Negyedik hét vette kezdetét

Lassan egy hónapja vagyunk itt, nekünk kicsit többnek tűnik. Valószínűleg azért, mert minden napra jut valami kis izgalom, új élmény.
Szombaton pl elmentünk bulizni egy kicsit:-) Jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy a zene nem mindig felelt meg az ízlésünknek. Ami rendkívül pozitív, hogy nem volt cigifüst. Ennek oka borzasztó egyszerű: semmilyen szórakozóhelyen, étteremben, pub-ban, kávézóban nem lehet dohányozni. Azért ez egy hatttttttalmas piros pöttttttyyyy nálam!:) Elnézést kérek minden kedves dohányzó ismerősömtől. Aki ismer tudja, hogy rühellem a cigifüstöt.:-P Amúgy meglepő - bár annyira mégsem, mindjárt kifejtem, miért- de nagyon kevés dohányzó embert látunk. Szinte egy kezemen meg tudom számolni az egy nap alatt látott bagzó egyedeket:) Hogy miért van ez? Több mint valószínű azért, mert iszonyú drága itt a cigi. Őszintén szólva egyáltalán nem bánom:) Szerintem Mónyi sem- annak ellenére, hogy valaha ő is a bagósok táborát gyarapította.

A vasárnapok általában nevükhöz hűen telnek.:) Így tegnap sem történt túl sok minden. Valamikor fél11 magasságában sikerült megébrednünk, mire magunkhoz tértünk ( és nem azért, mert másnaposak voltunk :), addigra már vagy fél1-et mutatott az óra, s mire elindultunk itthonról, fél4 volt. Most egy pillanatra elgondolkodtam, hogy mi a manót csináltunk 3 órán keresztül, de máris beugrott. Kitakarítottuk a kéglit. Annyira belejöttünk a takarításba, hogy kedvünk támadt itthon is rendet tenni.:) No meg az is közre játszott, hogy elég nagy dzsuva volt. Sárika mindenhol hagy maga után egy két köbméter szőrt, ami egy idő után szépen belep mindent.:) Most viszont ragyog a lakás. Így azért jobb érzés hazajönni. Sőt, ilyenkor az embernek nincs is kedve elmenni itthonról:-)
Mivel maradt még sok energiánk, ezért ellátogattunk a GYM-be. Persze túl sokat nem tudtunk edzeni, mert mint említettem, fél4kor indultunk el, kb negyed5-re értünk oda, és 5kor már zártak is. Mindenesetre egy gyilkos 35 perces kardio edzésre azért még (ez itt- félregépelés miatt- korábban úgy szerepelt, hogy "mér", ám Gyöngy Krisztina szemét nagyon zavarta, ezért kijavítottam) volt idő:)
Ezután már tényleg nem történt semmi érdekfeszítő. Folyamatosan nézegetjük az álláshirdetéseket. Próbáltuk elérni Mártát is, hogy érdeklődjünk a Monticello-s meló után, de nem jártunk sikerrel. Eközben viszont Mária jelezte, hogy a fia kecóját rendbe kéne vágnunk, de készüljünk fel, hogy irdatlan nagy mocsok van nála. Mondtam neki, hogy a New Jersey élményeket szerintünk nem tudja überelni. Hát tudta...
Mivel Márta nem jelentkezett, így lefixáltuk ma reggel 8-ra a takarítást. Tényleg nem gondoltuk volna, hogy lakhely lehet annál is dzsuvásabb, mint ahol pénteken voltunk. Számunkra döbbenet, hogy emberek így tudnak élni itt. És úgy tűnik, ez nem kirívó. 3 napon belül kétszer is meg kellett tapasztalnunk az elképzelhetetlen mocskot. Kár, hogy nem készítettünk "before-after" fotót:) No de valahol örülnünk kell ennek, mert ez nekünk pénzt jelent minden esetben :)( Ezt sem gondoltuk volna, hogy valaha örülni fogunk, ha egy hót dzsuvás házban kötünk ki, amit nekünk kell csilli-villivé varázsolnunk:-) Lényeg, hogy kb 3 és fél óra alatt átvarázsoltuk a kecót. Szerintem a srác meg fogja kérdezni, hogy jó helyre ment-e haza. :-P
A takarítás közben sajnos kaptunk egy rossz hírt: nem jött össze a Monticello-s meló. (Ezt megint nem gondoltam volna, hogy valaha rossz hírként élem meg azt, hogy nem mehetek dolgozni a ******nak:-)) Rossz hír, mert nagyon jó pénz lett volna. Valamiért így kellett történnie. Biztos fog jönni egy jobb lehetőség;-)
Terveztük, hogy meló után lenézünk megint az óceánpartra, ám így programot kellett módosítani. Húztunk haza munkát keresni. Elküldtük vagy 5 helyre megint a jelentkezést, sehonnan nem jeleztek még vissza. Egy laza szieszta után felkerekedtünk, és elmentünk a GYM-be. Jé:) Azt hiszem, eddig elég jól kihasználtuk a tagságot :-)Lebeszéltem Tony-val a mai edzésemet. Ma megint nem kímélt, no de miért is tenné?:)Valaki hiányolta (Évi, Te voltál:-) ), hogy mindig csak azt írom, szadizott, de arról nem írok, hogyan. Hát most megkapjátok. Íme a mai edzésprogramom: guggolások súlyzóval, felülések súlyzóval, fekvőtámaszok (több féle, igazi kar, váll, mell rohasztó mind :-) és egyéb speciális gyakorlat, úgy, mint hosszú kötél rángatás, függeszkedve térd húzás, step padon ( kb 3szor olyan magason, mint az otthoni :) guggolás SÚLYZÓVAL. Szóval ilyen fincsi gyakorlatokat csináltat velem. Aki érez hozzá affinitást, végigcsinálhatja velem, ha hazamegyünk ;-)
Edzés után beültünk abba az étterembe, ahol Hajni dolgozik. Ma is épp szolgálatban volt, úgyhogy kedvezményes áron megvacsorázhattunk. Újabb régi vágyam teljesült. Megkóstolhattam végre az amerikaiak által nagyon kedvelt édes burgonyát. Volt egy érzésem, hogy ízleni fog, és bejött. ISSSSSSSTENI volt!!!!! Sült krumpli formájában tálalták. Jujjjjjjjj nagyon-nagyon jó volt! Tessék kipróbálni, szerintem otthon is lehet kapni.
Történt ma még egy említésre méltó!!! Mónyi vette a bátorságot- ez így túlzás, a kezébe nyomtam a telót, ami már tárcsázott- és felhívta végre a nagypapáját. A felesége vette fel, aki totál izgatott lett a hívástól, és már ma találkozni akart Mónyival. Végül megbeszélték, hogy holnap suli után felveszik őt - én is mehetek :), és kimegyünk Long Island-re az óceán partra (sokan mondják, itt még gyönyörűbb, mint Coney Island-en, ahol a múltkor voltunk.).
Úgy tűnik, holnap is kijut az izgalomból:) Lesz mit írni továbbra is, nem maradtok story-k nélkül!:)

Már 24-en vagytok rendszeres olvasók! A friss feliratkozóknak is hatalmas üdvözlet :)
Köszönjük mindenkinek az érdeklődést!

Pusszantás!