom, hogy ki vagytok éhezve az újabb infókra, képekre, úgyhogy nem is húzom tovább az időt. Belekezdek a tegnapi, ill. mai nap eseményeibe ebben a sorrendben.
Reggel Nyónyi megnézte az e-mail-jeit, és milyen jól tette! Írt neki László, a tampai doki. Idézem:

"Reggel 8 tol mutok ugyhogy nem nagyon tudom felvenni 8 tol kb 11-ig. Egyebkent az unokahugom meg ocsem itt vannak latogatoba Frankfurtbol es ok meg azt akartak vigyem oket Washingtonba a hetvegen. Nem tudom esetleg nincs-e kedvetek Philadelphiaba jonni a hetvegere, penteken delutan talalkozhatunk, aztan mi elmegyunk Washingtonba, ti meg lakhattok a lakasomban amig mi Washingtonba megyunk, vasarnap estig. Fel tudlak venni titeket Trentonban ( kb 70 perc Penn stationtol new jersey transittal ) Ha jottok kifizetem a jegyeket."

Azt hiszem, ez a pár sor magáért beszél. Úgy látszik, a gyors döntések jegyében fognak telni napjaink :-) Ezt az ajánlatot vissza kellett utasítanunk, mert Philadelphiába bármikor átmehetünk, viszont holnap lesz egy olyan esemény itt, amit évente csak egyszer rendeznek meg. Melegfelvonulás:-)Fotókból nem lesz hiány, ígérem!
Szóval ezzel a jó hírrel indultunk el Manhattan-be. Magamhoz vettem a DVD-met, mert megbeszéltük Tony-val, hogy 12-re bemegyünk hozzá, és adunk neki egy példányt. Bementünk, de Tony sehol nem volt. Megpróbáltuk előkeríteni, de nem jártunk sikerrel. Elkönyveltem, hogy a srác lelépett. Megszökött, mielőtt intézte volna nekem a szponzorálást.:-) Nem estünk nagyon kétségbe, helyette inkább elhatároztuk, hogy szerzünk mobil telefont. Legalább lesz mivel felhívni Tony-t, a szökevényt. Bementünk először az AT&T nevű kiszolgálóhoz. Ott sokat kellett volna fizetni, így tovább mentünk. Utunk a Metro PCS elnevezésű szolgáltatóhoz vezetett, ahol egy nagyon kedves, fiatal fekete srác szolgált ki minket. Elmondott mindent, felvázolta a lehetőségeket, s mivel viszonylag olcsónak találtuk, rábólintottunk az ajánlatára. Kiválasztottuk a legolcsóbb telót (kép oldalt). Összesen fizettünk az ügyletért 165 $-t, amiből 67 $ volt a készülék, 62 $ a havi befizetendő összeg, a többi meg adó és aktiválási díj. Így korlátlanul beszélgethetünk az USA-n belül bárhol, illetve haza is korlátlanul telefonálhatunk, ám sajnos csak vezetékes számot tudunk hívni (számunk oldalt:). Nem unjátok még a beszámolót?:) Remélem, mert még sehol nem tartunk. Szóval a srác a boltban halál jófej volt. Beszélgettünk vele, és amikor tudomására jutott, hogy hétfőn érkeztünk, közölte, hogy mi öltük meg Jacksont. Vettük a poént ÁM!:)Valahogy úgy tűnt, nem rázta meg a halál hír, mert utána- a teló beállításakor- meg azzal szórakozott, hogy épp Michaelt hívja. Egyébként ezek az amerikaiak tényleg bolondok. Ugyanakkor meg hihetetlenül kedvesek, segítőkészek és barátságosak. Jó példa erre, amikor Móni leült a Madison Square Garden-hez felvezető lépcsőn, és a biztonsági lady megkérdezte, jól van-e. Nem szabadott volna ott ülni, de ezt nem úgy adta elő, hogy takarodjunk a p****ba, mit képzelünk, hogy ott ülünk, hanem halál udvariasan megkért, üljünk le ott, ahol szabad, és még ő köszönte meg, hogy felálltunk, és odébb mentünk. Döbbenetes! Visszatérve a bolti eladó sráchoz. Mikor elköszöntünk, kezünkbe nyomott egy névjegykártyát, hogy ha van kedvünk, hívjuk fel, és menjünk bulizni vele. Ahhhhaaaaaaa:) Maybe next time!:-)
Ennyi izgalom, és élmény után jöhetett egy kis Central Park. Most a másik felében kötöttünk ki, Harlemtől nem messze. Nyugi, Harlem felé még csak véletlenül sem fogunk eltévedni. Ledobtuk magunkat egy fa árnyékába, és alfában folytattuk a kirándulást:) Nagyon jót szundítottunk a madárcsicsergésben, távol a város nyüzsgésétől. Egyébként ez is nagyon furcsa, hogy a manhattani zaj, kosz egyáltalán nem ér el a parkig. Mintha egy másik világba csöppennénk, pedig ez "csak" egy park a város szívében.A fél órás pihi után kikecmeregtünk a zöldből (hangsúlyozom, ez sem egyszerű feladat), és visszamentünk szandált vásárolni a Times Square-re (képek szintén oldalt). A boltban szokványosan kedvesek, mosolygósak voltak az eladók. Azért írom, hogy szokványosan, mert ezt tényleg hamar meg lehetett szokni. Az egyik félvér eladó csaj torkaszakadtából énekelt a rádióval. Itt így mennek a hétköznapok :)Először egy MBT szerű cipőre tévedt a szemünk. Nagyon megörültem neki, mert ezt a cipőt szándékomban állt itt kint felkutatni. Csak az a különbség, hogy ebben a boltban nem MBT néven fut, hanem a Skechers csinált egy ugyanilyen kialakítású lábbelit, melynek ára 110 $. Épp a fele, mint otthon. Annyi jó cipőt, papucsot, szandált láttunk, hogy alig tudtunk választani. Állítólag itt szokványos, hogy a boltokban ilyen mértékű leértékelések vannak: két lábbeli másfél áron.
Be kellett még este vásárolni a Whole Foods-ban. Ez az a biobolt, amiről már tettünk említést korábban. Ide még nem sikerült úgy eljutnunk, hogy annyi időt tudtunk volna eltölteni, amennyit szerettünk volna. Sietni kellett tovább, mert 20:00-kor találkoztunk Hajniékkal abban az étteremben, ahol dolgoznak. Nagyon finomat vacsoráztunk. Nyónyi persze nem sokat evett, mert nem ízlett neki a leves. Ez nem meglepő. Vele nehéz úgy elmenni étterembe, hogy onnan teljes elégedettséggel távozzon:-)
Kb ennyi volt a tegnapi nap.
Most nem is írok többet, nem szabad ennyi mindent rátok zúdítani, mert így meg fogtok unni minket:) Majd csöpögtetjük az infókat szépen sorjában.
Addig meg legyetek jók, és azért néha írhattok ÁM Ti is.:-) Mi ugyanúgy kíváncsiak vagyunk, hogy mi történik veletek!

Pussssszzzzzz!