Ilyen lenne a honvágy?:-)

Kedves blog olvasók! Elérkeztünk az első kritikus ponthoz. Na jó, nem dramatizálom túl:-), de tegnap rám tört valami honvágy féleség. Gondolom, hogy ilyen. Nem tudom, mert még nem volt benne részem. Mindenesetre tudom, mi váltotta ki. Igen Ildi (szélgép), Te vagy a hibás!:-)Jól van na, csak viccelek, nehogy komolyan vegyél ( csak egy kicsit :-). Látjátok, máris megváltozott az írás stílusa. Úgyhogy tényleg nem stimmel velem valami.:-P Mindjárt összeszedem magamat, és leírom az elmúlt pár nap történéseit. Szóval...szerdán volt Hajni szülinapja. Nem is akárhányadik. xxx. Szerintem ez mindent elmond. :) Szegény nem nagyon tudta ünnepelni, mert Baltimore-ba kellett menniük Erika jogosítványáért, ahonnan valamikor éjfél körül értek haza. Mi ez idő alatt azon tanakodtunk, mit vegyünk Hajnalkának. A napunk rohangálással telt. Voltunk sportboltba görkorit nézni. Ez volt az első és egyetlen használható ötlet az ajándékot illetően. Azonban nem vettük meg egyből. Bementünk Manhattan-be, hátha találunk valamit. Fogalmam nincs hogyan, de sikerült eltévedni azon a metro állomáson, amit a legjobban ismerünk (Penn Station). Akkora nagy a megálló, hogy valahol teljesen máshol keveredtünk fel a felszínre. Végül megtaláltuk a Madison Square Garden-t. Éppen hogy időben voltunk, mert Hajni tortájáért 1 és 3 óra között kellett odaérnünk. Végül 3 óra előtt 10 perccel beestünk Gáborhoz (Hajni bátyja), aki átnyújtotta a tortát. Mivel kétkezes megoldásban tette mindezt, nem volt más választásunk, mint hazamenni, a tortát betenni a hűtőbe, és visszamászni a városba. Nem tudom, írtam-e már az itteni távolságokról. Brutális!!!!!!!!! Komolyan mondom itt az ember az utazásban képes olyan szintem elfáradni, hogy estére úgy érzi magát, mintha lehúzott volna egy 12 órás műszakot. A sok gyaloglás, az átszállások. Jó edzés, az biztos. Szóval ott tartunk, hogy nálunk a torta, és irány haza. Erről azért írok részletesen, mert olyan jót nevettünk, hogy a könnyünk is kipotyogott. Az történt ugyanis, hogy Móni valami furcsát érzett, ahogyan tartotta két kezében a tortát. Egy hűtőszatyor féleségben kaptuk meg a tortát, lezárva. Így belenézni nem tudtunk, hogy minden rendben van-e. Móninak az volt az érzése, hogy Gábor fejjel lefelé adta kezébe a csomagot!:-DDD Tudom, így nem olyan vicces, de ahogy tapogattuk a zacskót, egyre inkább az volt az érzésünk, hogy fordítva fogja a tortát. Valami hideget érzett alul, felül meg a dobozt.:-)) Szóval a nevetés abból eredt, hogy folyamatosan vizualizáltuk a fejére borított, formáját vesztett torta csodát!:-)) Amikor hazaértünk vele, először egyikőnk sem merte megnézni. Végül vettük a bátorságot, kinyitottuk a zacskót, és megnyugvásunkra mindent rendben találtunk. A hideg érzés a jégzseléből eredt, ami lecsúszott a szatyor aljára.:-)
Hurrá, indulhattunk vissza Manhattan-be, mert Hajninak még mindig nem volt meg az ajándéka. Jó pár órát jártuk az utcákat, és még mindig ez volt a fő kérdés:" Jó, de mit vegyünk Hajninak?" :-)) Maradtunk a görkorinál. Szerencsére sokáig nyitva van a sport bolt Queens-ben, így majdnem az uccsó percben beestünk, leemeltük a korit, és hulla fáradtan hazaértünk. Mire Hajniék megérkeztek Baltimore-ból, mi már húztuk a lóbőrt. Hajni megköszönte a korit, nagyon örült neki, mi meg félálomban elmotyogtunk neki egy halk "nagyon szívesent" :-) A tortájából is csak másnap ettünk. Isteni finom tortát sütött a sógornőjre. De erről majd később...
Tegnap két helyre is elmentünk meló ügyben. Döbbenet, de ez majdnem elvette az egész napunkat, pedig viszonylag időben útra keltünk. 11-re Brooklyn-ba kellett érnünk Lisa-hoz, aki egy lengyel weblapon hirdetett takarítói állást. Metróval mentünk, kerek másfél órát utaztunk. Jól hangzik?:-O Amikor leszálltunk a metróról, elkezdett ömleni az eső. Már így is késésben voltunk, úgyhogy a szakadó esőben, gyors gyaloglással haladtunk. Ezután még jobban rázendített, ekkor azt mondtam, stop, álljunk be egy buszmegállóba, mert nem akarok szarrá ázva megjelenni az állásinterjún. A megállóból felhívtam Lisa-t, szóltam neki, hogy már közel vagyunk, de annyira esik, hogy muszáj megvárni, míg kicsit csendesedik. Azt mondta, semmi baj, megérti és vár minket. Csöpögött a víz a hajunkról, a cipőnk, zoknink ronggyá ázott. Mikor picit alább hagyott, továbbindultunk. Kiderült, hogy a megálló melletti háztömbig kellett volna elvergődnünk.Na mindegy, lényeg, hogy - ha kalandosan is, de- sikerült megtalálni a címet. Portaszolgálatos házban lakik Lisa. Nagyon kedves volt, főzött nekünk forró teát, beszélgettünk. Képzeljétek, az apukája magyar :-) De ő egy betűt sem tud magyarul. 40 dollárt tudott volna fizetni egy alkalomért, ami szerintünk max 2-3 órát vett volna igénybe. Miért a feltételes mód? Mert ma írta, hogy ne haragudjunk, de a férje már felvett valakit. Hát így jártunk. Lisa után Manhattan-be vezetett utunk, egy félig magyar takarító céghez. Ott kitöltöttünk egy űrlapot, beszéltünk egy magyar sráccal, aki szintén közölte, hogy a nyár uborka szezon, és amit tudunk tenni, hogy várunk a hívásukra. Szóval összességében nem volt egy sikeres nap, és még csak ezután következett az ügyvéd. Elkísértük Hajniékat az ügyvédjükhöz, aki intézi nekik a munkavállaláshoz a papírokat. Sok jó hír itt sem várt ránk. Elég hosszú, és költséges procedúra lesz a munkavállalói vízum, ha belevágok. Úgyhogy most mindenkitől kérnék jó tanácsokat.:-) Tudom, ezt nekem kell eldönteni, de nem egyszerű!!!!! Nem tudom, megéri -e a procedúra és a sok sok pénz. Valamiért én azt gondoltam, hogy ez egyszerűbb lesz. Ügyvéddel pl nem is számoltam, mikor kijöttünk. Kicsit naiv volnék?:-) Úgyhogy most azt kell eldönteni, hogy merre az előre, és biza ez nem könnyű.
Ügyvéd után elmentünk Sai-hoz, Hajni sógornőjéhez. Tüneményes thai lányt képzeljetek el. Főzött nekünk Gulyás levest. Én nem vagyok egy leveses, aki ismer, tudja, de ez isssssteni volt:) Mónyi leveses, úgyhogy neki még nagyobb élmény volt a folyékony , hazai íz :-) Sai-nak és Gábornak van két tüneményes kisfia, Jeremiás (3) és Danika (8 hónapos). Készült róluk pár fénykép, majd nézzétek meg őket az második hét elnevezésű albumban. Gyönyörűek (mint általában a félvér gyerekek). Sai nagyon kedves, jó humorú, vagány csaj. És borzasztó alázatos, mint általában az ázsiai emberek. Számomra nagyon kellemes élmény volt őt megismerni, beszélgetni vele, belelátni picit a gondolkodásmódjába, életfelfogásába. Vacsi után Hajni megfürdette Danikát. Életében először csinálta.:)Ahhoz képest egészen jól boldogult. (persze némi segítséggel:).
Mire hazaértünk, megint hullák voltunk. Pedig akartunk menni edzeni is, de egyszerűen úgy elment a nap, hogy képtelenek voltunk bepaszírozni a GYM-et. Na majd ma! Méghozzá mindjárt! Remélem, nem hagytam ki semmit. Majd pótolom, ha mégis :-)

Legyetek jók!!!!!

Sok Pussssszzzzzzz!!!!!!!!!!!!!