Leggyengébb láncszemek :)

Megint sok mindent kell képernyőre vetni, pedig csak két nap telt el az utolsó bejegyzés óta. Remélem, minden nap izgatottan nyitjátok meg a blog oldalt abban bízván, hogy újabb izgi story vár rátok. :) Hát most megkapjátok :-P

Tegnap fél8-ra mentem dolgozni a Ruthy's Bakery & Cafe' nevű kajáldába. Mint azt az előző bejegyzésben olvashattátok, "delivery" pozíciót hirdettek itt meg, ami annyit tesz, hogy kiszállítás. Magyarán étel futár munkára számítottam. Végülis az is volt benne, de ehhez képest igen sokat kellett a pultban tevékenykednem, plusz mindenféle kajákat gyártanom. Abszolút testhez álló feladat....olyannyira, hogy volt olyan pillanat, amikor megkérdeztem magamtól: "Mi az isten nyilát keresek én itt????????!!!!!!!!!!!!" Ennyit szerintem Bridget Jones bénázhatott utoljára...problémát jelentett az is, hogy nem ám amerikaiak dolgoznak ezen a helyen, hanem spanyol vagy portugál ajkú közép- és délamerikaik, akik enyhének alig nevezhető akcentussal próbáltak segítőkészen magyarázni nekem. Volt, hogy 5x kellett visszakérdeznem, hogy miről dudál. Erre meg nem sok idő van egy ilyen helyen, ahol az éhes szájakat minél előbb be kell tömni. Úgyhogy minden percben fohászkodtam egy újabb kiszállításért. Ezzel a részével nem volt gond. A címeket hamar megtaláltam, elég szépen jattoltak szinte mindenhol. Párszor megfordult a fejemben, hogy a címről kicsit más felé veszem az irányt ( mondjuk úgy hazafelé:-)), csak ne kelljen visszamennem a kajákhoz. Ám a lelkiismeret győzött. Minden címről visszacaplattam a "pokolba" (amúgy kb a hőmérséklet is annyi volt bent a konyhán, meg a meleg kajás pult környékén), és folytattam roppant hasznos és produktív tevékenységemet az ételek kavalkádjában. Az is nagyon jó volt, hogy az ételfajtákat el sem mondták( pedig volt vagy 100 féle kaja ), hanem közölték, hogy ott a következő vásárló, szolgáljam ki. Mondom, én kiszolgálom, csak azt nem tudom, hogy mennyi köszönet lesz benne:-) Bár ha itt örülnek annak, ha nem azt kapják, amit kérnek, akkor én vagyok az ő emberük :-) A nap közepe felé rám adtak egy pólót -amolyan forma ruha féleség. Előtte egy Michael Jackson-os ujjatlan emlék pólóban rohangáltam.:-) Közölték, hogy ezt a pólót meg kell venni 4 $-ért. Érdekes...ezt nekik is így mondtam:-), amire csak az volt a válasz, hogy "Mindannyiunknak meg kellett venni". Erre csak ennyit mondtam magamban : "Hova szarjak?". A póló mizériát is tudták überelni. Kezembe toltak egy fekete extra vékony hajhálót, amit minden egyes alkalommal a fejemre kellett húzni, amikor a pultban szerencsétlenkedtem. El tudjátok képzelni az érzést? Egy rakás kakinak érzed magad, és még úgy is nézel ki :-) Valahol itt jött el az a pont, amikor úgy döntöttem, megadom Nyónyinak is a lehetőséget, hogy kipróbálja ezt az álom melót. Egyrészt mert megvolt az esély, hogy mindenféle pejoratív felhang nélkül álom meló lesz ez számára, hisz mint tudjuk, ő kissé otthonosabban mozog a konyhában. Másrészt pedig egyfolytában azt hallgattam, hogy ez milyen jó munka, ennél jobbat nem is végezhetnék, ő is ilyet akar. Ezek a szavak jó hangosan felcsendültek bennem, amikor a nyanya hálóban, gumikesztyűben (ja igen, ezt is kellett húzni, mert a higiéniára adtak...így viszont inkább hasonlítottam egy műtős nyanyára...hmmmm de szép is ez :-) ) próbáltam vendéglátói vénámat előhozni. Kiderült a nap folyamán, hogy belőlem ezek a vénák hiányoznak :) Sajnos ezt a menedzserek is érzékelték, valamint a főnökasszonynak is feltűnt, hogy nem állok a helyzet magaslatán, így szinte egyszerre jutott eszünkbe az a korszakalkotó megoldás, hogy másnak próbálja ki Mónyi a munkát. Utólag jókat mosolygok magamon, de összességében borzasztó napom volt, mert tudom, hogy ilyen helyzetben nem szabadna válogatni, de egyszerűen úgy éreztem, megőrülök, ha be kell mennem akár egy órára is.
Megbeszéltük tehát, hogy szerepet cserélünk. Én bemegyek a suliba, megpróbálom elintézni, hogy a befizetett pénzért had járjak én tovább egy másik csoportba, Mónyi meg bement ma fél8-ra dolgozni. Na de ne szaladjunk ennyire előre, hisz tegnap történt még egy érdekesség.
Este 7 órára jelenésünk volt egy állásinterjún. Szórólapokat kellett volna osztogatni. Legalábbis így hirdették meg. Egy előtérben várakozott a sok sok jelentkező, még egy jelenléti ívet is alá kellett írni. Nagyon fura figurák ücsörögtek ott, pillanatra el is bizonytalanodtunk, hogy jó helyen járunk -e, és nem valami gyogyi intézetbe kerültünk véletlenül. A várakozó tömeget aztán beterelték egy előadó terembe. Olyan volt, mint egy tanterem, táblával, projektorral és sok- sok székkel. Ide Mónyi már nem jött,mondván, neki úgyis van melója mától:-) Helyet foglaltunk, vártunk vagy 10 percet az előadóra, majd elkezdődött az előadás. Állásinterjúhoz köze nem volt. Vagy lehet, hogy a végén hasonlított rá, csak azt én már nem vártam meg. Valahogy úgy éreztem, hogy másfél óra éppen elég volt ebből a baromságból. MÁSFÉL ÓRA!!!!!!!!! Ennyit ültem bent, és jegyzeteltem a számomra totál érdektelen infókat:-) Én sem vagyok 100, belátom. Már az első percben kiderült, hogy a munkát, amit itt kínálnak, én nem végezhetem, mert legálisnak kell lenni hozzá. Azonban úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, lecsekkolom, hogy mennyit tudok jegyzetelni egy angol nyelvű előadáson:-P Egész jól ment, csak a végén megkaptam Mónyitól, hogy ehhez 20 perc is elég lett volna. És milyen igaza van:-)) Egyébként arról a pénzszerzési lehetőségről szólt a beszéd, amit otthon is sokan ajánlgatnak: vásárolj az interneten, és minden vásárlás után kapsz jutalékot. Úgyhogy a szórólapozás volt a beetető szöveg.
Ennyit a tegnapi ámokfutásomról.
Akkor most jöjjön Nyónyi alakítása Ruthy pékségében és kávézójában :) Egész nap nem tudtam róla semmit, mert ugye csak egy telefonunk van. Megbeszéltük, hogy kettőre odamegyek, mert akkor kaptam én is egy 30 perces ebédszünetet.
Reggel azonban bementem a suliba, ahol sajnos nem voltak olyan rugalmasak, mint ahogy azt mi elképzeltük. Nincs lehetőség arra, hogy én járjak Mónyi helyett, ami a mai nap tükrében nem is baj. Nyónyi is csődöt mondott a híres pékségben :-) Pedig én annyira drukkoltam, hogy legalább neki beváljon. Nála a nyelvtudással voltak gondok. A vezetőség is úgy gondolta, hogy kevés az angolja ehhez a munkához, és ő is borzasztó nyomorultul érezte magát egész nap. Magával a kiszállítás részével neki sem lett volna semmi gondja. Kár, hogy nem azt kellett csinálni, amit meghirdettek.
S ami az egész históriát megkoronázza, az a fizetés. Nem beszélgettünk órabérről, mert úgy voltunk vele, mindegy mennyit kapunk, a semminél a kevés is több. Ma viszont kiderült az órabér. Nem akartuk elhinni, amikor a kezünkbe kaptuk a borítékot. Fejenként 35 dollárt sikerült összeszednünk. Ez így hogy hangzik? 4,6 $-os órabér. Felháborító. Akkor is vérlázító, ha a borravalót is hozzászámoljuk, mivel túl sok cím nincsen, ahova menni kell.
Amíg Mónyi dolgozott, én lelkesen kutattam újabb munka után. Találtam is egy ismét komoly melót: szálloda takarítás. A népszava.com-on hirdették, úgyhogy magyarul érdeklődtem utána a lehetőségnek. Texas, Houston-ban van a szálloda, 9 $-os órabér, heti 40 óra munka, két szabad nap. Már ez így nem hangzik túl soknak (mert a repcsijegyet bele kell kalkulálni; nem sok egyébként, 128 $/fő), ám ami a" nem túl sok" kategóriából átlendíti az" igen csekély" kategóriába, az a következő: fejenként 350 $-t kell fizetni havonta a szobáért, és most figyeljetek! Akkor is fejenként kell ezt az összeget befizetni, ha egy szobában akarunk lakni. Na ebben mi a logika? Szerintem az, hogy a manus, aki "jó barátként" állítja be magát- és hangsúlyozza, hogy szívességből szerzi a munkát, pénzt nem kér érte- elteszi szépen ezt az összeget. Azért gondolom ezt, mert ilyen helyen általában ingyen szoktak szobát biztosítani az ott dolgozóknak (egy luxus szállodát kell elképzelni), de ha már kifizettetik, akkor is a szobáért kell fizetni, nem pedig fejenként kicsengetni több100 dolcsit. Osztottunk, szoroztunk, míg végül arra jutottunk, hogy havi 800-900 dollárért nem érdemes Houstonba repülni ( bár azért megnézném a NASA központ környékét :-) ). Mégpedig azért nem, mert pár héten belül sor kerül Tony fitnesz DVD-jének a forgatására, amiért fogok pénzt kapni és referenciának is tökéletes lesz. Addig meg kitartóan keressük a további álláslehetőségeket. Nem csüggedünk, hisz attól nem lesz jobb:) Különben is, vasárnap megyünk Long Island beachre :) Van okunk a depresszióra? ;-)

Nagyon kellemes hétvégét kívánunk mindenkinek!
Próbáljátok túlélni azt a hőséget, ami otthon van. Hallottuk, hogy brutális 38 fokok kínoznak titeket. Itt szerintem nincs annyi, viszont irtó párás továbbra is.

Aerobikos lányok!
Felkészültetek szabival a szeptemberi aerobik táborra? ;-)

Puuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuusssssssssssssssssssszzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz