Holnaptól meló :-)

Üdvözlet Mindenkinek!

Két fontos hír: tegnap megtörtént a nagy találkozás Mónyi nagypapájával. Erről ő fog beszámolni részletesen, amint elkészítette a vacsit:)
Addig elmesélem Nektek, hogy holnaptól dolgozni fogok. Képzeljétek el, hogy holnaptól dolgozom. :-D Találtunk egy hirdetést a craigslisten. Kétféle pozíciót hirdetett a cég. Egy takarítói és egy futár melót. Megkérdeztük, hogy a futárkodáshoz szükség van -e valamilyen járműre. Mivel csak a környező épületekbe kell kiszállítani, így gyalog végezhető a munka. Az amerikaiak ennyire lusták, hogy egy szendvicsért, kávéért nem képesek leugrani az alattuk üzemelő DELI-be. Szóval holnaptól szendvicseket, pékárukat, üdítőket, kávét kell kihordanom reggel fél8tól délután 3-fél4-ig. A fizuról egy árva szó nem esett:) Annyit mondott a nőci, hogy az összes borravalót megtarthatom. Ez jó hír ÁM:) Majd szépen mosolygok, hátha sok dolcsikát sikerül összeszednem így. Patrizia- a góré- átküldött minket egy pár utcával arrébb üzemelő boltjukba, Brian-hez, a barátjához. Brian sajnos azt mondta, hogy ott nincs ilyen pozíció. A takarítást nem akarták ránk bízni, ragaszkodnak hozzá, hogy férfi munkaerő töltse be ezt a pozíciót. Na mindegy. Legalább már az egyikőnknek van munkája, kíváncsian várjuk, hogy mennyit fogok keresni, és hogy fogom magamat érezni. Az időbeosztás elég barátian hangzik. Nem kell túl korán kelni, nem végzek későn és a hétvégék is szabadok lesznek. Valószínűleg hülyére sem fogom magamat keresni (ha csak nem mosolygok majd őrült szépen :-)), no de step by step vagy mi :-) A semminél ez is több lesz!

Mónyi még mindig a konyhában alkot, de szerintem mindjárt végez. Talán addig még annyit, hogy nézegettük a repjegyeket hazafelé. Nagyon úgy néz ki, hogy Bécsig röpülünk, mert nagyságrendekkel olcsóbb lesz így. Szóval akinek van kedve, jöhet ki értünk Bécsbe!:-D Komolyra fordítva, talán Mónyi taxis barátját, Sanyit, meg tudjuk kérni, hogy jöjjön ki értünk. Ha nem, akkor nézünk ott melót!:-)) Ebben már úgyis van rutinunk :-P

Na kész a vacsi, itt vagyok!

So, annyit kell tudni, hogy a nagyfater kb. 30 éve lelépett otthonról, először Nyugat-Európa, aztán politikai menekültként itt vert gyökeret. You know. Még meg sem voltam, soha nem látott, soha nem beszéltünk, soha soha nem volt semmilyen kontaktus közöttünk, azon kívül, hogy 2-3-szor küldött nekem csomagot, tele ruhával. Apámmal még csak csak beszélt néha telefonon, de utoljára ez is úgy 2 éve lehett. You know. Szóval így indultam és nem igazán tudtam, hogy hogyan is kéne megközelíteni az öreget. A címét és a telefonszámát tudtam, de azt nem hogy mit is kéne mondani. "Hello Móni vagyok az unokád, bejöhetek?". Na mindegy, lényeg a lényeg, Ildi erőszakos ráhatására tárcsáztam -bár, Ő az előző blogban élt a költői szabadsággal és azt írta, hogy már hívta az öreget és úgy adta át a telefont. Üzenetrögzítő, sípszó:"Hallo, Szabó Móni vagyok, a nagyapámat kerestem. Ha akarsz velem találkozni, hívj a ... telefonszámon - erre mikor raktam volna le a telót: "Halló, Mónika? Éva néni vagyok a nagyapád felesége! Tegnap beszéltünk az apáddal és mondta, hogy itt vagy!" Hát ez kész. El sem hiszem, éppen időben kapta fel a telefont az öreglány - tudtam, hogy ő van, együtt jötek ki. És arra mennyi az esély, hogy a Nagyapám 2 év után éppen akkor telefonál haza apámnak, hogy megviccelje, mikor én fel akarom őt hívni. Még aznap találkozni akartak velem, de mondtam, hogy "már sajnos van programom, de ha jó a holnap, iskola után ráérek". Mondja az öreglány, hogy megkérdezi a nagyapám: " Sanyi, gyere ide!" Azt hittem, ez lesz az első pillanat, de még mindíg Éva néni volt a vonal másik végén és vele beszéltem meg a randit a suli előtt. Nem is volt olyan nehéz. Sokkal rosszabbra számítottam, már azon is agyaltam, hogy Éva néni majd biztos le akar rázni és valamilyen fondorlatos módon kell majd a nagyapámmal találkoznom, mert biztos egy szipirtyó a néni. Hát tévedtem. Legalábbis azzal kapcsolatban hogy távol akarna tartani, de az már a telefonból is kiderült, hogy egy FONTI. :-)
A suli természetesen ugrott, mert lusta voltam korábban felkelni, így kikönyörögtem Ilditől, hogy ne kelljen suliba mennem. Nagyon szigorúan tart, de igaza van.
Szóval sétáltunk a suli felé - igen, ketten, mert tudták, hogy nem egyedül jöttem ki és mondták, hogy a kis barátnőm is jöhet nyugodtan. So, séta, gyalogátkelő, sarok (Ja, megbeszéltük, hogy fehérben lesznek, hogy megismerjem őket, bár mondtam, hogy láttam őket már képen, de mindegy), Ildi hátrafordul és észreveszi őket a közvetlenül a hátunk mögött. Én rájuk mutatok, ők ránk néznek, és meg van a nagy felismerés. Összeölelkezünk az öreggel,és párás tekintettel, halkan megjegyzi: "I can't belive it. Nem tudom, mit mondjak." állunk ott egy percig, mert én sem nagyon tudtam mit mondjak, közben köszöntem a néninek is. (nagyfater 65 éves, néni kb 10 évvel idősebb, de amerikai stílusukkal nagyon jó bőrben vannak, amit meg is jegyeztem nekik :-)) Először majdnem beültünk egy gyorsétterembe, hogy dumáljunk, de az öreg szavaival élve "Megcseréltük az elképzelésünket" és elsétáltunk a kocsijukhoz. Nem kell nagy dolgokra gondolni, szerény kis öreg autó. Bevágódtunk, mondtam oda megyünk ahova akarják, elvégre ők laknak itt több mint 20 éve :D. Meséltek, beszélgettünk, jobban mondva a néninek be sem állt szája, néha már le akartam lőni, mert csak akkor tudtam váltani néhány szót az öreggel, mikor nagyobb levegőt vett :D. Elvittek arra a környékre, ahol azelőtt laktak, de előtte megálltunk egy Európai Vegyes Boltnál, és mindenképpen akartak nekünk venni valamit.
Édesanyámmal folytatott, randi előtti beszélgetésből kiderült, hogy itt olyan hírek terjengenek, hogy Magyarországon nincs mit enni. Ahha... Ez lehetett ennek a nagy vásárlásnak az oka :D:D:D
Mondtam, hogy nem kell, de csak vettek nekünk egy rúd téli szalámit, egy fél sajtot, meg egy pár Mozzarellát. Természetesen a sajt, olyan lett amit a néni szeret, de inkább ráhagytuk, jó lesz.
Ezzel a pakkal indultunk tovább. Köröztünk a környékükön, megmutatták a házat, ahol most laknak, de nem tudtunk felmenni, mert "hirtelen jött az egész és ők nem szoktak vendégeket fogadni meg sok macskájuk van és blablabla... Next time! De! Szombaton reggel értünk jönnek és kimegyünk Long Island-re.
Mielőtt haza hoztak volna, beültünk egy étterembe, meghívtak ebédelni. Majd a maradékot is ránk tukmálták- annyi volt, hogy a végét most, másnap este ki kellett dobnom :-(
Összességében aranyosak voltak, leszámítva FONTI folytonos okoskodását, de még ez is belefért ebbe a filmbe illő storyba. Az öreg azért oldódott és már a szavakat is megtalálta, modta, hogy előző este nem is tudott aludni, - ez aranyos, én olyan fáradt voltam, hogy nem voltak az alvással problémáim. Ezek otthon is angolul beszélnek, so, nagyon funny volt a nap. Sok mindent kell még mesélnünk egymásnak, de kezdetnek azt hiszem jó volt a tegnap.