Végre feljutottunk!!!

Újabb üdvözlet innen a messzi távolból!

Hatalmas fejleményekről tudunk beszámolni. Mónyi Oscar díjat nyert, engem pedig megválasztottak New York Állam kormányzójává. :-) Éreztük, hogy történni fog valami jó. Erre tessék. :)

Komolyra fordítva a szót. Tegnap Nyónyit beirattuk az iskolába. Erről ő fog beszámolni részletesebben pár sorral lejjebb.
Ezután gyakorlatilag munkakereséssel telt az egész napunk. 13:00-ra elmentünk egy nem túl távoli GYM-be, állásinterjúra. Női személyi edzőt kerestek egy frissen megnyílt fitnesz terembe. Mielőtt belemerültünk volna, felvilágosítottam őket, hogy jelenleg nem tudok legálisan dolgozni, mert még nincs munkavállalói vízumom. Nem érdekelte őket, úgyhogy elkezdtek mindenfélét kérdezgetni: milyen típusú edzéseket tartottam otthon, mennyi vendégem volt, milyen papírjaim vannak, stb. Kb 10 percig tartott a beszélgetés. Azt mondták, vannak még jelöltek, úgyhogy majd értesítenek. Izgatottan várom telefonhívásukat.:) Az interjú után hazajöttünk, és tovább folytattuk a munka keresést. Elküldtük egy csomó helyre az önéletrajzunkat, plusz telefonálgattam takarítói állás után is. Egyetlen pozitív eredménye vadászatunknak, hogy pénteken vonatozhatunk New Jersey-be. Yessssssssssssssssss. Takaríthatunk egy jó ízűt kb két órán át, és kapunk érte 120 $-t. A vonatjegy összesen 30 dolcsiba fog kerülni, tehát megéri ledöcögni, mert a takarítás után legalább szétnézünk kicsit a környéken.

Most pedig jöjjön Nyó iskolai beszámolója. Tied a szó, Mónyi!:-)

Na végre!!! Kéthetente kapok pár sort :-)
Szóval az úgy kezdődött, hogy Ildi este megkérdezte, hogy elkísérjen-e, aztán mire kimondtam volna, hogy igen, már csak az maradt, hogy inkább értem jönne. Reggel azért még tettem egy próbát, de nem igazán hajlott, így egyedül kellett nekivágnom az első iskolai napnak:-)Jó szokásomhoz híven nem indultam időben, ráadásul a befizetés is hátra volt, tehát szednem kellett a lábam. A suli csak 13 percre van így simán behoztam a lemaradást, a befizetést is elintéztem. A kasszánál kaptam egy nyugtát, amin feltüntették, sőt a kedves hölgy még be is karikázta, hogy melyik terembe kell mennem. Ez a karika a 107 számot rejtette.
Nagy boldogan elindultam a folyosón, keresem az osztályom... 103...106...107...108. Ez az megvan az osztály! A tanár egyedül a teremben, én odamegyek bemutatkozunk elveszi a cetlimet és azzal a lendülettel leteszi az asztalra. Kinézek magamnak egy jó kis helyet az ablak mellett és leülök. Beszélgetésbe elegyedünk, néha nagyon nem értem mit mond, de csak bólogatok és válaszolgatok ahogy tőlem telik. Kicsit fura, hogy nem nagyon artikulál és egészen halkan beszél, de gondolom bennem van a hiba és próbálok úgy csinálni, mint aki érti, hogy miről beszél, hiszen a tegnapi szintfelmérő beszélgetés alapján ebbe a csoportba osztottak. Szóval ehhez tartva magam, de kissé zavarban válaszolgatok, néha megkérem, hogy ismételje el a mondatot, mert az ablak mellett nem hallom amit mond - megjegyzem ha nincs zaj akkor sem értem- szóval úgy 6-7 perc beszélgetés után már az ő arca is egy kissé zavart és megnézi az asztalra ledobott cetlimet. Nem is én lennék. Ha minden igaz már az előbb észrevettétek, hogy a 107 helyett sikerült a 108 szobába berongyolnom, de CIKII, sebaj ez a kedves ember, -akinek alig értettem a szavait- átkísért az ÉN OSZTÁLYOMBA. :D. Hát így kezdődött a napom a Suliban. Ezek után a saját osztályomban már kényelmesebb volt, az óra 90%-át értettem, sőt, már aktívan részt vettem az órán.
Ja... a szünetben megismerkedtem "Dárió"-val (isten tudja, hogy hogy írja a nevét) az osztálytársammal és beszélgettünk egy keveset.
Ja... nem is én lennék, ha óra végén nem derült volna ki, hogy az a munkafüzet, -amit a mellettem ülő srác végig odatartott nekem, hogy én is tanulhassak- természesen nekem is megvolt annak a fénymásolatkupacnak az alján, amit előző nap kaptam a beiratkozásnál. Hihi.:)
Hát ennyit az első napomról. Két hét múlva lehet, hogy megint írhatok, addig is olvassátok Ildee-t.:-P

Ezeket a megjegyzéseket nem hagyhatom szó nélkül:-) Ha nagyon akart volna Mónyika, a két hét alatt lett volna lehetősége ideülni ÁM!:-P Ő azonban jobban érzi magát a konyhában, mint a gép előtt. Olyan finomakat alkot! Lefotóztam a mai vacsora kompozícióját! Nézzétek meg! Issssssssteni volt!!!!!!!:-)

Míg ő suliban volt, én lázasan böngésztem a friss álláshirdetéseket. Találtam egy hostess melót, ki is írtam a címet, tel. számot. Máris megvolt a délelőtti program. Kiderült, hogy ez egy ügynökség, ahol kapásból fizetni kellett volna 100 dolcsi előleget. A fennmaradó 50 dollárt meg akkor kellett volna befizetni, ha elnyerem a munkát. Sajnos a hostess pozícióhoz legálisnak kell lenni, úgyhogy maradt a pincérkedés. Abszolút testhez álló.:-) A büdös életbe nem pincérkedtem még. Mivel összvissz 70 $ volt nálunk, így fogtuk magunkat, és kisétáltunk az ügynökségről. Ezután bementünk Manhattanba, mert 4kor kezdődött az edzésem Tony-val. Szépen végigvettük azokat a gyakorlatokat, amiket szombaton kell majd csinálnom a TV-ben. Kiderült, hogy élő adás lesz. :-)) No ez ám az izgalom!!!! Megkérdeztem, jöhet-e Móni is fényképezi. Azt mondta persze!!!! Szóval ha minden igaz, lesznek bizonyítékok is a szombati alakításomról!:-)
Összességében izgalmasnak ígérkezik ez a hétvége a pénteki kiruccanásunkkal, és ezzel a szombati élő adással.
Edzés után tanakodtunk, hogy irány haza, vagy császkáljunk valamerre. Utóbbi mellett döntöttünk, így kikötöttünk.........na hol? IGEN! Végre feljutottunk az Empire State Building tetejére.:-)Azt a jegyet vásároltuk meg, amivel a 86. és a 102. emeletre egyaránt fel lehetett menni.

Egy két érdekes infó az épületről:

New York város jelenlegi legmagasabb, 102 emeletes, 381 méter magas épülete és egyik jelképe az Empire State Building. Az épület New York Manhattan kerületében a 34. utca és az Ötödik sugárút sarkán magasodik. Az épület a nevét New York állam becenevéből kapta (Empire State).
A legenda szerint 1928-ban John Jacob Raskob megkérdezte Bill Lamb-et: „Bill, milyen magasra tudod építeni, hogy ne dőljön össze?” Raskob, egy Wall Street-i pénzügyi szakember minden kapcsolatát latba vetve teremtett elő a gazdasági világválság idején 41 millió dollárt, hogy felépülhessen a világ legmagasabb építménye. A terveket három építész, Shreve, Lamb és Harmon készítették. A telek megszerzése után 1930. január 22-én kezdődtek el a munkálatok. 3400 munkás dolgozott, főként európai bevándorlók és mohawk indiánok, hogy a torony hamarabb elkészüljön, mint a 42. utcában épülő Chrysler Building. A rohamtempóban 14 építőmunkás veszítette életét. Az épület rekordidő, alig több mint egy év alatt készült el, és 1931. május 1-jén adták át.

Az 1940-es évekig a legtöbb irodának nem akadt bérlője az épületben, ezért az Empty State Building (Üres Állami Épület) gúnynevet aggatták rá. Az évtized végén építették fel a kerítést a legfelső kilátóterasznál, mert három hét leforgása alatt öt ember kísérelt meg öngyilkosságot azzal, hogy a mélybe vetette magát. 1945. július 28-án egy B-25 Mitchell bombázó repülőgép csapódott a toronyba, 14 ember halálát okozva. 1952-ben került az antenna a torony tetejére.

Csodálatos élmény volt feljutni ide. Állítólag naponta 35.000-ren látogatják.Őrület! Mindenféle náció hömpölygött a liftek felé, sok nyelvet fel sem ismertünk. Nézzétek meg a képeket, érdemes szerintem!
Muszáj lesz majd az esti fényekben is feljönnünk, szerintem az is lélegzetelállítóan gyönyörű lesz.

Mai napi érdekesség még, hogy ma temették Michael Jacksont,és Mónyi a temetésre elliptikázott 60 percet a GYM-ben. Fene a gusztusát, mi?:-) Ez ment a TV-n.:)
Mindenesetre nyugodjon békében a pop király.

Magunknak pedig jó éjszakát kívánok. Már 22:34, úgyhogy eltesszük magunkat holnapra, de előtte feltesszük magunkat a honlapra. :-)) Bruhaha. Mondtam én, hogy későre jár :-)))

Szép napot kívánunk Nektek!!!!!